Ideiglenes zenék végső esetre Ideiglenes zenék végső esetre

A temp bűvöletében

Ideiglenes zenék végső esetre

A temp zene egy olyan vitatott kreatív mankó a filmkészítés során, melyet legelőször vágók használtak munkájuk megkönnyítése érdekében. Napjainkban a rendezők és a producerek már kreatív döntések esetében ezt a módszert használják elméleteik kipróbálására, sőt olyan szakemberek is megjelentek, akik csak temp zenék vágására szakosodtak. Az alábbi cikk két neves specialista közreműködésével készült: a temp zenék világába Scott Stambler (Forrest Gump, A királyság, Rob Reiner legtöbb filmje) és Mark Jan „Vordo” Wlodarkiewicz (Eragon, A Simpson család, Trópusi vihar) vezet be minket.

A temp zene olyan, a produkció során ideiglenesen használt zenei egyveleg, amely napjainkban több célt is szolgál. A módszert legelőször vágók használták, akik már létező zenedarabok segítségével igyekeztek segíteni a munkájukat. A főleg korábbi filmzenékből és klasszikus darabokból kiragadott részletek ritmust adtak a vágónak, aki így a végeredménnyel gyakorlatilag a zeneszerző keze alá dolgozott. Az elmúlt harminc évben azonban a rendezők és a producerek is felfedezték maguknak a temp zene intézményét és gyakran élnek, illetve visszaélnek vele. Jelenleg a temp zene a leghatékonyabb kommunikációs forma rendező és zeneszerző között, azonban az ideiglenes válogatás gyakran több problémát, mint megoldást hoz.

A nyolcadik utas: Sigmund Freud

Az egyik első film, amely látványosan használt temp zenét, Ridley Scott sci-fi horrorja, A nyolcadik utas: a Halál volt. A filmzenékkel mindig is nehezen boldoguló rendező helyett Terry Rawlins vágó saját gyűjteményéből válogatott ki olyan darabokat, amelyek szerinte visszaadták a Nostromo elszigeteltségét és az idegen környezetet. Ehhez elsősorban Jerry Goldsmith zenéjét használta, többek között a Freud című John Huston-filmet és A majmok bolygóját is. A válogatás megtette hatását, Scott a sikeres temp hatására az amerikai zeneszerzőt kereste meg az aláfestés megírásával, az együttműködés azonban hamarosan problémákba ütközött. A rendező annyira megszokta az ideiglenes zenét, hogy minden más idegennek hatott számára – a komponistával előbb a főcímzenét íratta át, majd annyi vágást hajtott végre a zenén, hogy abból csupán egyetlen tétel került felhasználásra, pontosan úgy, ahogy Goldsmith elképzelte. Emellett a film végső változatában hallható egy részlet a Freudból, illetve a fináléban eredeti zene helyett Howard Hanson II. szimfóniájának egyik tétele szól.

Már ebből a példából is látható, hogy a zeneszerzők nem kifejezetten rajonganak a temp összeállításokért. A hosszú munkafolyamat során a rendezők gyakran beleszeretnek az ideiglenesen összeválogatott darabokba és azt utána már a legpontosabb utánzattal sem lehet kiváltani. A zeneszerzőket ilyenkor arra kényszerítik, hogy minél jobban másolják le az adott tételt, és bár ez gyakran a kreativitás rovására megy, a végeredmény sokszor így sem elég pontos koppintás. Ilyen esetekben a stúdió kénytelen megvásárolni az adott (temp) zenei részletet és azt felhasználni a filmben – érdekes módon az ilyen zenei „maradványok” ismert produkciókban is megtalálhatóak: A nyolcadik utas: a Halál mellett ilyen példa a Pókember 2 (mely két tételt használ Christopher Young Hellraiser-zenéiből) vagy a Sikoly 2, ahol Dewey témáját a Rés a pajzson című akciófilmből vették át.

Bár a más forrásból származó tételek megvásárlása viszonylag drága mulatság, még mindig ez a becsületesebb megoldás, mint pontos másolásra kényszeríteni egy profi zeneszerzőt. A temp zenékkel jelenleg is ez a legsúlyosabb probléma – a filmesek egyszerűen nem a megfelelő módon használják a kommunikációra. A nyilvánvaló másolások miatt először 2006-ban lett bírósági ügy, amikor a 300 című film Tyler Bates-féle aláfestésének egyes részletei túlságosan hasonlítottak a Titus Elliot Goldenthal szerezte zenéjéhez. Sajnos az ítélet elsősorban a zeneszerzőt sújtotta, pedig ebben az esetben is csak arról volt szó, hogy a tökéletesen működő temp zenét addig és addig íratták át a komponistával, amíg az gyakorlatilag kopírozássá vált. A precedensértékűnek szánt ítélet értelmében Elliot Goldenthal neve már felbukkant a film DVD-változatában és a filmzenei albumok online kiadásain is meg kellett említeni a Titus „inspiráló jellegét”.

