Kritika | Jason Lei Howden: Guns Akimbo / Talpig fegyverben Kritika | Jason Lei Howden: Guns Akimbo / Talpig fegyverben

A cyberbullying rossz, értem?

Jason Lei Howden: Guns Akimbo / Talpig fegyverben

ÉRTÉKELD A FILMET!
Talpig fegyverben
Jason Lei Howden
2019

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Nincs is kínosabb végeredmény annál, amikor egy film el akarja hitetni, hogy fullba nyomja a kretént, de közben komolyan veszi magát.

Jason Lei Howden alig egy évtizede van benne úgy igazán a filmes szakmában olyan filmekkel a háta mögött, mint a Bosszúállók, A nagy Gatsby vagy A hobbit, de senki ne jöjjön zavarba, ha elsőre nem ugrik be a neve: szakmáját a vizuális effektek részlegén kezdte. Több rövidfilm után 2015-ben érezte azt, hogy kreativitását már nem csak a látványba akarja ölni, hanem a történetmesélés és a rendezés terén is tudna mit mutatni, így elkészítette a Halál metált (Deathgasm). A belsőségekben bővelkedő horrorvígjátékot többé-kevésbé a keblére ölelték a mozinézők, bár leginkább a gore- és a metálrajongóknak tetszett igazán – meg azoknak, akik az ilyen típusú fárasztó fekete humort szeretik. Howden számára valószínűleg Edgar Wright lehet a követendő példa, hisz a Halál metál a Gonosz halott mellett erőteljesen megidézi a Haláli hullák hajnalát, és a Talpig fegyverben esetében sem igazán lehet elvonatkoztatni attól, hogy nem véletlenül jut eszünkbe a film láttán a Scott Pilgrim.

Ahogy a Ha/ver vagy a Deadpool, vagy igazából bármelyik 18-as karikás, káromkodós, fekete humorba ágyazott henteléssel operáló film is egyből beugorhat. Howden második filmje arról árulkodik, hogy erőteljesen igyekszik vicces műfajparódiákat alkotni, ám mindezt túl izzadtságszagúan teszi, a végeredmény pedig azt képzeli magáról, hogy veszettül vagány.

Miles (Daniel Radcliffe) lúzerként tengeti életét a munkahelye és a kanapéja között, épp azt heveri ki, hogy barátnője szakított vele. Frusztráltságát abban éli ki, hogy kommentháborút hirdet az internetes trollok ellen: „majd én jól megmondom ezeknek a mocskos gazembereknek, hogy milyen kártékonyak is valójában” felkiáltással gépel nagy mennyiségű parasztságot a gonosz kommentek alá. Naná, hogy annak is jut ilyen, aki ezt tettlegességgel hálálja meg, így Miles egyik reggel úgy ébred, hogy pisztolyokat szögeztek a kezeihez. Ezzel egy csapásra a népszerű SKIZM nevű játékban találja magát, amely egy hentelős videójáték, csak éppen élő szereplőkkel. Egyből a legsúlyosabb elmebeteget küldik rá, ráadásul az sem dob a helyzetén, hogy az exbarátnőjét elrabolják, szóval akarja, vagy sem, végig kell játszania a játékot.

Mindezt elmebeteg tempóban teszi meg: végig dübörög a zene, Daniel Radcliffe nem győz rohanni a szörnytappancsos mamuszában rosszakarói elől, közben John Wicket megszégyenítő gyorsasággal hullanak az emberek, csak sokkal kevésbé jól koreografált jelenetekben. Pedig még ez a film értékelhető oldala, a 95 perces játékidő, és a folyamatosan pulzáló zene legalább berántja a nézőt a megidézett videójátékvilágba. Még a látványra sem igazán lehet panasz, a kameramozgások terén például egész érdekes megoldásokkal találkozhatunk.

Az viszont már problémásabb, hogy iszonyú erőltetetten próbál vagánykodni és őrültködni mindenki (és valószínűleg a szinkron is ront az élményen), de a kínosabbnál kínosabb viccekkel nem igazán jön át az a trash-jelleg, amire Howden törekedhetett. A Trópusi vihar óta mind tudjuk jól, hogyan is kell nyomni a kretént, Howden azonban jócskán túlszaladt rajta, és egyáltalán nem találta meg azt a tartományt, ahol ez jól tud működni. Ez abból is látszik, hogy a teljesen agyatlan lövöldözés mellé még késztetést érzett arra is, hogy valamiféle üzenetet fogalmazzon meg. Miles-on keresztül még fullkreténbe csomagolt tanulságot is kapunk: a cyberbullying rossz, értem? Mindezt aztán hagyja lógni a levegőben, Miles két főbelövés közt azért elordítja, hogy cudar egy világ ez, a gonosz kommentelők döntik romba a világot.

Daniel Radcliffe egész hihető a köntösben rohangáló lúzer szerepében, nem is rajta fog múlni a film sikere. A Nixet játszó Samara Weaving lassan a specialistája lesz azoknak a filmeknek, amelyben csuromvéresen kell embereket mészárolni – utolsó két filmjében, az Aki bújtban és A bébiszitterben is ugyanezt csinálta. Nix karakterében rejlett volna potenciál, de a Guns Akimbo ezen a téren is követi a maga által írt rossz receptet: szinte mesteri szinten műveli a ziccerek kihagyását.

Pedig lehetett volna ez egy szerethető agymenés, ha nem törekszik kézzel-lábbal arra, hogy vagány legyen. Szinte megelevenedik a néző szeme előtt, ahogy egy viccesnek szánt jelenet után a rendező kitekint a nézőtérre, és fülig érő vigyorral vizslatja az arcokat: ez azért elég jó volt, ugye? Ekkor megcsap az izzadtságszag semmivel össze nem keverhető bűze, a néző meg csak csóválja a fejét: nem, nem volt az.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Talpig fegyverben

Talpig fegyverben

Színes akciófilm, vígjáték, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller