Filmipar Európában 1. – A filmfinanszírozásról

A kockázat a filmgyártást sokszínű iparággá teszi – a most induló kilenc részes sorozat a filmfinanszírozás rejtelmeibe vezeti be az olvasókat.

A film szórakoztat, ismeretet, gondolatot közvetít, vagy csak egyszerűen bemutat valamit. Ez akár közhely is lehetne, ha az autóm lengéscsillapítójának szerelése közben kedvenc autószerelőmtől hallanám vissza ezeket a szavakat, miközben az európai független film legújabb díjnyertes termékéről beszélgetünk. A termék szó szokatlannak hangozhat a filmre mint művészetre tekintők számára, azonban egy-egy alkotás „ára” könnyen meghaladhatja egy kézimunkás Rolls Royce guruló csoda árát. Egy Royce és egy film között mégis egy igazán lényeges különbség van – és itt nyomban elnézést kérek azoktól, akik egy moziterem helyett szívesebben fogyasztják el pattogatott kukoricájukat egy luxusautó hátsó ülésén – azaz amíg egy Royce-t előre kialkudott áron megrendelésre készítenek, addig egy film esetében akár több évet is kell várni az elkészítését követően arra, hogy megtérüljenek a költségei. Ez a kockázat az, ami a filmművészetet igen sokszínű iparággá is teszi. Ezt az iparágat kísérlem meg bemutatni egy 9 részből álló sorozatban, kitérve a gyártásra, forgalmazásra és a szektor sajátos finanszírozási megoldásaira.

AZ EURÓPAI FILMGYÁRTÁS (I. RÉSZ)

Filmek száma

Az európai filmgyártás 2004. évi¹ játékfilmtermése 945 film volt. Az öt legnagyobb filmgyártó ország Franciaország (167 film), Olaszország (115), Spanyolország (108), Oroszország (88) és Németország (83) volt, melyek összesen 59,4%-os részesedést képviselnek a kontinensen gyártott filmek számából. A 34 országból álló listán Magyarország is igen előkelő helyet foglal el, a 23 legyártott filmjével a 11. helyen áll. Románia ennél valamivel távolabb található az élbolytól, ugyanis az elkészült 11 játékfilmje a 20. hely megszerzésére volt elegendő. Az Európai Unió 25 tagállamában (EU-25) mindösszesen 761 játékfilmet készítettek. Itt rögtön hozzá kell tennem, hogy a kisebbségi koprodukciók – valamely európai országban bejegyzett filmgyártó cég a film költségvetésének 50% alatti részét biztosítja – nem szerepelnek az ismertetett adatokban, így az adott országban gyártott filmek számának meghatározásakor sem lettek figyelembe véve.

Habár a fenti, gyártásra vonatkozó számok hasznosak és jól tükrözik Európa filmgyártásának mértékét, mégis csak akkor bírhatók szóra, ha összehasonlítjuk azokat a korábbi évek adataival, illetve a nagy versenytárs, az Amerikai Egyesült Államok által készített filmek számával.

Mind az európai kontinenst, mind pedig az EU-t tekintve növekedés volt a jellemző az előző években gyártott játékfilmek számához képest. Míg Európa egészében 6,3%-kal nőtt a filmek száma 2003. évihez képest, addig ez a növekedés az Unióban 2,0%-os volt. Az USA-ban készített filmek száma 2004-ben +3%-os változást mutat az előző évihez képest és az Európai Unióban gyártott filmek számának 80,5%-át éri el. Annak ellenére azonban, hogy több európai filmet gyártottak ebben az évben, mint amerikait, az európai forgalmazói piacon az amerikai filmek dominanciája a jellemző, piaci részesedésük pedig egyes országokban a 80%-ot is meghaladja.

A legnagyobb európai piacokon, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Oroszországban a növekedés volt jellemző, míg Franciaországban és Nagy-Britanniában a gyártási volumen visszaesett 2003-hoz képest. Németországban, Spanyolországban és ide sorolható Oroszország is, a tisztán nemzeti pénzből készült filmeknek köszönhető a növekedés, miközben Franciaországban, ahol a nemzeti filmek számában szintén növekedés volt tapasztalható, jelentős csökkenés tanúi lehetünk a többségi francia koprodukcióban készülő filmek esetében. Érdemes említést tenni arról is, hogy az Egyesült Királyságban éppen ennek a fordítottja zajlódott le és a teljes 2004. évi filmgyártási volumen megelőző évhez viszonyított visszaesése (-31%) a tisztán nemzeti filmek számában történt igen nagymértékű csökkenésnek volt köszönhető. A magyarországi 15%-os növekedés a többségi koprodukcióban gyártott filmek növekedésnek köszönhető, miközben Romániában mind a nemzeti filmeket, mind pedig a koprodukciókban gyártott filmeket tekintve pozitív volt a változás.