A temp zenének emellett vannak pozitív tulajdonságai is – többek között munkát szerezhetnek a zeneszerzőnek. Már láttuk, hogy Jerry Goldsmith 1979-ben részben Rawlins hatásos temp egyvelegének köszönhetően szerezte meg az A nyolcadik utas: a Halál zeneszerzői posztját. A komponista élete vége felé együtt dolgozott Richard Donnerrel a 2003-as év hatalmas bukásán, mely több átvágás után végül Idővonal címmel került a mozikba. Miután a súlyos betegséggel küszködő Goldsmith nem akart tovább dolgozni a filmen, a zenét végül egy Brian Tyler nevű feltörekvő tehetség írta meg. Miért ő? Mert az Idővonal temp zenéje főleg az ő munkáiból állt össze – többek között a Star Trek: Enterprise sorozat számára írt két aláfestéséből válogatták ki a legjobb tételeket. Ezen a filmen azonban az ideiglenes aláfestést már nem a vágó, hanem egy külön a temp zenékre szakosodott szakember állította össze: ő a temp vágó.

A temp vágók munkamódszerei

Bár a stáblistán legtöbbször egyetlen vágót látunk prominens helyen feltüntetve, manapság már a vágás sem egy magányos, egyedül elvégezhető munka. A film összeállításán számos hangvágó is dolgozik, Hollywoodban pedig már ennél is sokkal erősebb a szakosodás. Vannak külön dialógusvágók, hangeffekt-vágók és zenei vágók, akik kizárólag a zene vágásával és képhez illesztésével dolgoznak. Hozzájuk hasonló munkát végez a temp vágó, de ő a produkció jóval korábbi szakaszában csatlakozik a stábhoz. Már a vágás szakaszában szorosan együtt dolgozik a rendezővel és a producerekkel, különféle zenéket keverve a film alá – amelyik mindenki tetszését elnyeri, azt majd a később kiválasztásra kerülő zeneszerzőnek is megmutatják.

A temp vágó számára a legnehezebb munka állandó munkát találni. A cikk írásában segédkező Scott Stambler például Jerry Goldsmith vágója, Ken Hall alatt kezdte el munkásságát, később azonban Rob Reinerrel került jó barátságba – így manapság ő vágja a rendező legtöbb filmjének temp zenéjét. A vágó több együttműködés után már jól ismeri a filmes kívánságait, egy ilyen jól működő kapcsolatot azonban több év felépíteni, ráadásul egyetlen rendező sem olyan aktív, hogy egy vágó csak vele dolgozzon és megéljen belőle. A temp zenék világában végülis szinte bárhonnan érkezhet felkérés: poszt-produkciós felügyelők, más zenei vágók, rendezők és producerek bármikor felhívhatják a temp vágót, ha szerencséje van. A munkavállalás alapfeltételei általában a megbízhatóság és az azonnali kezdés.

Ahogy a megbízás is több helyről érkezhet, a temp vágó szintén több forrásból is beszerezheti a felhasználandó zenéket. Az esetek többségében már a film vágója is felhasznált egy sor temp zenét, a képet részben ezek segítségével vágva ritmusra. A temp vágó azonban ettől még nem dőlhet hátra. Scott Stambler szerint: „Néha a zene kiválóan működik és nekem csak annyi a dolgom, hogy kiigazítsam, esetleg megváltoztassam az adott tételt. Máskor a rendező már túl sokat hallotta a vágó zenéjét és valami teljesen mást szeretne kipróbálni.” Tehát a temp vágón kívül még szinte mindenki beleszólhat az ideiglenes zene kialakításába: a zenei vágó, a rendező, a producer és a zenei felügyelő mind saját ötleteikből építenék fel a temp zenét (bár az utóbbi inkább csak a dalválasztásra figyel). Az ideiglenes zenéért felelős szakember természetesen sok saját döntést is hozhat, ilyen esetekben pedig lényegtelen hogy honnan ered a zene – Mark Wlodarkiewicz szavaival élve lehet „kérni, kölcsönözni és lopni”.

