A Denevérember visszatért. Azaz megjelent. Cristopher Nolan rendező, David S. Goyer forgatókönyvíró és Christian Bale címszereplő produkciója minden bizonnyal a nyár egyik emlékezetes momentuma lesz, és a műfaj rajongói törhetik a fejüket, hogy akkor most melyik minden idők legjobb képregényfilmje, a Batman Begins vagy a Sin City.
Mert amíg a Sin City úgy alkotott nagyot, hogy teljesen felvállalta a hétköznapi valósággal és emberekkel köszönőviszonyban sem levő Bűnös Város világát, addig Nolan és Goyer Batman-olvasata erőteljesen evilágivá, ne adj' isten emberivé teszi a Sötét Lovag történetét, újraértelmezve a Tim Burton által a Batmannel és a Batman visszatérrel felvázolt, aztán a folytatásokkal elmaszatolt figurát. (Persze még mindig denevérfülekkel és hosszú köpenyben szaladgál a fickó, de hál' istennek már nincsenek mellbimbók a kosztümön, mint a legutóbbi, rosszemlékezetű Clooney-féle verzióban.)
Újraindul tehát a sorozat, a „Pókember-modell" mintájára az első rész a szereplő előtörténetét, hőssé válásának folyamatát meséli el. És itt komolyan kell vennünk a folyamat és az elmesélés szavakat. „A sztorit mindenki tudja." Az első Batman ebből az előfeltevésből indult ki, néhány flashbackben elhadarták a Wayne-szülők halálát, aztán már aprította is a hegyes fülű fazon az ellent. Akik már képregényből ismerték a figurát, beavatottként bólintottak, de a film maga aligha szerzett „friss" Batman-rajongókat. Hát most erre vállalkozik a Batman Begins. Gyerekként Bruce Wayne tanúja multimilliárdos apja és anyja meggyilkolásának. Mikor bosszúját a sors meghiúsítja, nyakába veszi a világot mestert és tudást keresve, míg végül valahol keleten rátalál a zord tekintetű, (némiképp Jedi-lovagra emlékeztető) Henri Ducard-ra (Liam Neeson), akitől a harcművészetek mellett megtanulja uralni, irányítani dühét és félelmét, hogy több legyen, mint ember. Hét év után hazatérve egy alteregót teremt magának, önjelölt szuperhőssé válik, aki ultramodern katonai felszerelésével, zseniális detektívelméjével és ijesztő kosztümjével hamarosan Gotham City bűnözőinek a rémálmává válik, miközben saját rémálmainak és bosszúvágyának démonaival küzd.
A film nagy része erről az átalakulásról szól, csak a közepén tűnik fel a Denevérember, hogy néhány remek akciójelenetben is bizonyítson. Mint már mondtam, egy realisztikusabb szuperhőst (jó, tudom, hogy ez kicsit oximoron) mutatnak be az alkotók. Még a képregényhez képest is most tudjuk meg először, hogy honnan szedi azokat a jó kis fegyvereket meg a cuccos autót, az eddigi filmekhez képest motiváltak a hős tettei, sőt még a rosszfiúknak is van saját életük, és nem csak Batman idegesítéséért léteznek. Ha emlékszik még valaki az utóbbi két rész irreális Gotham City-jére, ahol alkalomadtán egy felhőkarcolót tartó hatalmas szobor bicepszén folytak az autós üldözések, azt nyugodtan elfelejtheti. Egy kevésbé zsúfolt, melegebb színekkel megrajzolt térben folyik a pörgős, remekül kivitelezett akció. Christian Bale legutóbb A gépészben bizonyította színészi tehetségét, Nolan Mementója is elég emlékezetes alkotás volt, s bár Goyer legutóbbi produkciója, a Blade 3, melyet forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzett, elég fertelmes volt, most ez a csapat igazán megcsinálta a maga nagy dobását, és remélem, futja az energiájukból még néhány folytatásra.
