A Shadows (Árnyak) kategóriában, ahogyan azt már megszokhattuk, ebben az évben is horror és thriller jellegű filmeket, a műfaj sztereotípiáit felsorakoztató ijesztgetős horrort és valódi misztikával, feszültséggel telített igényes alkotásokat: fantasztikus, misztikus, bizarr filmeket láthattunk.
Pål Sletaune filmje (Naboer / Next Door) az igényesebb thrillerek közé tartozik. Alapvető koncepciója, hogy a rejtély fontosabb, mint a megoldás (ez leginkább David Lynch filmjeiből lehet ismerős). A filmbeli rejtély John köré fonódik (a szó szoros értelmében), akit éppen elhagyott a barátnője, és a két szomszéd lány karmai közé kerül. A film elején John egyszerű, decens irodakukac, szemben a két lánnyal, akik perverz szado-mazo játékokba sodorják bele. A rejtély a film végére sem oldódik fel teljesen, de egyre több jel utal arra, hogy nincs szomszéd ajtó, a két szomszéd lány pedig mintha csak John tudatalattijából vetülne ki a filmvászonra. John mintha maga elől is rejteni akarná a tudatos és a tudatalatti összekuszált labirintusában tévelyegve azt, hogy valójában ő a szadista-perverz, aki megölte az őt elhagyni készülő barátnőjét. Az utolsó jelentben már letisztult pszichopataként beszélget és alszik el a lány megkínzott holtestével.
A híres, hírhedt cseh rendező, Jan Švankmajer Lunacy című fimje egészen más jellegű. Két Edgar Allan Poe-novellát szerkeszt egybe de Sade márki történetével. A film főszereplője éppen anyja temetésre készül, utazása során azonban egy visszatérő álom kísérti, melyben két elmegyógyintézeti ápoló kényszerzubbonyt húz rá. Kellemetlen helyzetéből az éppen arra utazó márki menti ki. A márki vidéki házába utaznak, ahol elég gyanús sátánista-erotikus rituálékat gyakorolnak. A márki fő leleménye azonban, hogy a környéken lévő elmegyógyintézetben felszabadítja az őrülteket, és bezárja az ápolókat, orvosokat. Hősünk azonban szerelmes lesz a nimfomán ápolónőbe, aki ráveszi, hogy szabadítsa ki az ápolókat. A rend persze nem áll vissza a kórházban, mert az ápolók és az orvosok is őrültek. Így végül hősünk rémálma is valóra válik, kényszerzubbonyban végzi. A filmet folyamatosan animációs betétek, közjátékok tagolják, melyekben különböző szervek, testrészek kerülnek elidegenítő helyzetbe, funkcióba, ezáltal a test belső és külső szétesésére utalnak.
A Sheitan az ügyetlen ijesztgetős filmek kategóriájába tartozik. A sztori ismerős: öt párizsi fiatal egy vidéki házban tölti a karácsonyt, ahol a gondnok maga a sátán megtestesülése. A filmen az sem segít, hogy a témát ironikusan kezeli, és a főszereplő Vincent Cassel. Montxo Armendariz filmje, a 2005-ös Obaba Észak-Spanyolország egy kis misztikus vidékét mutatja be, egy iskolát, egy tanárnőt és a lakosokat, akik a múlt fogságában élnek. Az Obaba a műfajtól szokatlanul személyes hangulatú, ez adja a varázsát, amiért érdemes megnézni. A Mørke is ijesztgetős horror, de kevésbé klisészerű, igényesebb és bonyolultabb. A főszereplő Jakob dán újságíró, aki nem bír belenyugodni abba, hogy testi és szellemi fogyatékos testvére öngyilkos lett az esküvője éjszakáján. Jakob a férj nyomába ered, akiről kiderül, hogy több hasonló helyzetben lévő fogyatékos lányt is „hozzásegített” már az öngyilkossághoz. A történetet érdekessé teszi az, ahogyan a szereplők viszonyulnak a halálhoz, illetve az öngyilkossághoz.
Terry Gilliam filmje, a Tideland volt számomra a kategória legbájosabb, eredeti fekete humorral fűszerezett alkotása. A rendező a gyermeki képzeletet és a hétköznapi élet árnyoldalát helyezi egymás mellé, mindenféle morális, didaktikus vagy lázadó túlmagyarázás nélkül. Erre legjobb példa, ahogyan a film elején Jeliza-Rose (Jodelle Ferland) egy ápolónő komolyságával adja be apjának az esti heroinadagját, vagy ahogyan az édesanyjával hadakozik a csokiért, majd amikor az anya meghal, örvendezni kezd, hogy most akkor minden csoki az övé. A film végén autista barátjával felrobbantják a vonatot/cápaszörnyet, és a sérültek között ugrándozva ünneplik a győzelmet. Jodelle Ferland, Jeliza-Rose szerepében a fesztivál egyik legjobb alakítása. A kislány három játék babafejet megelevenítve vezet el bennünket e bájosan morbid és színes-szomorú világba. Ez a világ valahol az Alice csodaországban és a valóság határán van, elfogulatlanul és kreatívan egymásba játszva, ahogyan egy gyermek képzeletében és a világ mindennapi abszurditásában lehetséges.
Nemcsak az Árnyak kategória, de a fesztivál kiemelkedő eseménye volt Lars Von Trier tizenegy órás maratoni filmsorozata, a The Kingdom, amelyet a főszereplő (Udo Kier) jelenlétében vetítettek. Trier (még a Dogma-korszak előtti) sorozata, horror sitcomja a tudomány által száműzött misztikus világot és az orvostudományt helyezi egymás mellé. A történet egy dán kórházban játszódik, ahol meglepő misztikus események történnek, az orvosok azonban saját karrierjükkel és életbevágó orvosi tévedéseikkel vannak elfoglalva. Az epizódok végén a rendező kommentálja és reflektálja a történteket, illetve felvezeti a következő részt, a rejtélyt felfedve és tovább bonyolítva, sajátos fekete humorral és elmélyült metafizikával terheli az amúgy nem erre teremtett műfajt.
Két rövidfilm-válogatást is láthattunk az Árnyak kategóriában. Úgy tűnik a sokkoló, bizarr ötletek számára ez a forma talán a legmegfelelőbb. Láthattunk a válogatásban némafilm stílusú rémtörténetet, animációs horrormesét a szegénységről és az éhségről, vagy misztikus időutazásos Cortazar-adaptációt. Többnyire bizarr témafelvetés (attól még érdekesebb, hogy a terjedelem miatt nincs kibontva, túlmagyarázva) és frappáns befejezés jellemzi a válogatás legtöbb darabját.
Az Árnyak kategória megkoronázásaként A rossz ízlés éjszakája címmel láthattunk lenyűgöző válogatást rendkívül bizarr, megmosolyogtatóan rossz ízléssel elkészített filmekből. A főként korai trailerekből, klippekből, filmrészletekből álló válogatás Jan Verheyen és Jan Doense munkája, mára a filmfesztiválok egyik attrakciójának számít, a szerzők kommentárjával és zenei kíséretével. A válogatásban láthattunk: mozgássérültes kung-fu-filmet, korai naiv pornót, csapnivaló színészi alakítással, koreai szörnyfilmeket és Utah-beli menstruációs felvilágosító filmet szellemi fogyatékos kiskorúak számára. Ez a válogatás akár a kategória summázása is lehetne.
