Vasárnap ért véget a 14. Nemzetközi Film- és Médiatudományi Konferencia Kolozsváron. A rendezvénynek ismételten a szervező Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média tanszéke adott otthont. A rendszerint kétnapos esemény idén három naposra bővült a konferenciára jelentkező előadók magas számának köszönhetően. A megszokottnál hosszabbra nyúlt rendezvény azonban kizárólag pozitívummal járt; a kibővített szekció-előadások még színesebbé tették a felhozatalt, és számos eltérő nézőpont megvitatására adtak lehetőséget.
Amióta a mozi létezik, azóta tudjuk, hogy a filmet nem csupán szemünkkel, hanem egész testünkkel érzékeljük. A közelmúltban és manapság, amikor a különböző mozgókép-előállító technológiák szinte követhetetlen gyorsasággal változnak és megújulnak, a fenti állítás hatványozottan igaznak tekinthető. A mozi képes rá, hogy nézőjét bevonja a film terébe, és ezáltal biztosítson lehetőséget a vásznon látottak multiszenzoriális megtapasztalására. A különböző érzékletekből származó információk integrálása pedig lehetővé teszi a néző számára, hogy egy intermediális térben érzékelje, fogadja be a filmet.
Vélhetően azonban nem csupán az érdekes és mindenképpen aktuális témaválasztásnak volt köszönhető, hogy a 14. éve megrendezett kolozsvári Film- és Médiatudományi Konferenciára csaknem 100 előadó jelentkezett a világ minden tájáról; az esemény színvonalát emelték a meghívott „díszvendég-előadók” is. Ilyen díszvendégnek számított a Dena Wosk University professzora, Laura Marks, aki többek között a közismert The Skin of the Film: Intercultural Cinema, Embodiment and the Senses című könyv szerzője, és aki a rendezvény második napján tartott lebilincselő előadást Thinking Like a Carpet: Embodied Perception and Individuation in Algorithmic Media címmel, valamint Yvonne Spielmann, a University of the West of Scotland oktatója, akinek munkái közül talán a Video, the Reflexive Medium című kötet a legismertebb.
A konferencia előadásainak széleskörű témakörei között helyet kapott a vizuális médiumok érzékelése (intermedialitás, interszenzualitás és interaktivitás), az „attrakció mozija” (a haptikus képektől a 3D-moziélményig), a kultúra, etnicitás, nemiség érzékelése a filmekben, valamint a filmtörténet az érzékeken keresztül (az érzékelésre és érzelmekre épülő mozi paradigmái).
A rendezvény nyitónapjának elején olyan szekció-előadásokkal találkozhattunk, amelyek a film és a festészet, illetve a filmvásznon ábrázolt testek megtapasztalásának módozatait vizsgálták. A témában kiemelendő Pethő Ágnes előadása, aki a 14. századi holland festő, Hieronymus Bosch munkájából, A gyönyörök kertje triptichonból kiindulva vizsgálta a művészetek és a média közötti határvonalak felbomlását, a kettő közötti intermediális kapcsolatot, illetve az álló- és mozgóképek percepciójának átfedéseit.
Ugyanezen szekción belül szerepelt Király Hajnal Frames, Windows and Mirrors. Sensing Bodies in Films by Manuel de Oliveira című előadása, amely a portugál filmrendező 1978-as Doomed Love és 1993-ban készült Ambraham’s Valley című munkáin keresztül elemezte a testek filmvásznon való változatos megjelenésének formáit, különös tekintettel a testek tükrök, ajtók, ablakok által való keretezésének módozataira. Az előadás mindemellett nagy részletességgel tért ki az Oliveira mozijában fellelhető tableau vivant referenciákra (utalva ezzel egyaránt görög mitológiára, keresztény hitvilágra, 20. századi festészetre és fotográfiára).
Ugyancsak a nyitónap programjába került be az analóg és digitális animáció-technikákra fókuszáló szekció, illetve a Kép-aktusok névre keresztelt előadás-sorozat, amelynek keretein belül Makai Beáta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója a nézői tértapasztalás lehetőségeinek változatosságát vizsgálta a videoinstallációk és a helyspecifikus projekciók, alkotások relációjában. Dánél Mónika – ugyancsak a Kép-aktusok szekción belül – a Balázs Béla-díjas operatőr-fotográfus, Kardos Sándor munkáit elemezte, kiemelve az életműből a 2005-ös rövidfilmet Résfilm címmel és a 2010-ben készült A sírásót. Az előadáson belül hangsúlyos volt az utóbbi munka kísérletező jellege, egyedi elbeszélésmódja, a lelassult nézői érzékelés, a plasztikus képfolyamok, a jelenleg is alakulóban levő filmnyelv.
Szirtes András és Káldy László home videói, ún. privát filmjei kerültek előtérbe Blos-Jáni Melinda előadásában, aki a szubjektivitás, az autobiografikus beszédmód és a filmkészítés, mint performansz jelentőségét emelte ki dolgozatából.
A pénteki napot többek között a School of the Art Institute of Chicago delegáltja, Geoffrey Alan Rhodes speciális, külön produkcióként is értelmezhető bemutatója zárta. Rhodes előadásának központi témájaként a rendkívül aktuális AR – Augmented Reality, vagyis a kiterjesztett valóság apparátusa és nézői percepciója állt.
A konferencia másnapján a The Political Image szekción belül a bukaresti National School of Political and Administrative Sciencest képviselte Florina Cretu, aki a politikai kampányok és a televíziókép interakcióját, a politikai közszereplők és vitáik vizuális reprezentációját, ezáltal a politikai szféra kiterjesztését és ennek a nézőre gyakorolt hatását tűzte ki értekezése fő témájául.
A fentivel némileg határos tárgykört feszegetett Győri Zsolt brit monarchiailmeket elemző előadása, aki a témát két közelmúltban készült film segítségével – A királynő (2006) és A király beszéde (2010) – ragadta meg, külön hangsúlyt helyezve a köz- és a magánszféra közötti kapcsolatra.
A konferencia fő témájával megegyező, Érzékek mozija címet kapta az a szekció, amelyben Vincze Teréz az ún. „lassú filmet”, azaz a Contemporary Contemplative Cinema címkével ellátott filmművészeti irányzatot/stílust elemezte a befogadás érzéki jellegzetességeiből kiindulva.
Az idei konferencia zárónapján, a Testtapasztalat: megmutatás és elrejtés szekcióban fejtegette Murai András az 1980-as évek magyar filmjeit a szexualitás és az erotika megjelenítésének szempontjából. A részben korabeli kritikákra támaszkodó előadás a szexualitás reprezentációját, mint a személyes élettér és a kapcsolatok kiüresedésének ábrázolását vizsgálta többek között az Egészséges erotika, az Ajándék ez a nap és a Falfúró című filmek bevonásával.
A konferencia előadásai széles körű elméleti szakirodalomból táplálkozhattak (Thomas Elsaesser, Laura U. Marks, Gilles Deleuze vagy akár Martine Beugnet munkái) és szinte valamennyi értekezés kulcsfontosságú fogalmai között szerepelt a test mozija, a haptikus kép és az érzékelés számtalan válfaja.
