A filmklubok azt az űrt próbálják betölteni, amit a hollywoodi termésből élő mozik maguk után hagynak. A legtöbb városban a művészfilmek bemutatásának avagy a filmes oktatásnak az egyetlen lehetőségét jelentik, miközben a filmek beszerzése és a kiadások fedezése továbbra is problémát jelent.

A 11. Alter-Native Filmfesztiválon tartott, a filmes oktatás problémáit feszegető beszélgetés során a filmklubok is szóba kerültek, mint lehetőségek egy alternatív filmnyelv megismerésére. Azonban míg Kolozsváron hetente vannak vetítések egyrészt a Moebius Egyesület, másrészt az Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében, addig Erdély más városaiban csak havi egy-két filmre futja. A klubok többsége minimális költségvetéssel, gyenge technikai körülmények között és többnyire VHS filmeket vetítve működik.

Klubtörténet

A sepsiszentgyörgyi Cabiria filmklubot 1994 áprilisában Lázár Zsuzsa indította, és május végéig ő is szervezte. Azon év őszétől Melkuhn Andrea vette át a tevékenység szervezését, Erdő Laci, később Kucza Alpár segítségével. Azóta többször is kicserélődtek a szervezők – Melkuhn Andrea mellett Fazakas Gergő, Lázár Endre és Pál Vendel Béla közreműködésével jelenleg a Míves Házban tartanak vetítéseket, melyek eleinte a városi színházban zajlottak.

Székelyudvarhelyen ugyancsak 1994-ben szerveződött egy klub a Szinfó irodában, Szabó Károly kezdeményezésére. Ő a filmeket, főleg filmtörténeti ritkaságokat az UTV archívumából, illetve a saját gyűjteményéből válogatta. Később egy Civitas-program keretében Magyarországról kapott filmeket, ezeket Orbán Árpád segítségével több erdélyi városban is vetítették. Főiskolás évei alatt a klubot Laterna Magica név alatt Bencédi Gabriella, majd Szabó Attila szervezi. Ez utóbbi 2000 februárjában, amikor a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegének a vezetője lesz, újabb filmklubot indít „Megkopott tekercsek” – filmbarátok találkozója cím alatt. Azóta a városban két filmklub működik párhuzamosan.

Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen 1997, illetve 1998 óta működnek filmklubok. Előbbit Lepedus István szervezi, és a Római Katolikus Püspökség keretein belül működik. A marosvásárhelyi Filotea filmklubot Csiki Emese vezeti.

Kolozsváron több, mint tíz éve működik a Kelemen Attila és Margitházi Beja által alapított Oedipus Quartett filmklub. A filmklub működtetését az utóbbi években a Filmtettet is megjelentető Moebius Egyesület vállalta fel. A vetítéseknek az Apáczai Líceum ad otthont. 2003 őszétől a Moebius egy újabb filmklubot is indított az EMTE-Sapientia Fotó­művészet, filmművészet, média szakával közösen, annak Mátyás király utcai székházában. Az új filmklub „Film­tör­ténet alapfokon” címmel évi kéttucatnyi vetítésen az egyetemes filmművészet fontosabb állomásait fémjelző filmeket mutat be.

Filmek

A filmklubok azt az űrt próbálják betölteni, amit a hollywoodi termésből élő mozik maguk után hagynak: művészfilmeket vetítenek. Ugyanakkor a filmes oktatás terén is szerepet vállalnak, amennyiben a filmeket különböző szempontok (életmű, irányzat stb.) alapján válogatják, és a filmekről – beszélgetések keretén belül vagy vetítés előtti ismertetők formájában – plusz információt is szolgáltatnak. Udvarhelyen életművek és irányzatok szerint válogatják a filmeket, Szentgyörgyön színészek szerint is szervezik a műsort. Vásárhelyen minden évben más-más tematikát választanak – idén európai kortárs filmeket vetítenek. Lepedus István szempontként említi a fogyaszthatóságot is. Kolozsváron az Oedipus Quartettben kortárs művészfilmekre szakosodtak, igaz, néha-néha egy-egy kultfilm is feltűnik a plakátokon.

