A Portokalos család több, mint tíz év után újabb bazi nagy görög lagzira készül. A menyasszonytánc alatt viszont most sem éri meg bedobni a kosárba a mozijegy árát.
Azok után, hogy a Bazi nagy görög lagzi első része simán pályázhatott volna a 2002-es év legfárasztóbb romantikus komédiájának járó címre, kész rejtély, hogy a Portokalos família infantilis kalandjai körül miért alakult ki óriási rajongói kultusz. A rút kiskacsából hattyúvá vedlő Toula és a jóképű Ian szerelembe esésének története ugyanis se eredeti, se vicces nem volt. A nézettségi adatok szerint mégis szép számmal akadnak olyan nézők, akiknek az jelenti a tökéletes moziélmény garanciáját, ha másfél órán keresztül ostoba, a görög hagyományokat erősen karikírozó, sztereotip poénokat (meg bárányt nyárson) sütögetnek nekik.
A szerény (kb. 5 millió dolláros) költségvetésű függetlenfilm bevételi adatait elnézve (csak az USA-ban több, mint 241 millió dollárt termelt bő egy év alatt) az már kevésbé rejtélyes, mi indokolta, hogy előbb-utóbb az állandóan ouzót vedelő chicagói görögök második bazi nagy lagzijára is befizethessünk. Érdekes módon azonban erre több mint tíz évet kellett várni (már, aki várta, persze), jóllehet alig egy évvel az első mozifilm bemutatása után a forgatókönyvet jegyző és a női főszerepet alakító Nia Vardalos egy alánevetős szitkom formájában megpróbálta a nappalikba is becsempészni a lökött görögöket, a Bazi nagy görög életet azonban hét rész után könyörtelenül elkaszálták.
Mivel az első rész végén úgy búcsúztunk el Toulától és Iantől, hogy hatéves kislányukat, Parist épp a görög iskolába vitték, akár azt is gondolhatnánk, hogy a Bazi nagy görög lagzi 2. majd Paris esküvőjéről fog szólni. Ehelyett azonban arra derül fény, hogy Toula bogaras apja és temperamentumos anyja hivatalosan nem is házasok, ugyanis az ezt igazoló egyházi dokumentumról hiányzik a pap aláírása. Miközben pedig egy borzalmasan erőltetett és értelmetlen újbóli lánykérés után megindul az idegesítő készülődés a díszes esküvőre, az is problémát okoz, hogy a frissen érettségizett Paris hova megy majd egyetemre. Mert ugye a minden helyzetben összetartó Portokalos család hatalmas tragédiaként élné meg, ha a tinilány végül egy másik államban található képzés mellett döntene.
Hátsó kertben való ökörsütéses pillanatból mondjuk szerencsére kevesebb van a második részben, de a nosztalgia kedvéért azért ezúttal is előkerül sok minden, a görög származását már-már fanatikusan hangoztató családfő gyógyító erejű Windex-ablaktisztítójától a menyasszonyi ruha köpködésén át a főnevek görög eredetének megállapításáig. Nyilván az alkotók ezeknek a jól ismert elemeknek a beemelésével éppúgy a rajongóknak akartak kedvezni, mint a megkedvelt színészgárda újbóli összecsődítésével, ám sajnos az erőltetett alapsztoriba ékelődve a régi poénok (poénok?) újrahasznosított verziói csak még kínosabbá teszik az egyébként is rendkívül fárasztó vígjátékot. Ahol pedig hézag ütné fel a fejét a cselekményben, ott a Bazi nagy görög lagzi 2. a közönség figyelmének elterelése végett lazán betolja az első részből ismert néma nagyi figuráját valamilyen vicces (oké, ezek tényleg megmosolyogatóak) szituációba.
Persze azért a kizárólag öncélú módon történő logikátlanságokat ez a trükk sem fedi el. Többen is értetlenül pislognak majd valószínűleg, amikor az első részből Ian tanárkollégájaként megismert Mike mindenfajta magyarázat nélkül rendőrként bukkan fel a film negyedénél, hogy aztán a mozi végére rájöjjünk, minderre azért volt szükség, hogy a korántsem ifjú menyasszonyt szirénázva száguldó rendőrautók vihessék az oltár elé. A giccsbe hajló, John Legend-számra vágott esküvőt és bankettet párhuzamosan bemutató montázsjelenet után pedig valószínűleg sokan reménykednek majd, hogy lehetőleg ez a második legyen az utolsó görög lakodalom a Portokalos-rezidencián. Mivel azonban Paris báli partneréről − mit ad isten − véletlenül kiderül, hogy görög származású, könnyen lehet, hogy a bazi fárasztó lagziknak még korántsincs vége.
