Történetünkben nem számít sem az idő, sem a hely. Nincsenek zászló alatt egyesülő országok, nincsenek közös múlttal, hagyományokkal bíró nemzetek. Vannak ellenben kisebb csoportosulások, melyek azonos védjegy (Kodak, Nikon, Zenit), vagy azonos „perspektíva” alatt egyesültek. Háború zajlik közöttük, de nem a számunkra megszokott, hagyományos fegyverekkel, hanem a sokkal hatásosabb, pusztítóbb fényképezőgépekkel. A cél a másik minél tökéletesebb rögzítése. A film négy nagyobb egységből áll.
Első jelenet:
Egy háborús jelenet, ahol minden hagyományos fegyvernemnek megvan a maga „modern” megfelelője. A gyalogság automata fényképezőgéppel a kezében rohan a hatalmas objektívvel felszerelt páncélosok mellett, felettük a különböző „negatívval” ellátott repülőgépek, melyek bombáznak, vagy felderítést végeznek. Az erdőben profi gépekkel rendelkező „mesterlövészek” cserkészik be áldozataikat. Az ellenfelet csak úgy lehet „lelőni”, hogyha tökéletes képet készítünk róla, így teste-lelke „beleszáll” a negatívba, és az előhívásnál, mint trófea jelenik meg. Ebben a jelenetben nincs szöveg, csak a technikai eszközök (repülőgép, tank …) hangjai, illetve a fényképezőgépek sorozatos kattanásai hallatszanak.
Második jelenet:
Egy katonai sátorban vagyunk, ahol a tisztek beszélgetnek egymással. A következő napi haditervet dolgozzák ki. Az asztalon térképek és fényképek sokasága. A legutolsó repülőgépen készített felvételeket elemzik. A taktika kidolgozása közben a régóta várt új csodafegyverről beszélnek, mely nem csak az embereket, hanem már a tárgyakat is meg tudja semmisíteni. A tárgyalás alatt egy kiskatona lép be terembe és új információkkal szolgál, melyeket saját megfigyeléseire alapoz. A tisztek azonban nem hisznek az Ő jelentésének (bár azok igazak), mert nem kérdőjelezik meg a fényképek valóságértékét. A kiskatonát megfenyítik, majd kizavarják, így lépünk át a harmadik jelenetbe.
Harmadik jelenet:
Katonák egymás között beszélgetnek, nevetgélnek, szórakoznak, melyhez társul az előző jelenetből megismert sorkatona. „Vakfilmmel” betárazott fényképezőgéppel készítenek képet egymásról és a tájról ahol állomásoznak, melyet családjaiknak küldenek el. Nyakukban láncon képes-trófeáik, mint a vietnámi háborúban az amerikai katonák nyakában a legyilkolt vietnámiak füle. Egy katona a fényképezőgép objektívén keresztül keres témát magának, így megpillant egy a többiektől külön ülő katonát. Így lépünk be a negyedik jelenetbe.
Negyedik jelenet:
Az objektíven keresztül látunk egy kiskatonát, akinek a többiekkel ellentétben a ruháján nincsen sem név, sem rangjelzés. Egy régi, vaskos fényképalbumot lapozgat, mely családja történetét eleveníti fel, így próbálja megtalálni saját identitását, helyét a világban. Ebben a jelenetben az elviselhetőségig hosszú csend hallható csupán.