Filmek költségvetése

Egy játékfilm költségvetésének mértékét sok tényező befolyásolja, melyek között a forgatási helyszínek, a látványelemek, a stáb és szereplőgárda a leginkább meghatározóak. Az amerikai filmek esetében nem ritka, ha egy film költségvetése meghaladja a 100 millió dollárt. Ilyen film például a mozikban nemrégiben bemutatott Ron Howard rendezésében készült A Da Vinci-kód, amely 125 millió dollárba (~104 millió euró) került. Magas költségvetésű filmekre Európában is van példa. Az Asterix és Obelix harmadik epizódja, a Frédéric Forrester rendezésében készülő, Asterix és az Olimpia címet viselő rész 78 millió eurós költségvetéssel büszkélkedhet, elnyerve így minden idők második legdrágább francia filmjének címét (az első helyezett a 90 millió euróból készült Luc Besson film, az Ötödik elem). Az Asterix és az Olimpia jó példa arra, hogy a digitális trükkök és a neves szereplőgárda – Gérard Depardieu, Alain Delon, Jean-Claude Van Damme, David Beckham, Zinédine Zidane, Michael Schumacher – mennyire megnövelhetik egy film költségeit. Magyarországon az eddig készült legdrágább film Koltai Lajos Sorstalanság című filmje, melynek költsége 2,7 milliárd forint (~10 millió euró) volt.

A nagy költségvetés azonban nem feltétlenül letéteményese a sikernek. Egy 2001-ben készített elemzés², mely az 1999. évi 10 legmagasabb költségvetésű amerikai filmet vizsgálta, kimutatta, hogy a filmek mozibevételei és azok költségvetése közötti korrelációs együttható 0,3 mértékű volt, azaz egy film sikere nem igazán a költségvetésén múlik. Ráadásul még a „drága” szereplők és stáb sem garancia a magas mozibevételekre. Szerepük viszont már a film előkészítésének fázisában is jelentős, ugyanis magas bevételekkel kecsegtetve könnyen hitelképessé tehetnek egy produkciót, megnyitva így a befektetők, bankok és egyéb támogatók pénztárcáját.

Lehetne még példákat felhozni kirívóan magas költségvetésekre, de a filmek jelentős részét lényegesen szerényebb anyagi kereteken belül készítik.

Gyártók száma

A gyártók számának meghatározása igen összetett feladat. Az Európai Unióban közel háromezerre tehető azoknak a cégeknek a száma, amelyek filmgyártással foglalkoznak. Ebben a mikrovállalkozásoktól kezdve egészen a nemzetközi társaságokig valamennyi cég szerepel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a filmgyártási és a gyártást követően felmerülő költségek, valamint a film értékesítéséből származó bevételek átlátható nyilvántartása miatt az egyes produkciókhoz külön gazdasági társaságot hoznak létre. Ez elsősorban a sajátos támogatási feltételek miatt a Nagy-Britanniában gyártott filmekre jellemző, de megfigyelhető ez a megoldás a Nagy-Britannián kívüli koprodukciók esetén is.

A szektorban működő gyártók számának meghatározása helyett érdemesebb röviden bemutatni azok gazdasági helyzetét. A 100 legnagyobb európai (EU-25) független filmgyártó cég 2004. évi bevétele a 7,0–186,0 millió euró³ között mozgott. Országok közötti megoszlás szerint a 100 között 50 francia, 26 brit, 9 olasz, 6 spanyol, 5 német, 2 svéd, 1 finn és 1 norvég cég található. A nagyok egyébként köszönik szépen jól vannak, nem így a kisebb független gyártók, akikről általánosságban elmondható, hogy a nyereség/veszteség határvonalán működnek, tőkeáttételi mutatójuk (idegen tőke/saját tőke arány) pedig romlik, azaz működésüket egyre inkább idegen forrásból finanszírozzák. Általánosan elmondható továbbá, hogy az európai produkciós cégek a filmek gyártási költségeinek szinte egészét, saját forrás hiánya, illetve az előállítási költségek megtérülésének magas kockázata miatt külső forrásból – állami, illetve közösségi támogatások, televíziós társaságok elővásárlásai, befektetések, szponzoráció, mecenatúra stb. – szerzik meg.

Az európai filmgyártói szektor, ha csak a számokat nézzük, meghatározó a világ filmgyártásában. Sokszínűségét tekintve viszont valószínűleg egyedülálló. Vannak országok, ahol alig készítenek filmeket, és akik készítik, sok esetben a megvalósítás problémájával küszködnek. Az elkészült filmek többségére azonban méltán lehetünk büszkék, jót nevetünk rajtuk, tanulunk belőlük, megismerünk új dolgokat és nem utolsó sorban azt is megmutathatjuk a világnak, hogy hogyan is élünk együtt ezen az öreg kontinensen.