Dyga Zsombor most is a saját mániáját hajtotta. Ezúttal a szkeccsfilm műfajánál lyukadt ki, mikor a dobozban maradt Utolér utáni levertségét kísérletezéssel igyekezett eloszlatni. Kisjátékfilm-füzérében felvonul a hazai színjátszás színe és a forgatókönyvírás java (Dyga társa Köbli Norbert és Mészöly Ágnes), akik együtt változatos műfaj- és hangulatpalettát festenek a kanapékon játszódó minidrámákban. A kanapék titkairól Dyga Zsombort kérdeztük.
A kritikák vegyesen fogadták a filmet. Hogyan fogadtad te a kritikákat?
Olvastam őket, szerintem korrekt kritikákat kaptunk, a szakmaibb hangoktól néha kifejezetten szépeket. Ez a film minimális nyitottságot igényel, így persze volt néhány kegyetlenül alázós is, de a kritika az kritika, ezt kell elfogadni. A túlzások vezetnek a bulvár kapujába.
A kifogásolt dolgokkal – egységes koncepció hiánya, túlírt dialógusok – egyetértettél?
Kisjátékfilmeket szerettem volna felfűzni egy nagyon egyszerű koncepcióra, és igazság szerint soha nem gondoltam arra, hogy egységet kéne teremtenem. Épp ennek az ellenkezője vonzott, hisz számomra egy szkeccsfilm pont arról szól, hogy minél különbözőbb világokba és történetekbe lehet bepillantani. Köbli Norbi mondta, hogy olyan ez, mint zseblámpával körbenézni a sötétben. És én színeset akartam. A kanapé álcája mögött igyekeztem valami neutrálisabb, mögöttesebb közösséget alkotni. Azzal pedig, hogy a dialógusok túl lennének írva, természetesen nem értek egyet. (nevet) Ez szubjektív, és mivel két részben is forszíroztam a verbalitás határait, nyilván vannak, akiknek már sok volt valami. Részemről a filmben van 2x2 másodperc, amit hibásnak érzek, de egyébként minden kockájával és mondatával maximálisan elégedett vagyok.
A karaktereidet szinte mindig egyértelmű társadalmi pozícióba helyezed, és a beszédstílusuk is ehhez igazodik. A túlírásra vonatkozó kritika arra utalhat, ha a „szlengből” kilóg egy-egy irodalmias mondat, például az Új osztásban („Ebben a tüchtig kis állapotodban mit súgnak az arrogáns ösztöneid?” – mondja a tinédzserlány).
Szerintem hiteles és bátor mondat, ami könnyen kiveri a biztosítékot, de hát végül is ez a célja. Az irodalmiasság gondolom azt jelenti, hogy ilyen nincs, pedig én hallok ennél cifrábbakat is az életben. Ez inteligencia, attitűd, műveltség és készség kérdése, úgyhogy általánosítani tévedés. Történeteim hősei nem a százból 99, hanem az az egy. Az a reakció, gesztus, verbális megnyilvánulás miért érdekelne, amit ismerünk? Ahogy a nagy többség reagálna, ahogy ezek szerint hiteles. Engem az az egy érdekel, aki másként, szerintem csak azt érdemes vásznon mutogatni. Hidd el, bármikor írok 1.0-ás dialógot, amivel senkinek nem lenne baja, de azt ugyan minek. Annak a lánynak abban a pillanatban célja van azzal a mondattal, és be is szúr. A szleng és a szófűzés nem ugyanaz, de ez egy hosszú és izgalmas beszélgetés lenne...
A szkeccsfilm műfaját sokan könnyűnek tartják, mert sem az alkotó, sem a néző nem veszi komolyan – hiszen csak az a dolga, hogy szórakoztasson.
Kisemberek nagy ügyeit igyekeztem röviden, tömören, de a lehető legváltozatosabb formában és stílusban elmesélni. Minden részt maximálisan komolyan vettünk. Hogy a befogadó ezt hogyan kezeli, az már más kérdés – remélem, jól szórakozik. Valami máson, mint amit már ezerszer látott. Számomra a Couch Surf olyan, mint egy zenei album, aminek az a feladata, hogy minél színesebb legyen. Vannak tökéletes, egységes albumok, de a nagy többségük mégsem ilyen, és az nem zavar senkit se. Ilyen szempontból ez a film egy kísérlet, ami próbál másféleképpen szórakoztatni és friss lenni a maga nemében.
Ezért hívtad hardcore művészfilmnek a Couch Surföt?
A szkeccsfilm műfajában nem létezik blockbuster; ez eleve rétegfilm. Attól függően szól több vagy kevesebb emberhez, hogy ki milyen tartalommal tölti meg. Sokkal szélesebb réteghez is szólhatna a film, csak eljutni nem tud hozzájuk, mert egy egész más kultúrában élünk manapság.
A mai fiatalok körében, akik egyfolytában a neten lógnak, és videóról videóra kapcsolgatnak a Youtube-on, sokkal népszerűbb és befogadhatóbb is lehetne a szkeccsfilm-forma.
