Annak ellenére, hogy Romániában a zene felhasználásának jogszabályi háttere mind országos szinten kodifikált (azaz törvénybe foglalt, kötelező erejű), mind az érvényes európai direktívák elfogadásáról és tiszteletben tartásáról is létezik jogszabály, ezt a kérdést egyaránt átláthatatlannak és hátrányosnak éli meg a zeneszerzők, -művészek (alkotói) közössége, és a zenerajongók, felhasználók szélesebb köre is.

Tegyük fel például azt az egyszerű(nek tűnő) kérdést, hogy ki rendelkezik egy adott zenemű felett jogokkal? A zeneszerző? Ha ő már nem él, akkor a jogutódai? A film gyártója, amennyiben filmzenéről van szó? A hangfelvétel előállítója/forgalmazó vagy a zeneműkiadó? Esetleg egy kollektív jogkezelő testület?

Hasonlóképpen, mind a jogi szakirodalom, mind a joggyakorlat szembesült már azzal a kérdéssel, hogy adott körülmények között milyen válasz megoldás adható olyan kérdésekre, mint az, hogy szervesen hozzátartozik-e egy adott zeneszámhoz a szövege is? Mi a helyzet a megzenésítésekkel? Születhet-e új, önálló mű előzetesen létező zeneanyagból? Milyen mértékben dolgozhatunk át egy hozzáférhető zenei művet, szabad-e részleteire bontani?

A zenei piacra jellemző, rendkívül gyors és dinamikus fejlődés következtében mind a zeneszerzők, mind a felhasználók ismerik a globálisan használható online portálok által biztosított lehetőségeket – ennek kapcsán pedig adódik a kérdés, hogy a felhasználók mennyiben ismerik a hazai kollektív jogkezelő szervezetek tevékenységét, milyen mértékben tudják ezek a szervezetek például a romániai a zeneművészek érdekeit képviselni?

Jogszabályok

A zene felhasználásának jogszabályi keretei mind nemzetközi dokumentumokat, mind nemzeti normatívákat felölelnek: a nemzetközi egyezmények közül Románia elfogadta a szellemi jogok egyik alapdokumentumának minősülő Berni Egyezményt, az 1994. évi 133. sz. törvénnyel pedig ratifikálta az Európai Unió TRIPS (Trade Related Aspects of Intellectual Property) elnevezésű irányelvét, illetve sürgősségi kormányrendeletek révén a 2004-ben implementált formát is (az iparjogvédelemre vonatkozó 2005. évi 100. sz. Sürgősségi Kormányrendelet és a Szerzői jogi törvényt módosító 2005. évi 123. sz. Sürgősségi Kormányrendelet révén).

A nemzeti jogrendszer szintjén, a szellemi jogok oltalmazására vonatkozó jogszabályi háttér alaptörvények szintjén a 2011-től új Polgári Jogi Törvénykönyv – PtK a 252–257 cikkeire támaszkodik, amelyek a tudományos, művészi, irodalmi vagy ipari tevékenységből származó nem vagyoni jogokat szabályozzák (252. cikk: Minden fizikai személynek joga van az emberi élet olyan elidegeníthetetlen értékeinek oltalmához, mint az élet, az egészség, a testi és lelki sérthetetlenség, a méltóság, a magánélet intimitása, a lelkiismeret szabadsága, a tudományos, művészi, irodalmi vagy ipari alkotások.), illetve az új Polgári Eljárásjogi Törvénykönyvre is, melynek 977–978 cikkei a szellemi tulajdonjog területére vonatkozó átmeneti intézkedéseket szövegezik meg (mind a vagyoni, mind a nem vagyoni jogok területén).

A jelenleg hatályos, speciális törvény, mely a szellemi tulajdonjogokat szabályozza az 1996-ban elfogadott Szerzői jogi törvény (az 1996. évi 8. számú, a szerzői jogokról és a hozzá kapcsolódó további jogokról szóló törvény – ebben a tanulmányban dr. Sárosi-Márdirosz Krisztina magyar fordítását használom¹), ez szabályozza az alkotók vagyoni és nem vagyoni jogait. Megjegyeznénk, hogy ez a törvény hatályon kívül helyezi az 1956. évi szerzői jogokra vonatkozó 321. sz. Dekrétumot tehát annak előírásaira, rendelkezéseire nem lehet hivatkozni.

(Terjedelmi okokból ebben a tanulmányban csak a legfontosabb jogszabályokra térünk ki, a zenével kapcsolatba hozható normatív dokumentumok teljes listája megtekinthető a http://www.aimr.ro/legislatie/legislatie-romaneasca/ honlapon). 

