Cikkem a Magyarországra, mint az Európai Unió tagállamára vonatkozó szabályozást tekinti át a filmalkotásokra vonatkozóan. A korai jogi szabályozástól kezdve mutatja be a filmes szerzői joggal összefüggő irányelvek kötelezettségeit, a tagállamok számára nyitva álló jogi lehetőségeket. A hatályos uniós célkitűzések és programok közül az európai digitális egységes piac mellett a finanszírozási rendszer, a Kreatív Európa Program és annak ütemezése is a tanulmány részét képezi. A cikk az Európai Bíróság joganyagába és néhány kiemelt tagállam szabályozásába is betekintést enged.

A nemzetközi szerzői jogi együttműködés legfontosabb alapdokumentuma az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Uniós Egyezmény, amelynek Magyarország 1922 óta részese. Szerzői jogunk átfogó felülvizsgálata szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségünk, amelynek teljesítése az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik előfeltétele is volt. Ebben már találunk említést a filmalkotások és az audiovizuális művek szabályozására vonatkozóan. Fontos megemlíteni még a Tanács 93/98/EGK irányelvét a szerzői jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének harmonizálásáról, melyhez kapcsolódóan az 1994. évi VII. törvény az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról a védelmi idő felemelésével mind a szerzői jog, mind az azzal szomszédos jogok esetében teljes harmonizációt valósított meg. Korábban hatályos jogunk csak abban tért el ettől az irányelvtől, hogy nem tartalmazott rendelkezést a lejárt védelmi idejű, de a védelmi idő alatt nyilvánosságra nem hozott művekre, s a jogszabály ezt a hiányt igyekezett pótolni.

Az Európai Unió joganyagában az audiovizuális és médiapolitika, mint szakpolitika a kultúra-, oktatás- és ifjúságpolitikán belül helyezkedik el. Az audiovizuális eszközök szabályozására először a Maastrichti Szerződés (1993) tett utalást, de az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Egységes Európai Okmány, 1987, EKSZ)¹ 151. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az audiovizualitás kérdése tisztán kulturális jellegű, ezért a tagállamokra bízza a részletszabályok kidolgozását.

A védelmi idő

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról, majd az azt kiegészítő és pontosító 2006/116 EK irányelv a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről (2006. december 12.) világosan meghatározza a tagállamok és a közösség számára elérni kívánt célokat és az azokhoz szükséges eszközöket. A 2006-os irányelv kodifikált változata szerint más szabályokkal ellentétben a különféle műveket és szerzőiket megillető védelmi időre vonatkozó harmonizáció nem szorítkozhat csak magára a védelmi időre, hanem vonatkoznia kell annak egyes részletszabályaira, így például számításának kezdő időpontjára is ((4) bekezdés). Az irányelv a magasabb szintű prevenció miatt ezért az addig a szerző halálától számított 50 évben meghatározott védelmi időt 70 évre emelte fel, mivel a szerző és leszármazottainak első két generációja számára így lehetséges a védelem biztosítása a meghosszabbodott átlagos várható életkor miatt. Az irányelv már ekkor kiemelte az unió egyik központi célját a szerzői jogok terén, ez pedig a kreativitás fenntartása és fejlődése a szerzők, a kulturális ipar, a fogyasztók és az egész társadalom javára ((11) bekezdés).

A tagállamoknak jogukban állt fenntartani vagy bevezetni egyéb szomszédos jogokat, különösen kritikai és tudományos kiadások tekintetében. Az átláthatóság közösségi szintű biztosítása érdekében ekkor a tagállamnak értesíteniük kell a Bizottságot ((19) bekezdés). Az irányelv nem terjed ki a személyhez fűződő jogokra, azt a tagállamok saját jogszabályai határozzák meg és részesítik védelemben ((20) bekezdés). Az Európai Unió értelmezésében (2. cikk (1) bekezdés) a filmalkotás és az audiovizuális mű szerzőjének vagy egyik szerzőjének a mű főrendezőjét kell tekinteni. A tagállamok azonban további személyeket is megjelölhetnek szerzőtársként, ahogy ezt hazai jogunk és más tagállamok is teszik. A filmalkotások és audiovizuális művek védelmi ideje a következő személyek közül utoljára elhunyt személy halálától számított 70 év, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársak-e (2. cikk (2) bekezdés):

• a (fő)rendező,
• a forgatókönyvíró,
• a dialógus szerzője és
• a kifejezetten a filmalkotás vagy audiovizuális mű számára írt zene szerzője.

