A 23. TIFF helyi versenyének filmjeit elnézve meglepetten, de elégedetten vehettük tudomásul, mennyire kiforrott, egyedi stílus és szerteágazó érdeklődési kör jellemzi a Kolozsváron és környékén élő és alkotó fiatal filmeseket.
Idén rendkívül változatos mezőnyt láthattunk a TIFF helyi versenyének döntőjén. A 39 beküldött rövidfilmből kiválasztott hét legjobb közt volt dokumentumfilm, animáció, valamint játékfilmek a legkülönbözőbb stílusokban és témákban. Ahogy azt a zsűri is külön kiemelte értékelő beszédében, valóban lenyűgöző, hogy korban egymáshoz ennyire közel álló embereket ennyire különböző kérdések foglalkoztatnak, és hogy ezekhez mindegyikük a saját stílusában közelít.
Három magyar és négy román diákfilm pályázott idén a fődíjra, amely a Transilvania Bank részéről 1500 eurós pénzjutalom, a Numa Film részéről pedig egy következő projekt megvalósítására fordítható, 10 000 eurós összeg volt. A zsűri döntése végül, úgy tűnik, összhangban volt a közönség ízlésével: a fődíjat ugyanis az a film vihette haza, amelynek vetítése alatt a leghangosabb volt a nevetés a Tisztimozgó (Cercul Militar) mozitermében. Philip Găicean Centimetric című, szellemes new age-paródiájáról van szó, amely egy botcsinálta spirituális vezető workshopjának szürrealitásával egyszerre sokkolja és szórakoztatja a nézőt. A guru által kiötlött centimetrism (kb. „centimetrizmus”) nevű spirituális irányzat lényege, hogy a fizikai érintkezés egy bűnös és megvetendő dolog, az emberek közti kontaktus ideális formája és távolsága nem több és nem kevesebb, mint 1 centiméter, amit az erre a célra forgalmazott, teleshopról jó pénzért beszerezhető vonalzóval pontosan ki lehet – és ki is kell – mérni. Már itt fetrengünk a röhögéstől, de a film még pár centivel továbbmegy: láthatunk energetikai orgazmust, és az efféle körökben egyáltalán nem ritka #metoo-botrányt is.
Fazakas Lehel Mater noster című államvizsgafilmjét tavaly már láthattam a sapientiás First Cut-on. Ott is az egyik legkiemelkedőbb alkotás volt, így nem csoda, hogy bejutott a helyi versenybe, ahol a zsűri neki ítélte a McDonald’s által felajánlott 1000 eurós különdíjat. A rövidfilm egy idősödő, szebb napokat látott színésznő két fiával való kapcsolatát jeleníti meg, elsőfilmestől szokatlanul letisztult stílusban, igényes látványvilággal és hidegrázósan mély érzelmeket közvetítő jelenetekkel. Az egyik ilyen, amikor az anya saját vágyát fiára vetítve majdhogynem erőszakosan próbál a tíz év körüli Attilából színészt faragni, és az iskolai meghallgatásra készülve anya és fia felváltva kiabálja, hogy „Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?”. Attila – vagyis inkább az anyja – ugyanis Jézus szerepére pályázik. A nagyobbik, már felnőtt fiú elhagyta az anyját és öccsét, tékozló fiúként tér haza a szülői házhoz, emiatt anyjában a neheztelés a fia iránti határtalan ragaszkodással viaskodik.
Diákfilmek seregszemléje – A BBTE és a Sapientia 2023-as vizsgafilmjeiről
A kolozsvári magyar film- és médiaszakos végzős hallgatók június 30-án mutatták be a vizsgafilmjeiket a közönségnek. A BBTE Magyar Film és Média Intézet (Színház és Film Kar) alap- és mesterképzős végzőseinek ballagása délelőtt 10 órakor kezdődött a Művész (Arta) moziban, a Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média alapszakos, illetve Filmtudomány mesterszakos hallgatóinak vizsgafilmjeit pedig az egyetem Tordai úti épületében vetítették délután 18 órától. A két eseményen összesen 26 rövidfilmet lehetett megnézni.
Az ugyancsak sapientiás Farkas Ágnes Annát a zsűri egy 1500 euró értékű, a Numa Filmnél utómunkára váltható dicséretben részesítette. A 2023-as Filmtett-táborban készült Füstös, de nem rossz három fiatal – a cserfes Janka, a nála visszafogottabb Panni és a sármos Ádám – nyárvégi napjait meséli el egy székelyföldi faluban. Panni és Ádám vonzódnak egymáshoz, Janka pedig a kerítő szerepét veszi magára. A fiatalok tudnak élni: már délben pálinkáznak, és úgy köszönnek, hogy: „Adjon Isten jó napot! Szép napunk van, ugyebár!” A három gyerekkori barát vidám hangulatban eltöltött napjai végül egy „füstös, de nem rossz csókkal” és Panni elutazásával zárulnak.
A harmadik magyar versenyfilm Hatházi Rebeka Április huszonhét című vizsgafilmje, amelynek szakmai irányítója Reisz Gábor volt. A filmben egy anyját nemrég elvesztett lány születésnapját követhetjük végig az édesapjánál elköltött ebédtől a kalandos éjszakai hazaútjáig, amit egy barátságos idegennel való találkozásnak köszönhet. A film érzékenyen ragadja meg a főszereplő hangulatait, könnyed és játékos ábrázolásmódja a meglepetés erejével hat.
A helyi verseny egyik különlegessége volt Dragoș Bădiță Casa cea veche (kb. A régi ház) című animációja, amely 3D számítógépes technikával mutatja be a házat, ahová egy nő az anyja halála után beköltözik – az animáció elnyerte a Făclia független újság különdíját. A mezőny egyetlen dokumentumfilmje Adrian Cucu Ciocârlia című portréja volt, amelyet a rendező a vele feltehetően valamilyen rokonságban álló, moldáv származású Ion Cucuról készített. A Nicu becenévre hallgató férfi életéről mesél a filmben: hallhatunk az édesapja deportálása miatt Szibériában eltöltött első hat évéről, a kemény telekről és a nélkülözésről, amiben fiatalon része volt. Versenyzett még a Te știu după ambalaj (kb. Megismerlek a csomagolásról, r. Matei Alexandra, Vilcu David) című kisjátékfilm is, amely szituációs humorral megfűszerezve meséli el egy bolti eladó találkozását egy helyes pincérlánnyal, aki lazacot, csokoládét és mindenféle földi jót akar ellopni az üzletből.
Az idei helyi versenyfilmes mezőny arról tanúskodik, hogy a kolozsvári fiatal alkotókat egyaránt foglalkoztatja a múltra való emlékezés és a jelenünket meghatározó különböző divatos irányzatok, mint amilyen a new age, de a családi, szerelmi vagy baráti kapcsolatok klasszikusabb témája sem idegen tőlük.