A szerzőiség kérdése

A jogszabályi háttér biztosítja a tudományos, művészi, irodalmi vagy ipari művekre vonatkozó szerzői jog elismerését, illetve a szerzői joghoz kapcsolódó szomszédos jogokat az alkotásokhoz kapcsolódó személyek esetében (a szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjainak tekintik az előadóművészeket saját bemutatók és előadások eseté­ben, a hangfelvételek készítőit és az audiovizuális felvéte­lek készítőit saját felvételeik tekintetében, és a rádió- és televíziószervezeteket saját műsoraik és programjaik vo­natkozásában).

A szerzőség kérdésére a román jogban elsősorban a szerzői jogi törvény 3. cikkének általános rendelkezései irányadóak, amelyek szerint a szerző(k) az(ok) a természetes személy(ek), aki(k) a művet megalkotta (megalkották). Ebből mindenekelőtt az következik, hogy szerzői minősége kizárólag természetes személyeknek lehet, a jogi személyek nem rendelkezhetnek ilyen minőséggel, nem lehetnek szerzők. Továbbá a szerzőség közvetlenül a mű megalkotásából fakad: mihelyt a mű konkrét alakot öltött, a szerzői minőség is létrejön (beleértve az ezzel járó jogokat is). Ilyen szempontból a szerzői minőség létrejötte független attól, hogy a mű befejezettnek tekinthető-e vagy sem, aminthogy nem számítanak olyan tényezők sem, mint a mennyiség vagy a minőség vagy különböző esztétikai kategóriák.

A mű védelmének és a szerzői minőség elismerésének egyetlen feltétele tehát a mű létrejötte – számos más jogrendszerhez hasonlóan, a hatályos román jogszabályok sem követelik meg a mű regisztrálását elismerés végett. Ennek ellenére, a művek önkéntes alapon történő jegyzékbe, nyilvántartásba vétele valamely, egy adott állam hatóságai által vagy nemzetközileg elismert, kollektív szerzői jogkezelő intézménynél megerősíti a törvényes keret által nyújtott biztonságot.

A fentebb idézett cikkhez hasonlóan a szerzőség kérdésére vonatkozóan kiemelten fontosak a szerzői jogi törvény 4. cikkének a rendelkezései is, melyeknek értelmében szerzőnek azt a személyt kell tekinteni, akinek a neve alatt először nyilvánosságra kerül a mű, mindaddig, míg ennek ellenkezője nem bizonyított. A szerzői jogi törvény értelmében nem tartozik e törvény védelme alá az ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési mód­szer vagy matematikai művelet, függetlenül felhasználásá­tól vagy valamely műbe való beépítésétől és a hozzájuk fű­ződő magyarázatoktól, azaz a törvény csak a formai megvalósítást tudja oltalmazni.

A szerzői jogi törvény szerzőséget biztosít az alábbi művek alkotóinak: a) zenemű, szöveggel vagy anélkül; b) a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték; c) a filmalkotás és más audiovizuális mű (a továbbiakban együtt: filmalkotás) – 7. cikk; a zenei feldolgozások alkotóinak – 8. cikk; az audiovizuális alkotások szerzői között pedig – mások között – nevesíti a zeneszerzőt is – 66. cikk.

A filmalkotások szerzői közül kétségtelenül a filmzene szerzőjének tulajdonítható az egyik legfontosabb szerep. A zeneszerző akkor válik a filmalkotás egyik szerzőjévé, ha a filmzene kifejezetten az adott filmnek készült. A szerzői jogi törvény ugyanakkor nem tér ki pontosan arra, hogy milyen típusú zenemű alkotója lehet filmalkotás társszerzője, következésképpen a dalszöveket tartalmazó, valamint a dalszöveg nélküli filmzenét is figyelembe kell venni – a dalszöveges zeneművek esetében tehát a zeneszerző és a dalszövegíró is a filmalkotás szerzőjének minősül.² Sőt, noha a különböző hanghatások, zajok, zörejek önmagukban még nem képeznek zenét, amennyiben azonban egy konkrét elképzelés alapján, szerkesztett formában (adott ritmus szerint, vágva, keverve stb.) öltenek testet és hangsúlyos szerepet játszanak egy zenei vagy filmalkotásban, önálló szerzői műnek minősülnek. 