A filmek beszerzése pályázatok útján történik, bár Szabó Károly szerint ez a szerzői jogdíjak határokon át nem ívelése miatt elég nehézkes. Ennek ellenére a sepsiszentgyörgyi Cabiria filmklubnak közel 180 filmet tartalmazó archívuma van. Ők rendszerint a Magyar Mozgókép Ala­pítványnál pályáznak. A szatmárnémeti és vásárhelyi kluboknak azonban egyáltalán nincsen archívumuk. Ők kölcsönzik a filmeket, esetleg televíziók műsoraiból rögzítik őket. Kolozsváron egy kb. 200 filmet számláló, fokozatosan bővülő filmtárral rendelkeznek, részben szintén a Magyar Mozgókép Alapítvány jóvoltából.

A vetítés jogával kapcsolatban Szabó Károly elmondta, hogy mivel a klub-szervezés nonprofit tevékenység, szűk és értelemszerűen zártkörű, így a vetítés nem jogdíjköteles. Ha valaki nem tudja megoldani ingyen, akkor nyugodtan kérhet belépőt „klubtagsági díj” címszó alatt.

Technika

A legelterjedtebb hordozó a VHS. Egyedül Székely­udvarhelyen van lehetőség arra, hogy DVD-t, VCD-t vagy más digitális hordozókat használjanak a klubok. Ők mondhatók ugyanakkor a legjobban felszerelt klubnak a négy közül, hiszen saját technikával vetíthetnek – 2000 kará­csonyától immár videoprojektorral. A többi városban általában a televízió a megvalósítható megoldás, a Cabiria kivételével – ők kölcsönzik a projektort, ugyanúgy, ahogy a többi felszerelést is. Melkuhn Andrea szerint hamarosan talán a DVD-ről történő vetítést is meg tudják oldani. A kolozsvári filmklubban már több, mint négy éve videoprojektorral történnek a vetítések, noha a VHS technikát egy­e­lőre ők sem tudják lecserélni.

A helyszín tekintetében azoknak a kluboknak könnyebb, amelyek valamely más szervezet keretében működnek. A sepsiszentgyörgyi és a kolozsvári klub bérli a termet, amiért hetenként fizetniük kell. Mivel a belépők ára minimális, ezért támogatók segítségével fedezik ezt a költséget.

Nézők

A klubok többsége nagyjából állandó közönséggel rendelkezik. A népszerűsítést többnyire a helyi rádióadókon és nyomtatott sajtón keresztül oldják meg a szervezők. Kolozsváron az utcai plakátolás és a kör-e-mail élvez elsőbbséget. Egy-egy vetítésre átlagban 20-30 néző kíváncsi Szentgyörgyön és Udvarhelyen. Vásárhelyen valamivel több érdeklődő van, itt 40 körül van a nézők száma a két­hetenkénti vetítéseken. Kolozsváron a két klubban átlag ötven ember fordul meg, de tavaly egy magyar sikerfilm vetítésén százötvenen is jelen voltak. A klubok a nyári időszakban szüneteltetik a tevékenységet.

Városonként változik a klubok közönsége. Míg Maros­vásárhelyen középiskolásoktól egyetemet végzett fiatalokig terjed a korhatár, addig Szatmárnémetiben középiskolások egyáltalán nem látogatják a klubot. Itt a hetente történő vetí­téseken körülbelül 10 néző van. A vetítések után csoportos be­szélgetés folyik, amely Lepedus István szerint inkább a személyes benyomások megbeszélésére összpontosít, mint szakmai szempontokra. Kolozsváron elsősorban egyetemisták, kisebb számban felsőbb osztályos licisták látogatják a filmklubot, de előfordul egy-két visszatérő középkorú néző is.

Vásárhelyen a beszélgetés időnként meghívottak vezetésével vesz szakmaibb irányt. Udvarhelyen a film előtt az alkotók biográfiáját ismertetik, a vetítés után szabad beszélgetésre kerül sor.