Az irányelv alapján a film első előállítójának jogai a rögzítéstől számított 50 évig részesülnek védelemben. Ha azonban a filmet ezen az időn belül jogszerűen nyilvánosságra hozzák vagy jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítik (mozis vagy televíziós forgalmazásba kerül), a védelmi idő az első nyilvánosságra hozataltól (mozis vagy televíziós premiertől) számított 50 év. Ezen irányelv alkalmazásában „film” minden filmalkotás, audiovizuális mű vagy mozgókép, hangkísérettel vagy anélkül (1. cikk (3) bekezdés).

Szomszédos jogok

A szomszédos jogokra vonatkozóan a legfontosabb kötelezettségünk az értesítés és a közlés: a tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden jogszabálytervezetről, amellyel új szomszédos jogot kívánnak bevezetni, beleértve a bevezetés alapvető indokait és a tervezett védelmi időt (1. cikk (11) bekezdés). A védelmi idő vonatkozásában szükséges kiemelni, hogy a tagállamok a védelem alá eső művek többszörözését megtehetik, de csak különleges esetekben és akkor, ha az nem veszélyezteti a mű rendes értékesítését és indokolatlanul nem sérti meg a szerző jogos érdekeit.

A legfrissebb uniós forrásnak az Európai Parlament és a Tanács 2014/26/EU irányelve (2014. február 26.) tekinthető a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről. A jogszabály (1) bekezdése határozottan jelenti ki, hogy a szerzői és szomszédos jogok területén eddig elfogadott uniós irányelvek már magas szintű védelmet biztosítanak a jogosultak részére, és így egy olyan keretül szolgálnak, amelyen belül az e jogok által védett tartalom felhaszná­lása megtörténhet. Ezen irányelvek hozzájárulnak a kreativitás fejlesztéséhez és fenntartásához, amely – mint fentebb említettem – a közösség kiemelt célja.² A kulturális sokszínűség fenntartásának jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikke, mely jelenti a tagállamok kultúrájának virágzásá­hoz szükséges segítséget a nemzeti és regionális sokszínűsé­g fenntartásával, ugyanakkor előtérbe helyezi a közös kulturális örökséget. Az irányelv másik fontos kérdésköre a közös jogkezelő szervezetek kérdése. A közös jogkezelő szervezet egy olyan intézmény, amely szerződéses vagy jogszabályi felhatalmazás alapján szerző azonos típusú szerzői jogait gyakorolja. A közös jogkezelők adják meg az alkotások felhasználásához szükséges engedélyeket és a jogosultaknak továbbutalják ennek ellenértékét, a jogdíjat. Magyarországon több ilyen szervezet is létezik, a legismertebb a MAHASZ és az ArtisJus.

Az irányelv szerint a közös jogkezelő szervezetek a kulturális kifejezésmódok sokszínűségének előmozdítóiként rendkívül fontosak: a legkisebb és a kevésbé népszerű repertoárok számára is piacra jutási lehetőséget teremtenek. Az irányelv azt nem írja elő, hogy a közös jogkezelő szervezetek egy meghatározott jogi formában működjenek, ezért működhetnek például egyesületként, szövetkezetként vagy részvénytársaságként is ((14) bekezdés). Az irányelv fenntartja annak a lehetőségét is, hogy a közös jogkezelő szervezetek dönthessenek úgy, hogy bizonyos tevékenységeiket – például a felhasználók felé történő számlázást vagy a jogosultakat megillető összegek felosztását – leányvállalatokon vagy más, ellenőrzésük alatt álló szervezeteken keresztül végezzék el ((17) bekezdés). A tagoknak joguk van továbbá részt venni a közgyűlésen és a szavazni. A jogszabály kijelenti az engedélyezés tisztességes és megkülönböztetéstől mentes kereskedelmi feltételei biztosításának kötelezettségét és az átláthatósági előírások betartását is a tagállamok részéről. A II. cím 1. fejezet 4. cikke a tagállamokra bízza annak biztosítását is, hogy a közös jogkezelő szervezetek az általuk kezelt jogok vonatkozásában képviselt jogosultak érdekeinek maradéktalan figyelembevételével tevékenykedjenek, és ne rójanak rájuk olyan kötelezettségeket, amelyek e jogaik és érdekeinek védelme, illetve azok eredményes kezelése érdekében nem szükségesek.