Világéletemben nagy szkecsfilmrajongó voltam, ezért számomra könnyű volt elfogadni, hogy különböző történetek jönnek egymás után. Ez egy színes alműfaj, amibe ugyanúgy belefér egy jarmuschi dráma, mint a legnagyobb idétlenkedés. A mai fiatalok nem tudják azokat a szabályokat, amiket a filmesztéták kitaláltak, így nincsenek korlátaik. Ez tényleg hasonlít ahhoz, amikor az ember felmegy a Youtube-ra, és elkezd száguldozni a videók között. Tavaly jelent meg például a Movie 43, ami kegyetlenül rossz kritikákat kapott, de higgye el mindenki, érdemes megnézni, szerintem bravúros vígjáték. Néha még az IMDb is téved. (nevet) Ez egy friss, előremutató, hihetetlenül gátlástalan és néha iszonyatosan eszes idétlenkedés, aminek pont az a kerettörténete, hogy a szereplők a Movie 43-t keresik a neten, és belebotlanak csomó másik kisfilmbe. Ha valami rossz a Movie 43-ban, az pont az a szándék, hogy egységet teremtsenek – az összekötő epizódok teljesen feleslegesek.
1850 néző kell, hogy nullszaldós legyen a film. Hol tartotok?
Túl vagyunk rajta. Talán még a következő filmre valót is megkeressük...
Nem tartasz attól, hogy nyomtalanul eltűnik a film egy-két hét után a mozikból?
Dehogynem. De én csak olyan dolgokon tudok változtatni, amit elérek, se forgalmazó, se mozis nem vagyok. Én megsütöttem a kenyerem, és bízom benne, hogy ha valaki mégis kíváncsi rá, akkor ilyen-olyan csatornákon megnézheti majd.
Filmalap-támogatás nélkül dolgoztatok. Az alacsony költségvetés jelentett korlátot az ötleteid megvalósításában?
Nem. Bár a költségvetés alacsony, én inkább azt hangsúlyoznám, hogy arra költöttünk, amire kellett, és szerényen, de tisztességgel kifizettük a stábot. Ennek a végösszege nem volt túl magas. De ez nem azt jelenti, hogy bármiben hiányt szenvedtünk. Sőt. Ha több pénzünk lett volna, akkor is kockáról kockára ez valósult volna meg. És nem kértünk támogatást a Filmalaptól, mert ez egy rétegfilm, amit pár ezren fognak megnézni a mozikban, ehhez pedig nincs szükség nagy procedúrára.
A Tesót anno személyes hangvételű vígjátékként jellemezted. Ez a Couch Surfre is áll?
Maximálisan. Ez egy nagyon személyes és nagyon gátlástalan kis filmecske. Minden történethez, figurához és konfliktushoz közöm van, az én világomból származnak ezek az emberek. Arról próbálok mesélni, amit engem körbevesz.
A Baj van a részeg tengerésszel szituációja honnan jött? Talán a fiatal lány és egy öreg díva között dúló harcot a legnehezebb elképzelni a mai Magyarországon.
Egy múzeumban kell elképzelni, ki beszél Magyarországról?! Ez a fejezet egy párbaj. A klasszik „semleges és forgalmas” múzeumi környezetben elhelyezett kanapén. Nem két férfi, hanem két nő feszül egymásnak, és nem fegyverekkel, hanem szavakkal zajlik a csata, de valaki pórul jár a végén, valaki pedig győztesen távozik. Ez Fullajtár Andrea jutalomjátéka, én pedig rém büszke vagyok rá.
A Harminc az egyhez-nek van valami köze a Köntörfalakhoz? Elek Ferenc ugyanúgy egy félénk, feszengő negyvenest alakít, aki randira készül.
Szerintem nincs, ha valamihez, akkor már inkább a Tesóhoz van köze. Itt egy teljesen passzív és lusta pillanatképet próbáltam megragadni. Egy céltalan, sehova se tartó, de a kisember számára hatalmas drámát igyekeztem vázolni, ráadásul ismét a verbalitást feszegetve. A Tesó főcímének a vége pont egy ilyen marhaság. És az is egy kanapén játszódik!
A műveidben rendre elhelyezel utalásokat kedvenc filmjeidre, zenéidre. Így került be a Jim Morrison halálának estéjén játszódó epizód is a szkeccsfüzérbe?
Szerintem a Crawling King Snake életem legeredetibb ötlete és Pető Kata játéka pedig az egyik legszebb realizálása a papírra vetett szavaknak. A történelmi tény és a fikciós spekuláció szépen összejön. De persze tisztában vagyok vele, hogy csak azoknak szól, akiknek. Más, mint a Dramaturgia egyetemessége.
Éreztétek, hogy a Dramaturgia ilyen sikeres lesz?
Persze. De fontos, hogy a Couch Surf minden epizódjában más célt tűztünk ki. Valószínűleg minden további nélkül fűzhettünk volna 10 darab Dramaturgia-szintű történetet egy csokorba, de ez nem állt szándékunkban. A Couch Surf egy alkotói kísérlet, amiben szerettem volna kipróbálni, milyen egy szópárbaj, vagy milyen az, ha valami sehova sem vezet, vagy ha a jelenet feszültségét egy egyszerű fizikai játék adja. Örülök, hogy volt lehetőségem kijátszani ezeket a helyzeteket, és nem a biztos slágereket nyomtuk végig.
