Az idei Film- és Médiatudományi Konferencia témája az új hullám 50 éves évfordulójához, illetve a kelet-európai posztkommunista filmes „új hullámok" 20 éves évfordulójához kötődik.
2009-ben immár 50 éve annak, hogy elindult a francia új hullám, ami számos, a későbbiekben nagyhatású tendenciát indított el a filmművészetben, új szemléletmódot honosított meg a valóság filmes ábrázolásában és úttörőnek bizonyult a film nyelvével való bátor és játékos kísérletezéssel. Ugyanakkor 20 éve annak, hogy az 1989-es év kelet-európai politikai eseményei felforgatták a kommunizmus világát, s ennek nyomán a kelet-európai országokban elindult egy új filmes nemzedék is, akik hasonlóképpen kritikusan viszonyultak a kommunista korszakba alkotó „papák mozijá"-hoz, mint francia elődeik. Az 1989-es év utáni kelet-európai fiatal filmes generáció mögött nem volt egy ehhez fogható stabil filmkritikai háttér, és sok esetben köztük és a korábbi filmesek között erősen kiéleződtek a generációs viták. Ezeknek a filmeknek a kritikai-elméleti értékelése tehát időszerű feladatnak tűnik.
A meghirdetett konferencián ezek alapján az új hullám(ok) fogalomkörét szeretnék megvizsgálni, és megnézni, mi az a francia új hullám világából, ami újraértékelésre érdemes, s melyek azok a jellemvonások, filmek, amik a későbbiekben példamutatóak maradtak. Feltevődik a kérdés: van-e e fogalom kiterjesztésének jogosultsága a mai kelet-európai és a „világmozi" jelenségei között? Arra bátorítják a konferenciára jelentkezőket, hogy próbálják meg felleltározni, melyek azok az új tendenciák, amelyek meghatározóak a filmművészetben, a kortárs filmnyelvi kísérletekben.
A konferencián a következő témakörökhöz kapcsolódva várnak előadásokat:
- A francia új hullám közismert és kevésbé közismert alkotásainak újraértékelése, értelmezése az azóta eltelt félévszázad perspektívájából és az újabb elméleti megközelítések segítségével.
- A 'valóság' és a 'fikció' kérdéseinek megjelenése, a cinéma vérité és az intellektuális absztrakció elemeinek keveredése az új hullámos alkotók esztétikájában, illetve annak továbbvitele az újabb filmek körében. (Ez egyben az előző konferencia témakörének a folytatásának is felfogható.)
- A francia új hullám hatásának vizsgálata a különböző nemzeti filmművészetekre, az amerikai (független) filmre vagy a populáris kultúrára (pl. Hal Hartley, Quentin Tarantino).
- Az 1989 utáni, posztkommunista kelet-európai filmes jelenségek párhuzamai az új hullámmal. Kiemelt téma: „új hullámok" a kortárs magyar és a román filmművészetben.
- „Új hullámok," generációs stílusjelenségek a „világmozi" kontextusában, amelyek a francia új hullámhoz hasonlíthatók valamilyen szempontból. (Például a többféle csoportokba sorolt új amerikai filmes generáció alkotói, a gyakran éppen az új hullámos alkotókat példaképnek tekintő filmesek, mint pl. az ún. amerikai új-moralisták: Todd Solondz, Neil La Bute vagy az ún. „poszt-pop" mozi képviselői, akik néha új hullámos módon kollaborálnak egymással: Richard Linklater, Wes Anderson, Paul Thomas Anderson, Todd Haynes stb.) Az egyedi művek elemzésével szemben előnyben részesítjük azokat a dolgozatokat, amelyek egy-egy alkotó több filmjét/életművét, vagy több alkotó munkáját egy „új hullám"-nak számító tendencia körvonalazása érdekében elemzik.
A konferenciára nemcsak egyetemi oktatók, kutatók, doktori iskolák hallgatói jelentkezhetnek, hanem a témakör iránt érdeklődő, a tudományos kutatással most ismerkedő egyetemi hallgatók is.
További információk és a jelentkezéssel kapcsolatos részletek megtalálhatók a Sapientia weboldalán.