Amennyiben egy filmalkotásban korábban alkotott zeneművet használnak, az adott zenemű nem minősülhet filmzenének, alkotói pedig nem minősülhetnek a film társszerzőinek. Természetesen egy adott, már létező, törvény által védett, zenemű filmben való felhasználásának alapvető feltétele kizárólag akkor nem jogsértő, ha film alkotói megszerezték a zenemű szerzőjének (vagy jogutódainak) beleegyezését.

A törvény különbséget tesz a közös művek (több szerző együttműködésével létrejött művek) és együttesen létrehozott művek között (amennyiben a megalkotásában együttműködő szerzők hozzájárulása olyan módon egyesül a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön meghatározni). Az elsőre például felhozhatjuk egy olyan zeneszám esetét, amely zeneszerző és dalszövegíró együttműködése révén jön létre (és mindkettőjük külön-külön, önállóan megilleti a szerzői jog); a második esetre pedig egy olyan előadást, amely az előadóművészek vagy előadóművészek együttese (tipikusan zenei együttesek, zenekarok, kórusok) közreműködésével jön létre.

A szerzői joghoz kapcsolódó személyi jellegű (nem vagyoni) jogait, melyeket a szerző nem ruházhat át, nem szállhatnak át és a szerző sem mondhat le róluk, a Szerzői jogi törvény 10. cikke részletezi:

• a szerzőnek joga van eldönteni, hogy miként és mikor hozza művét nyilvánosságra;
• a szerzőnek joga van követelni szerzői minőségének el­ismerését
• a szerzőnek joga van eldönteni, hogy milyen név alatt hozza művét nyilvánosságra;
• a szerzőnek joga van kérni műve integritásának megőr­zését, és megtilthatja annak módosítását vagy az ahhoz va­ló bármilyen hozzányúlást, ha ez rossz fényt vetne hírne­vére vagy becsületére;
• a szerzőnek jogában áll visszavonni a művet, ebben az esetben azonban kártalanítani fogja a felhasználói joggal rendelkezőket, akik a visszavonás miatt károsultak.

11. cikkében a törvény részletezi azt is, hogy a szerző halála után a jo­gok meghatározatlan időtartamra öröklődnek a polgári jog körébe tartozó törvények értelmében. Ha nincsenek örö­kösök, ezen jogok gyakorlására az a szervezet jogosult, aki a szerzőhöz fűződő szerzői jogok kezelésével foglalkozott, vagy pedig az a szervezet, amely legtöbb tagot számlál ezen a szakterületen.

Hasonlóképpen, 13. cikkében kitér arra, hogy a szerzőnek melyek azok a felhasználási, vagyoni jellegű jogai, amelyek kizárólagosak és elkülöníthetőek, illetve fel­jogosítják gyakorlójukat, hogy megtiltsa vagy engedélyez­ze az alábbiakat:

• sokszorosítás;
• terjesztés;
• egy mű szerző beleegyezésével készült másolatának im­portálása kereskedelmi értékesítésre;
• bérbeadás;
• kölcsönzés;
• nyilvános közzététel, sugárzás, közvetlenül vagy közve­tetten (úgy hogy a mű hozzáférhető legyen bármikor és bárhol a közönség által választott időpontban);
• rádióközvetítés;
• kábeltévé-hálózaton való közvetítés;
• származékművek létrehozása.

Fentebb részleteztük, hogy léteznek közös művek is, melyek több szerzővel rendelkeznek, ezek esetében a felhasználáshoz mindegyik szerzőtől engedélyt kell kérni. Az említett zeneszám példájánál maradva: mind a dalszöveg írójától, mind a zene szerzőjétől engedélyt kell kérni a felhasználásra, hogyha a művet változatlan formában szeretnénk használni. Elképzelhető, hogycsak a zenét, vagy csak a dal szövegét szeretnénk, önmagában felhasználni, ebben az esetben elég csak az egyik szerző engedélyét megszerezni. Amennyiben azonban az eredeti mű megváltozik (pl. más szöveggel társítjuk a megszerzett zenét), akkor mindegyik érintett jogtulajdonos engedélyét ki kell kérni, hiszen egy új mű fog létrejönni.

A szabad felhasználás lehetőségei és korlátai

A törvény megadott körülmények között engedélyezi a szabad felhasználást, amikor a személyi, nem vagyoni jogok tiszteletbentartása mellett el lehet tekinteni a szerző vagy a szomszédos jog élvezőjének engedélyétől.

Mivel nagyon sok téves vagy másodkézből átvett információ kering arra vonatkozóan, melyek a szabad felhasználás körülményei, fontosnak tartjuk felsorolni a Szj. 6. A szerzői jog gyakorlásának korlátai című fejezetben részletezett eseteit, amelyek a zenei művek szabad felhasználásával, többszörözésével, sugárzásával és terjesztésével kapcsolatba hozhatóak.