„Addig érdemes filmet csinálni, amíg fejlődik az ember” – mondtad a pályád kezdetén egy interjúban. A Couch Surffel miben fejlődtél?
Bárcsak megfoghatnám. Nem tudom, egy filmmel, egy csomó konfliktussal, nevetéssel, szorongással, és persze színészközeli élménnyel beljebb vagyok. Nem gondolom, hogy nagy fejlődést jelent, de szerettem volna elkészíteni ezt a filmet, és nagyon bánnám, ha nem csináltuk volna meg.
Hogyan sikerült ennyi jó színészt összehoznod egy filmbe?
A történetek nagy részét eleve színészekre írtuk, amit meg nem, azt fejben gyorsan kiosztottuk. Utána telefonálgattam, elküldtem a forgatókönyvet, a színészek pedig boldogan vállalkoztak erre a kalandra. Senki nem mondott nemet, senki helyett nem kellett mást választani, úgyhogy minden jól ment. A forgatások lazán pörgősek voltak, amit mindig élveznek. Én nagyon imádom a színészeket és ez szerintem nekik is átjön, és ez talán a filmjeimen is látható. Tudtam, hogy a színészek zseniálisan fogják hozni a jeleneteiket, és nekem csak annyi lesz a feladatom, hogy kihozzam belőlük, hogyan lehetnének még egy kicsit jobbak. Az az ideális egy rendező számára, ha ilyen kvalitású színészekkel veszi körbe magát.
Állítólag nagyon magabiztos vagy rendezőként.
Inkább csak felkészült vagyok, és tudom, hogy mit szeretnék, és azt hogyan. Természetesen előfordul, amikor valami nem működik és változtatni kell, de ez a játék része. Fejben kell nagyon ott lenni, és akkor jó döntéseket hozni.
Miért pont Köbli Norbertet és Mészöly Ágnest vontad be társírónak a projektbe?
Mert velük voltam olyan kapcsolatban. Norbival vannak más közös terveink és projektjeink, Ági pedig mint kortárs író jegyezte az első forgatókönyvét. De hat vagy hét írót kértem fel eredetileg. Valaki írt, valaki nem, egy része tetszett, és volt olyan is, amelyikről úgy éreztem, hogy nem való a filmbe. Norbi nagyon jól ráérzett arra, amit a filmben szerettem volna megvalósítani.
Köbli Norbert szerintem ugyanazt az igényes műfajfilmes, midcult-vonalat képviseli, mint te. Érzel magadban alkotói rokonságot Norberttel?
Nagyon könyen rendezhető minden, amit ír, nekem egész biztosan, talán ez a rokonság legfőbb jele. Azt hiszem, a legtöbbször értem és érzem, hogy mit szeretne. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan leforgatjuk a Katafóbia című romkomját, abba félelmetesen egyet érzünk.
Állandó forgatókönyvíró-partnered, Lovas Balázs miért nem vett részt a Couch Surfben?
Balázs mostanság nagyon sokat dolgozik, és most épp nem ért rá. De a későbbiekben nem lesz ilyen. (mosolyog)
A többi projekteddel hogy állsz?
Jelenleg három filmtervem van, mindháromnak kész az első verziós forgatókönyve. Az egyik Mészöly Ágnes Heaven Consultingjának, a másik Szentiványi Jenő A kőbaltás emberének az adaptációja. A harmadik pedig egy újabb romantikus történet, amiben vannak bevállalós dolgok, de ennél többet egyelőre nem akarok mondani róla. Ez egy saját forgatókönyv, de lehet, hogy nem én fogom megírni a végleges verzióját, hanem átadom másnak a véglegesítést. De hogy mi fog megvalósulni legközelebb, ne kérdezd.
A Heaven Consulting és A kőbaltás ember filmtervekről mit érdemes tudni?
Mindkettő szép, nagy, epikus történet, az egyik a jobb pitvarom, a másik a bal csücske. A Heaven egy nőci története, aki egy ötlettel akkorát robbant az ezotéria világában, hogy a jóisten és az ördög kénytelen összefogni, hogy visszarázza a világ rendjét. A kőbaltás ember pedig egy emberhorda élet-halál harcának története 10 000 évvel ezelőttről.
Az angol nyelven forgatott Utolér kapcsán felmerült a kérdés, hogy mennél-e külföldre dolgozni.
Nincsenek ilyen terveim. Non-stop van munkám, ki tudom elégíteni az alkotóénemet, és csak azt kell csinálnom, amit szeretek. Ha elmennék a világ másik végére, akkor nem tudnám hozni ezt a szintet. Nyitott vagyok arra, hogy külföldi pénzből itthon forgassunk filmet, de amíg itthon is megélek, miért mennék bárhova? Én szeretek itthon dolgozni.