Egységes filmes piac

A tavalyi év szintén fontos változásokat hozott a filmalkotásokra vonatkozóan. Az Európai Bizottság tavaly nyáron jelentette be az európai digitális egységes piac megvalósításának igényét. Ennek jogalapja az EUMSZ 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 26., 27., 114. és 115. cikkei.³ A tavaly május 6-án elfogadott digitális egységes piaci stratégia célzott intézkedéseket tartalmaz, amelyeket 2016 végéig kell végrehajtani. A stratégia három pillérre az internetes termékek és szolgáltatások elérhetőbbé tétele az európai fogyasztók és vállalkozások számára; a digitális hálózatok és szolgáltatások prosperálásához szükséges körülmények és egyenlő versenyfeltételek megteremtése és az európai digitális gazdaság növekedési potenciáljának maximalizálása.

A digitális egységes piaci stratégia 16 intézkedést határoz meg, amelyeket a Bizottság 2016 végéig valósít meg. A digitális termékek és szolgáltatások elérhetőbbé tétele az európai fogyasztók és vállalkozók számára pillér 6. pontjába tartozik a Bizottság javaslata egy modern, európaibb szerzői jogi keretre, melynek során Európa-szerte szélesebb körű internetes hozzáférés válna lehetővé a felhasználók számára. A cél, hogy a polgárok számára elérhetőbbé váljanak az internetes kulturális tartalmak, s ezzel új lehetőségek nyíljanak meg az alkotók és többek között a filmipar számára is. A Bizottság mindenekelőtt azt szeretné biztosítani, hogy, a hazájukban filmeket, zenét vagy más online termékeket vásároló felhasználók ezekhez akkor is hozzáférjenek, amikor más európai országban tartózkodnak.

A szellemi tulajdonjogok üzletszerű megsértése esetén történő jogérvényesítés hatékonyságát is fokozni fogják. A Bizottság e célból olyan megoldásokat terjeszt majd elő, amelyek maximálisan kiszélesítik a felhasználók számára elérhető kínálatot, és új lehetőségeket nyitnak a tartalom létrehozói előtt, ugyanakkor megőrzik az uniós média- és innovatív tartalmak finanszírozását.⁴

A torrentezés veszélyei

A filmesek attól tartanak, hogy nehezebben tudják majd értékesíteni alkotásaik jogait az új szabályozás következtében. Az Unió éppen ezért kijelentette, hogy a filmalkotások a sporttal és a műsorszolgáltatásokkal együtt bizonyos mentességeket kapnak majd. Az Unió egyik legfőbb célja ugyanis ezen a területen a kalózkodás megakadályozása, s ez az Unió számára az egyik legnagyobb kihívás is egyben.