Megjegyeznénk mindenek előtt, hogy a Szj nem korlátozza a személyi használatra, vagy családi/szűkebb körben történő felhasználást, illetve engedélyezi azt az esetet is, a művet fogyatékos személyek igényeinek kielégítésére használják fel, azzal a feltétellel, hogy a felhasználás közvetlenül a fogyatékossággal összefüggő igények kiszolgálására vonatkozzék, ésszerű keretek között, és nem üzleti jelleggel történik.

Mind a személyi használatra történő szabad felhasználás, mind az alább részletezett szabad felhasználás esetén fontos megjegyeznünk, hogy a mű megszerzése nem történhet jogsértő forrásból, tehát minden körülmények között erőfeszítéseket kell tennünk arra vonatkozóan, hogy jogtiszta forrásokat használjunk.

Értelemszerűen, az ideiglenes többszörözési műveletek, amelyek átmeneti jellegűek vagy gyártási folyamathoz kapcsolhatóak, kizárólag technikai jellegükből adódóan, nem tartoznak a fent felsorolt szabad felhasználás esetei közé.

Léteznek még speciális esetek, amikor a törvény engedélyezi a szabad felhasználást, ezek között megemlíthetjük azokat a helyzeteket, amikor gyártási folyamat vagy az eladás folyamatának tesztelése végett (gazdasági társaságok esetében), a közös jogkezelő szervezetek saját állományának felügyelete végett, a sugárzási jog megszerzése végett (rádiós és televíziós műsorszolgáltatók esetében) van szükség az illető művek felhasználására.

A törvénycikkelyek pontos szövegének ismeretében is fontos tisztáznunk pár kérdést, hiszen arra már nem tér ki, hogy mit is jelent pontosan az „indokolt terjedelem”, „elszigetelt cikkely” vagy mennyire legyen rövid a részlet. Tájékoztatás, rövid informálás céljából nyilván kisebb mértékben, tudományos kutatás, oktatás esetén valamennyivel nagyobb terjedelemben idézhetünk a műből. Zeneművek esetén az lehet a mérvadó, hogy az eredeti dallam, annak sajátosságai éppen felismerhetőek legyenek, dalszövegek esetén lehetőleg tartózkodjunk a refrén (maradéktalan) átvételéről, hiszen az a létrejövő új mű meghatározó eleme. Magától értetődik, hogy a reklámzenébe való beépítés céljából nem lehet semmilyen művet szabadon felhasználni, bármennyire rövid részletről is legyen szó.

A szabad felhasználás, különösen a szemé­lyes vagy szűkebb körű felhasználás céljából történő felhasználás (letöltés)egyik kritériuma, hogy jogtiszta forrásból történjen. Ebből a szempontból elvárható, hogy a felhasználó

Az oktatási-kutatási célú szabad felhasználásnál is meg kell jegyeznünk, hogy a tudományos kutatás, intézményes formában történő oktatás keretén belül az eredeti mű átdolgozható, azonban az átdolgozott mű esetleges felhasználásához már szükséges az eredeti mű szerzőjének az engedélye is. Tehát vizsgafilm céljából engedélyezett az eredeti mű szabad felhasználása, azonban a más célú felhasználás (például filmfesztiválokon való vetítés) már engedélyköteles: az eredeti mű alkotóinak engedélye szükséges hozzá. Az oktatófilmeket csakis valamely oktatási programhoz kapcsolódóan, annak keretein belül lehet vetíteni.

Online zeneadatbázisok

Egyre több olyan honlap létezik (Spotify, Royaltyfreemusic stb.), amely lehetővé teszi, hogy felhasználói különböző zenéket tölthessenek le regisztrációs díj, előfizetés, egyszeri letöltési díj vagy más fizetési lehetőség szerint szerint. Természetesen minden honlap, platform, adatbázis, lekérhető szolgáltatás egyedi felhasználói kritériumok mentén működik, az alapelv azonban az, hogy megszabott anyagi ellentétezés fejében a felhasználó megszerzi a jogot arra, hogy területi és időbeli korlátozás nélkül felhasználhassa a választott zenét. A letöltött zene nem biztosít kizárólagos felhasználási jogot és a felhasználói szerződés esetenként igen eltérő is lehet, ezért javasolt figyelemmel elolvasni az illető honlap felhasználási feltételeit letöltés, illetve a létrejött mű felhasználása előtt. Fontos megjegyeznünk, hogy az ilyen oldalakról letöltött zenét nem lehet önmagában felhasználni (felhasználása általában kísérőzeneként, zenei aláfestésként vagy hasonló formában történik), értékesíteni, harmadik személy számára, eredeti formájában hozzáférhetővé tenni.