Az egész folyamat a kép és a hang párosításával érkezik el a csúcspontjához. Érdekes módon bár csak ideiglenes zenéről van szó, az anyagnak ugyanolyan jól kell szólnia, mintha a végső változatról lenne szó. A tempben szereplő tételnek pontosan kell illeszkednie a képhez, hisz a vágó gyakorlatilag saját koncepcióját próbálja eladni. Sok temp vágónak zenei képesítése is van, így alkalomadtán saját kompozícióikkal is kiegészíthetik a problémás részeket. Így tett például Scott Stambler is, amikor Brian Helgeland Visszavágó (Payback) című filmjének rendezői változatához átírta a zenét. A kezdeti elképzelés szerint az eredeti aláfestést kellett volna az új jelenetekhez igazítania, ez azonban már hangulata miatt nem illett a radikálisan más stílusú filmhez. Stambler saját maga írt ideiglenes zenét a rendezői változathoz, amely aztán a végső rendezői változatba is bekerült. „A jó vágónak kanalakat kell hajlítania. A zenének illeszkednie kell, de az értelmét nem vesztheti el. Egy-két saját darab elkészítése után már egyéni ötletekkel dúsítom fel a tempet, így sokkal inkább a film részévé válik” – nyilatkozta Stambler a munkafolyamatról.

Az ideiglenes zene ezután bekerül az első tesztvetítésekbe és a vágó tesztkártyák segítségével kap visszajelzést a munkájáról. Ha a közönségnek tetszik a zene, magas pontszámokat adnak a tempre és ezzel jeleznek a filmeseknek, milyen irányba vigyék a még meg sem írt zenét. A dalok esetében a nagyon pozitív visszajelzések akár arról is meggyőzhetik a stúdiót, hogy érdemesebb megvásárolni a drágább dalokat, ha azok tényleg jól működtek a filmben. Érdekes belegondolni hogy a temp vágó munkájának jelentős része egy nagyobb cél szolgálatában gyakorlatilag a produkció végére megszűnik létezni, Mark Wlodarkiewicz azonban másképp fogja fel a helyzetet: „A temp vágó határozza meg a film teljes zenei irányvonalát, és habár végül a munkája nem kerül be a produkcióba, egykori jelenléte definiálni fogja a hang és a zene szerepét a filmben. Emellett a vágóval és a rendezővel történő folyamatos megbeszélések lehetőséget biztosítanak arra, hogy a problémákat már ebben a korai szakaszban orvosoljuk, így a zeneszerzőnek erre már nem lesz gondja.”

Kommunikáció és kreativitás

Habár a zeneszerzők körében a temp még mindig „minden gonosz forrása”, ma már csak a legnagyobb nevek engedhetik meg maguknak, hogy enélkül dolgozzanak, vagy legalább megnézzék a filmet az ideiglenes zene nélkül. A helyzeten az sem segít, ha tiszteletből csupán egy szerző műveit használjuk. Mikor Bernard Herrmann halála előtt megnézte a neki szánt Carrie-t, a komponistát sokkolta Brian de Palma zenei választása. A rendező a Psychoból válogatott darabokat a film alá, Herrmann azonban ragaszkodott hozzá, hogy temp nélkül is láthassa az új horrort. Bár a film zenéjét végül Pino Donaggio írta meg, a Psycho hatása még így is jelentősen kihatott az új, eredeti zenére.

Mivel a szóbeli kommunikációt mára gyakorlatilag felváltotta a temp track megfigyelése, még fontosabb, hogy a producerek és a rendezők jól használják ezt a segédeszközt. Pontos másolatok helyett elsősorban arra lehet használni, hogy egy-egy jelenet esetében az ideiglenes zenével illusztrálják az elérendő hatást. A tételek formája helyett inkább azok struktúrájáról és szerepéről lehetne új információkat nyerni – az ilyen céllal készült tempek úgy is hasznosak lehetnek a zeneszerzőnek, hogy nem kényszerül másolásra. Egy jól összeválogatott és profin megvágott temp zene valóban hasznos segédlet lehet, amennyiben az itt előkerülő ötletek jól kerülnek felhasználásra. A titok csak annyi, hogy pontosan tudjuk, mit lehet és mit nem lehet a temp zenékkel elérni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • A nyolcadik utas: a Halál

    Színes sci-fi, 117 perc, 1979

    Rendező: Ridley Scott

  • A majmok bolygója

    Színes kalandfilm, sci-fi, thriller, 112 perc, 1968

    Rendező: Franklin J. Schaffner

  • 300

    Színes akciófilm, fantasy, történelmi, háborús, 117 perc, 2006

    Rendező: Zack Snyder

  • Psycho

    Fekete-fehér horror, thriller, 109 perc, 1960

    Rendező: Alfred Hitchcock

  • Titus

    Színes filmdráma, fantasy, történelmi, thriller, háborús, 162 perc, 1999

    Rendező: Julie Taymor

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola