2013 novemberének elején több mint 40 román filmművész tiltakozott egy, a miniszterelnöknek címzett nyílt levélben a decentralizációs törvénytervezet két pontja ellen. A törvénytervezet egyik cikkelye szerint 180, állami tulajdonban levő és a RADEF Româniafilm (Országos Filmforgalmazó Társaság) által üzemeltetett moziterem került volna a területi közigazgatási szervek tulajdonába és a helyi önkormányzatok igazgatása alá.
Pár nappal később a RADEF vezérigazgatója, Marius Cristian Iurașcu is nyílt levelet küldött a kormánynak és az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának, ebben az átadás megkérdőjelezhető vonatkozásaira mutatott rá több korábbi, hasonló kezdeményezés negatív tapasztalatának tükrében. Végül a kifogásolt cikkely kikerült a törvénytervezetből, amiért a kormány felelősséget vállalt a parlament előtt.
Ez a vita csak a legújabb fejezet (de nem az utolsó) abban az 1990-ben kezdődött drámában, amely minden jel szerint nem fog happy enddel zárulni. Akkoriban a RADEF-nek körülbelül 600 terme volt az országban, és bár a román filmek már nem tudtak több millió nézőt begyűjteni a mozikba, mint a kommunizmus idején, még mindig eléggé nagyszámú közönség nézte őket (1993-ban például, a Mircea Plângău által rendezett Liceenii în alertă filmre több mint 468 000 jegy kelt el). Ma a RADEF hálózata csak 32 működő mozit foglal magába (ezekből 5 bukaresti), a megyék majdnem felében nem működik egyetlen terem sem, és a román filmek nézőszáma nagyon ritkán éri el a 100 000-es álomhatárt, a legtöbb produkció számára a 10 000 eladott jegy is nehezen teljesíthető célnak bizonyul. (Kivétel Călin Peter Netzer Poziția copilului / Anyai szív című filmje, amely 37 vetítési hét után elérte a 117 809 eladott jegyet, ez 2002 óta egyedülálló teljesítmény, akkor az amerikai Sam Irvin által, Romániában rendezett Garcea și olteniire kelt el majdnem 252 000 jegy),
A jó hírek
Mégis vannak apró jelei annak, hogy a helyzet jó irányba változik. A Román Nemzeti Filmközpont (CNC) legfrissebb éves statisztikája 81 darab 2012-ben működő mozit vett leltárba a 2007-es 72-höz képest, viszont a mozitermek listáján színházak, polgármesteri hivatalok, művelődési házak és megyei kultúrközpontok is szerepelnek. A multiplexek vásznainak száma látványosan emelkedett (2012-ben összesen 264 terem működött, 23-mal több, mint az előző évben), hiszen ezek elsősorban a közönségfilmekre (főleg hollywoodi produkciókra) alapoznak, a román és az európai filmeket (főleg a korlátolt gazdasági potenciállal rendelkezőket, amelyeknek a sikere főként a nemzetközi fesztiválhálózathoz köthető) csak ritkán, a legelőnytelenebb időpontokban tűzik műsorra, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják őket.
Jó hír a nézőszám tekintetében, hogy az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet szerint Románia azon európai országok közé tartozik, amelyek növekedést könyveltek el e téren az utóbbi években: 8,3 millió fizető néző 2012-ben a 2010-es 6,5 millióhoz képest. A lakosság számához viszonyított mozilátogatási gyakoriság a 2008-as 0,18-ról 0,43-ra nőtt 2012-ben. Ehhez a növekedéshez ugyancsak a multiplexek és a több termes mozik járultak hozzá a legnagyobb mértékben, hiszen egyre több termet szereltek fel a blockbusterek kiaknázásához szükséges 3D vetítési technológiával.
A rideg valóság
Sajnos a román mozik a kommunizmus utáni első évtizedben elveszítették a háborút, nem csak a televízió elterjedése miatt (sokáig csak a színházak jelentették az egyedüli igazi konkurenciát a szórakozás terén) vagy utóbb az internet miatt (amely a kalózletöltéseket tette lehetővé), hanem mert a nézőknek jobb körülményeket biztosító, erős versenyhelyzet hiányában (a többi posztkommunista országban a filmipart megmentették, Romániában viszont egy multiplex sem jelent meg 2000-ig) majdnem egyáltalán nem fektettek pénzt a meglévő termekbe. Így ezek nagy hányadát a vállalkozó kedvű bérlők vagy átépítették (diszkóvá, kaszinóvá, bingótermekké vagy „lángosozóvá és cukrászdává”, ahogy nemrég Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes megjegyezte), vagy bezárták (a magas fenntartási költségek és a nézők hiánya miatt, illetve mivel képtelenek voltak a potenciális nézőknek méltó körülményeket biztosítani). Ráadásul már a moziörökség helyzetét tisztázó 39/2005-ös sürgősségi kormányrendelet megjelenése előtt, törvényszéki ítéletek alapján 39 moziterem és szabadtéri mozikerült ki a RADEF igazgatásából.
A Marius Iurașcu által közölt adatok alapján a 303/2008-as törvény életbe lépésének pillanatában a vállalat már csak 279 mozitermet igazgatott, ezekből is 93 már több éve zárva állt. További 149 teremnek és szabadtéri mozinaka jogi helyzete tisztázatlan volt (például azért, mert egykori tulajdonosaik vagy azok örökösei igényelték vissza), a fennmaradó termekre pedig bérlőik nyújtottak be vásárlási igényt. 2008-tól 2011-ig, amikor a 47-es sürgősségi rendelettel a kormány megállította a RADEF által üzemeltetett termek átadási folyamatát, a 270 moziból 107-et már átadtak a helyi tanácsoknak. A helyi önkormányzatok képviselői vállalták, hogy 15 évig nem változtatják meg a mozik rendeltetését, és hogy 4 évig anyagilag is támogatják a termek felújítását. Ennek ellenére 104 mozi esetében a helyi tanácsok figyelmen kívül hagyták a törvényes kötelezettségüket, bezárták a mozikat vagy más célra használták őket. Ez nem is annyira meglepő, hiszen e testületekben általában nem tevékenykednek olyan emberek, akikben meglenne a szükséges tudás és akarat ahhoz, hogy mozitermeket működtessenek, és a forgalmazóknak is szinte lehetetlen lenne minden önkormányzattal külön-külön szerződést kötni. A minimális beruházások időszaka után jött 303/2008-as törvény teháthalálos csapást jelentett a román mozik számára, így a román filmművészek és a RADEF képviselőinek tiltakozása teljesen jogos.
Hasznos, de kései befektetések
Az utóbbi években – pontosabban az említett 2011-es kormányrendelet érvénybe lépése után – a RADEF elkezdett befektetni a hatásköre alá tartozó mozitermekbe, részben a felgyorsuló digitalizálási folyamat nyomásának köszönhetően. Elsőként digitalizálták és újították fel a kolozsvári Köztársaság mozit (továbbra is a legjobb teljesítménnyel bír az országban: 2012-ben 81 344 eladott jegy), ami ekkor a Florin Piersic nevet kapta (a mozikat a román filmművészet nagyjairól nevezték el – szerk.). Ezt követte a ploiești Premiera (azaz a felújított és digitalizált Patria), a Târgu Jiu-i Sergiu Nicolaescu mozi (az egykori Győzelem, amit 3D technikával is felszereltek), az Amza Pellea (az egykori Patria, digitalizálva), a Sebastian Papaiani Piteștien (az egykori Modern, ezt is új ruhába öltöztették). A bukaresti Európa mozit felújították, a craiovai Patriát pedig digitalizálták.
A RADEF Caffe Cinema 3D nevű minitermek hálózatát indította be a bukaresti Patria, ploiești Premiera, a călărași Orizont, a Drobeta-Turnu Severin-i Flacăra és a craiovai Amza Pellea mozikban. További felújításra és arculatváltásra kiszemelt termek vannak a Dacia – Panoramic moziban Piatra Neamțon (Draga Olteanu-Matei lesz a neve), Drobeta-Turnu Severinben a Vaskapu mozi (Geo Saizescuról fogják elnevezni) és a botoșani Unirea mozi, ami nem fog nevet váltani. A Caffe Cinema 3D terjeszkedni fog Gyulaferhévárra, Besztercére, Dévára, Vajdahunyadra, Temesvárra, Aradra, Iașiba, Vasluira, Galacra, Brăilára és Konstancára is. A terveket egyelőre meghatározatlan ideig jegelték, mivel a RADEF jelenleg anyagilag nehéz időket él, bankszámláit zárolták.
Az ilyen befektetések természetesen hasznosak, ám sajnos akkora késéssel valósították meg őket, hogy nem fogják elérni a kívánt eredményt. Ha a mozik helyzetét a 90-es évek elején szabályozták volna, és a felújítások már akkor el is kezdődtek volna (a multiplexek pedig egy évtizeddel korábban jelentek volna meg, hogy ösztönözzék a versenyt), ma autentikus filmiparunk lenne, mint Lengyelországnak, amelynek alig kétszer ennyi lakosa évente 4–6-szor nagyobb több jegyet vásárol, és ahol a hazai kommersz filmek több millió nézőhöz is eljutnak.
Ezzel szemben Romániában 1989 óta minden évben egyre több mozi tűnik el a térképről. Az egyik legdrámaibb helyzetbe a kolozsvári Művész mozi került, ami 2013-ban ünnepelhette volna évszázados fennállását, ami alatt szakadatlanul működött. Sajnos, miután a termet 2010-ben visszaszolgáltatták, az új tulajdonosok és a RADEF közötti konfliktus a mozi 2012-es bezárásához vezetett, így már csak a filmfesztiválok idején működik (főleg a TIFF alatt, amelynek 2002-es indulásuk óta egyike a három alapmozinak a Köztársaság és Győzelem mozi mellett). Csak remélhetjük a kolozsvári film- és TIFF-rajongók nevében is, hogy az új tulajdonosok szert tudnak tenni a felújításhoz és digitalizáláshoz szükséges anyagiakra, hogy a Művész mozi is, ahogyan megérdemli, újra a helyi és a nemzeti kulturális élet fontos központjává váljon.
(Román nyelvből fordította Zágoni Bálint. A folytatáshoz kattints ide.)