Léteznek olyan honlapok (Jamendo, SoundCloud stb.), amelyek – a fizetség ellenében történő letöltés mellett – különböző CreativeCommons licensz megjelölés alatt is hozzáférhetővé tesznek zenei műveket (ez lehet attribution BY, „Nevezd meg!” – meg kell jelölni a szerzőt, non derivative ND „Ne változtasd!”– nem szabad átalakítani, Share alike SA „Így add tovább!”– a létrejött mű felhasználását szerzője az eredeti mű szerzőjéhez hasonló feltételek között engedélyezheti, illetve non commercial NC „Ne add el!”– kereskedelmi célú felhasználás kizárt).

Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy a CreativeCommons licensz nem rendelkezik kötelező erővel, törvény előtt nincs jogszabály értéke – ennek tudatában használjuk.

Arra is érdemes figyelni, hogy a hasonló honlapokról történő zeneletöltés – amennyiben nincs külön erre vonatkozó rendelkezés feltüntetve – nem mentesít a közös jogkezelő felé történő jogdíj rendezése, tisztázása alól.

Közös jogkezelő intézmény

Romániában a közös jogkezelő intézmény hatáskörének pontos behatása a zenei művek szerzői esetén némiképp döcögősen indult: egyrészt létezik a romániai zeneszerzőket képviselő Uniunea Compozitorilor Muzicali din România – Asociaţia pentru Drepturi de Autor (UCMR – ADA), amely 1996-ban jött létre és a Romániai Szerzői Jogvédő Hivatal (Oficiul Român pentru Drepturi de Autor – ORDA) 12/20.10.1996 sz. döntése alapján jogosult a szerzői jogdíjak begyűjtésére és kezelésére, másrészt pedig létezik a Drepturi de Autor în Cinematografie Audiovizual – Societatea Autorilor Români din Audiovizual (Dacin Sara), amely szintén 1996-ban alakult és a Szerzői Jogvédő Hivatal 1/24.03.1997 sz. döntése alapján a filmalkotások szerzőire vonatkozó jogvédő tevékenységét látja el. Mint láttuk azonban, a szerzői jog rendelkezései szerint a filmzene szerzője is a filmalkotás szerzőjének minősül, ezért esetükben az ambivalens jogkezelés volt jellemző. A 769/1999. sz. Kormányhatározat rendelkezett a zenei művek szerzőire vonatkozó jogdíjak mértékéről, beszedésének és kiosztásának metodológiájáról, azonban nem tért ki a filmzene szerzőjének státusára. Ezt a hiányosságot orvosolta a jogalkotó azáltal, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal 35/04.04.2003 sz. döntésében kimondta: az audiovizuális művek szerzőit a Dacin Sara képviseli, azonban kivételt képez a filmzene szerzője, akinek esetében nem illetékesek eljárni. A joggyakorlat egy 2007-es per kapcsán³ újból hangsúlyozta, hogy a Bukaresti Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumának 2102/10.12.2003-as sz. döntése alapján a filmzene szerzőinek kollektív jogkezelő intézménye az UCMR-ADA.

A romániai joggyakorlaton áttekintve, megjegyezhetjük, hogy az UCMR-ADA a lehetőségekhez képest felvállalta tagjainak érdek- és jogi képviseletét és ezeknek több ízben is peres úton szerzett érvényt.⁴

Gyorsolvasók kedvéért, rövid összefoglaló: Romániában a zene (mint szellemi tulajdon) felhasználása a 8/1996. sz., szerzői jogi törvény előírásai szerint történik. A filmzene szerzőjét a hatályos törvény külön nevesíti, illetve rá vonatkoztatva részben más kritériumrendszert alkalmaz. A zenei művek szabad felhasználását (rögzítés, többszörözés, sugárzás) szintén a törvény szabályozza, a kereskedelmi célú felhasználás engedélyköteles. A szabad felhasználás révén létrejött származékos művek terjesztése hasonlóképpen engedélyköteles. A manapság elterjedt CreativeCommons licensz nem törvényerejű, nem mentesíti a felhasználót a szerzői szellemi és vagyoni jogainak tiszteletbentartása alól. A romániai zeneszerzők és filmzeneszerzők egyetlen akkreditált kollektív szerzői jogkezelője a hatályos jogszabályi háttér alapján az UCMR-ADA.