Az uniós joggyakorlat egyik érdekes 2014-es esete (62012CA0314: C-314/12.) éppen egy, a filmek online letöltését biztosító weboldalhoz kapcsolódott, melyet a UPC indított el. Németországban már évek óta figyelmeztetik az internetezőket a torrentezés veszélyeire, a német állam ugyanis súlyos büntetéseket szab ki az illegális letöltőkre. Az ügyet német Legfelsőbb Bíróság (Oberster Gerichtshof) terjesztette az Európai Bíróság elé német nyelven. A UPC Telekabel Wien GmbH alperes ellen a nemzeti bíróság előtt és a Constantin Film Verleih GmbH, valamint a Wega Filmproduktionsgesellschaft GmbH alperesek ügyében előzetes döntéshozatal iránti kérelemre kérte a bíróságot a német Legfelsőbb Bíróság a 2001/29/EK irányelv kapcsán a szerzői és szomszédos jogok kapcsán a filmalkotásokat a szerzői vagy szomszédos jogok jogosultjainak engedélye nélkül hozzáférhetővé tevő weboldal ügyében az irányelv 8. cikkére vonatkozóan. A nemzeti bíróság előtt lezajlott peres eljárásban a két felperes társaság kérelmére az osztrák bíróságok megtiltották a UPC Telekabel Wien nevű, Ausztriában letelepedett internet-hozzáférést nyújtó szolgáltatónak, hogy ügyfelei részére hozzáférést biztosítson az említett weboldalhoz. A UPC Telekabel úgy vélte, hogy ilyen ideiglenes intézkedés vele szemben nem rendelhető el, mivel állítása szerint a tényállás idején ő nem állt semmilyen üzleti kapcsolatban a kino.to weboldal üzemeltetőivel, és nem sikerült bizonyítani azt sem, hogy ügyfelei jogsértő módon jártak volna el. Az eljárás tárgya ezért a letölthető filmek egyikéhez kapcsolódó szerzői jogok jogosultjának ahhoz való joga volt, hogy az internetes hozzáférést biztosító szolgáltatótól kérje ügyfeleinek e konkrét weboldalhoz való hozzáférés megtiltását.

A Bíróság a 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy értelmezte, hogy az uniós jog által elismert alapjogokkal nem ellentétes, ha bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedéssel valamely internet-hozzáférést nyújtó szolgáltatónak megtiltják, hogy ügyfelei részére hozzáférést biztosítson olyan weboldalhoz, amely a jogosultak engedélye nélkül tesz elérhetővé védelem alatt álló műveket. Ennek azonban nem szabd pontosan meghatározottnak lennie, a szolgáltatónak pedig bizonyítania kell, hogy minden elvárható intézkedést megtett, hogy megakadályozza vagy legalább megnehezítse a védelem alatt álló művek engedély nélküli megtekintéseit, és jelentős visszatartó erőt gyakorolnak az ilyen internetfelhasználókra, aminek vizsgálata elsődlegesen a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata.

Kreatív Európa

Fontos röviden kitérni még a Kreatív Európa programra, amely a szabályozási keretrendszer (irányelvek és az európai mozgóképörökség) mellett az Unió filmalkotásokra vonatkozó politikájának másik fontos eleméhez, a finanszírozási programokhoz tartozik. Az Unió korábbi programjai (MEDIA, MEDIA Mundus és MEDIA International) már hasonló célokat szolgáltak, 2014 óta helyükbe a Kreatív Európa lépett. A Kreatív Európa program 2014 és 2020 közötti 1,46 milliárd eurós összköltségvetése 9%-os növekedést jelent a korábbi programok költségvetéseihez képest.⁵ Az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy „a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani”.⁶ A Kreatív Európa legfontosabb célkitűzései ezért:

• nemzetközi együttműködési projektek az EU-n belüli és kívüli kulturális és kreatív szervezetek között;
• olyan hálózatok létrehozása és működése, amelyek a kulturális és a kreatív szektor szereplőinek segítenek abban, hogy kilépjenek a nemzetközi porondra, és javítsák versenyképességüket;
• kapacitásépítés és szakmai képzés az audiovizuális szakemberek számára;
• fikciós, animációs és kreatív dokumentumfilmek, valamint videojátékok fejlesztése az európai film-és televíziós piacok és egyéb érdekelt platformok számára;
• audiovizuális munkák forgalmazása és értékesítése Európában és Európán kívül;
• európai filmeket népszerűsítő filmfesztiválok; pénzalapok a nemzetközi koprodukciós filmek számára;
• közönségfejlesztés a filmirodalom javítása és az európai filmek iránti érdeklődés növelése.

