Budapesten, több mozi bezárása, és több multiplex megnyitása után, egy régi moziból átalakított új mozi nyílt: Uránia Filmszínház – régi és új magyar filmek bemutatására, az éves magyar filmszemlék jövőbeni helyszíneként.
Schmahl Henrik építész tervezte azt a velencei és mór elemekkel díszített neoreneszánsz épületet, melyben kerek egy hónapja az Uránia Nemzeti Filmszínház kezdett (újból) működni. Az épületet a millennium évében adtak át, és elsőként a kétes hírnevű Oroszi-féle mulató kapott helyett benne. Két évvel később az Uránia Tudományos Társaság költözött a négyemeletes épület alsó szintjeire és 1901. április 30-án a társaság szervezésében itt mutatták be az első magyar ismeretterjesztő filmet, a Táncot. A huszonhét perces alkotásban Blaha Lujza is fellép, és melyet mellesleg az Uránia épületének tetején vettek fel.
Az Uránia azután végérvényesen mozi lett, s azóta nemcsak gazdát cserélt sokszor, de közönséget is. A század első évtizedeiben elsősorban fiataloknak vetítettek itt „kiegészítő olvasmányként” Gárdonyi és Jókai filmadaptációkat (ezek még némafilmek voltak), próbálták a moziba csábítani a még idegenkedő értelmiséget. Évtizedekkel később már többnyire szovjet filmek, azok közt is a populáris, széles tömegeket vonzó alkotások voltak műsoron. 2002 áprilisában érdekes kép fogadta az Urániába látogatót. A három éve bezárt, és most restaurált, átalakított moziba csak a Lánchídon át lehet bejutni. No, nem az igazi Lánchídon, hanem annak gipszből készült másán. A lényeg a két hídfőben van, ahol két kassza működik, amelyek kizárólag egy filmre adnak jegyet, akár több hetes elővételben is. Gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy melyikre: a Hídemberre. Az eredeti stílusban hűen helyreállított belső térben, a stílust kicsit megtörve, plazma-monitorok hirdetik az aznapi műsort, illetve hirdetnék, de még nincsenek beüzemelve. A falon, további monitorokon, a Duna televízió műsora látható. A személyzet még a helyhez és egymáshoz szokás első napjait éli. Mindenkin csinos, talán a századelőt idéző, stilizált egyenruha. Nézegetik benne magukat, próbálnak „belenőni”. Az első emeleten már működik az Uránia kávézó, de látogató még alig. Hiába, az ideszokáshoz idő kell.
A repertoár nem nevezhető egyszínűnek, hiszen az Uránia elsősorban magyar filmekre szakosodott. A Hídember persze tarol, a Díszteremben egész nap azt vetítik, de a két kisebb, csak a mostani rekonstrukció során kialakított teremben kellemes meglepetések érnek. Régi magyar filmek, vagy a közelmúlt, tévében is alig látható magyar filmjei, és dokumentumfimek, most épp Gyarmathy-retrospektív készülőben.
A jegyek kellemesen olcsók (kivéve persze a Hídembert, és általában a bemutatókat, ott marad a megszokott esti 800 forintos árfekvés), 300 forintért beülhetek a Bakaruhábanra, a Csortos terembe. Körülnézek, látszik mindenkin, hogy először van itt. Talán a gépész srác is, ezért vetít egy kicsit a plafonra is. Majd belejön. A Bakaruhában persze a régi, és végre moziban, harmincöt milliméteren láthatom.
Lassan minden beindul. Két hét múlva fesztivál lesz, a Diälektus Antropológiai Filmfesztiválnak ad otthont a mozi.
Summa summarum, van még egy mozi, ahol jó filmeket is lehet látni. Ezért pedig máris megérte.
.jpg)