2016-tól a Kreatív Európa programnak része lesz egy 121 millió eurós pénzügyi garanciaeszköz is, amelynek célja, hogy a kulturális és a kreatív szektor további pénzforrásokhoz jusson. A program ütemterve alapján a pályázati felhívások (négyéves partnerségi keretmegállapodások) közzététele 2016 júliusában következik be. Ezek benyújtási határideje 2016. október 1. Az értékelés 5 hónapot vesz igénybe, a pályázók tájékoztatása pedig 2017. márciusában fog megtörténni. A partnerségi megállapodások így 2017. májusában indulnának, s a pályázók tevékenységüket 2017. május és december között végezhetnék el (ld. Kreatív Európa Kultúra alprogram, Támogatás Európai Platformokhoz Tájékoztató).

Néhány tagállami sajátosság

Az egyes tagállamok eltérő módon valósítják meg a számukra nyitva hagyott szabályozást. Például Németországban a szerzői jogot szövetségi törvényben szabályozzák. A Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte vom 9.9.1965 (UrhG) szerkezetében hasonlít a magyar szerzői jogi törvényhez. A jogszabály külön fejezetben foglalkozik a szerzővel (der Urheber); a közös műveket pedig szerzőtársas és összekapcsolt művekre osztja.⁷ A filmek szerzőire vonatkozóan az UrhG nem tartalmaz speciális rendelkezést, ezért a mindenkori egyedi eset alapján kell megítélni, hogy milyen közreműködők folytak bele az alkotói tevékenységbe, és tekintendők szerzőnek. A joggyakorlat általában az operatőrt és a vágót is szerzőnek tekinti. A további munkatársak, akiknek nincs alkotó hozzájárulásuk, kiesnek a szerzői körből, akárcsak a producer, aki azonban a nem alkotó jellegű tevékenységéért is megkapja védelmi jogait. Nem számít viszont szerzőnek a film tekintetében az, aki az azt megelőző, korábbi, külön értékesíthető műnek a szerzője.⁸

Nagy-Britanniában a CDPA (Copyrights, Desings and Patents Act, 1988, módosításai: 2005, 2014) határozza meg az alapvető szerzői jogi fogalmakat. A filmalkotásokra vonatkozóan a CDPA a főrendező (principal director) mellett a producert is eredeti szerzőnek tekinti, a filmet tehát többszerzős műként kell kezelni, kivéve, ha a (fő)rendező és a producer ugyanaz a személy. Emellett a törvény kiemelten, külön műfajként foglalkozik a rádió- és televízióműsorokkal (broadcast) is, amelyeket szintén jellemzően közös műnek tart. A védelmi idővel kapcsolatos rendelkezések természetesen a vonatkozó irányelvet követik, annyi eltéréssel, hogy mivel az Egyesült Királyságban csak a magyar értelemben vett szerzőtársas művek minősülnek közös műnek, így csak azokra érvényes a védelmi idő (CDPA s.90 (2) bekezdés (a) pont).⁹

Egyes esetekben a brit jog még a magyarnál is szigorúbb. Az angol szabályok szerint például a nyilvános helyen történő filmezés csak hatósági vagy bíróság engedéllyel lehetséges. Ha közúton zajlik a filmezés, illetve speciális effektek vagy lőfegyverek használata szükséges, szükséges a rendőrség közreműködése és engedélye. Autópálya esetében a rendőrségen túl nélkülözhetetlen az autópálya-felügyelet hozzájárulása is.

Az éttermek, bevásárló- és szórakozóhelyek esetén a létesítmény vezetőjének a hozzájárulása szükséges a cégnév vagy márkajel bemutatásához. Erre abban az esetben nincs szükség, ha a létesítményen kívül zajlik a forgatás. A járókelőket nem szükséges megkérdezni arról, hogy engedélyezik-e szereplésüket a filmbeli jelenetekben.

Franciaországban a gyerekszínészekre vonatkozó szigorú szabályok mellett (a forgatási időt napi 4 órára korlátozzák) a feliratozásra is nagy gondot fordítanak. Míg Magyarországon inkább a szinkront preferálja a közönség, külföldön sokkal inkább bevett gyakorlat a feliratozás. Franciaországban éppen ezért például a Canal+ és egyéb csatornák rendszeresen ellenőriztetik a bizonytalan forrásból érkező feliratokat, hogy ne maradjon bennük hiba. Magyarországra ez sajnos nem jellemző, az Európai Unió szabályozása pedig szintén hiányos ebben a tekintetben, amin lehetne változtatni.