Újabb mesterprodukcióval egészült ki az Armageddon, Independence Day, Deep Impact sorozat. A mag mindháromnak az ötvözete, ezúttal pedig a Föld belsejét célozhatjuk meg, bár békésebb körülmények között talán kellemesebb lenne. A Föld gyors „elhalálozása” arra készteti az embereket, hogy mindenképp megoldást találjanak. Persze nem akármilyen megoldást, hanem olyat, amire esetleg még Oscar-díjat is kaphatnak.
Már a kezdő jelenetek sokat ígérnek. Hilary Swank, a valamikori második Karate Kid most Beck szerepében látványosan földre helyez egy többtonnás űrhajót – egy város közepében lévő víztároló csatornában. Még mondja valaki, hogy a nők nem képesek meglepően csodálatos dolgokra. Ez a jelenet nemcsak lélegzetelállító, hanem egyben valóságos mestermunka, ami a számítógépes effektusokat illeti. A java pedig csak ezután következik, hisz minden tízpercben láthatunk ehhez hasonló számítógépes bravúrokat. Ám nehogy azt gondolja valaki, hogy ez a film csak a számítógépes munka miatt jó. Minden benne van, amire a mai közönség vevő: híres színészek, szívszakasztó jelenetek, akció, tragédia, komédia, félelem meg egy kis románc, de épp csak annyi, hogy a nagyon érzékeny lelkek észrevegyék. Persze, akik sehonnan sem hiányozhatnak, a mártírok és a nemzeti hősök itt is megjelennek.
Amerika legagyafúrtabb zsenifigurái mellett felvonultatják a posztmodern világ legnépszerűbb alakját, a hackert – Dj Quallst, azaz Taz ’Rat’Finchet is. Ez a nagyon érdekes figura nemcsak nevetésre készteti a nézőket, de ő az, akin néha látni valódi érzelmeket is. A film bájos és egyben okos figurája is Aaron Eckhart (Dr. Joshua ’Josh’ Keyes). Mindenki emlékszik az Erin Brockovich-ben alakított vajszívű rocker szerepére, itt most nem két gyerek fogadott apukája, hanem egy középiskola kifigurázott tanára, a cselekmény előrehaladtával pedig a világ megmentője is. Mondhatni személyhez szóló sértés lenne említetlenül hagyni Stanley Tuccit (Dr. Conrad Zimsky), aki az önhitt zseni szerepében többnyire nem az utálatot, hanem a jókedvet váltja ki. A hírnevét előbbre tartja mindennél, a sors iróniája azonban úgy hozza, hogy a Föld gyomrában leli halálát.
El ne feledkezzünk Virgilről, aki szereplőnek minősíthető annak ellenére, hogy ő csak egy tengeralattjáró, egy űrrakéta és egy fúrógép ötvözete. Nem csak a neve szimbolikus ennek a járgánynak, hanem az anyaga is, mert miféle fém az, amely több ezer fokot és óriási nyomást kibír, sőt a sebessége is eszméletlenül nagy. De ha már Virgil szóba került, nem ő az egyetlen aki különleges figyelmet érdemel. Ott van a Destiny, amely tulajdonképp egy hatalmas injekciós tűhöz hasonlít. Destiny azonban egy földgyomor-szurkáló, amely több kárt okoz, mint hasznot.
Hogy a két lehetséges megoldás közül melyik fogja újraindítani a földmag körüli magmát – a Destiny elektrosokkos szurkálása vagy a Virgil okozta nukleáris robbanások – az a filmből kiderül. Senki ne gondoljon azonban arra, hogy korlátozott fizikai ismeretei miatt esetleg nem fogja megérteni a film lényegét. Elég erről annyit szólni, hogy ebben a filmben annyi fizikai képtelenséget láthatunk, ami nevetséges, ennek ellenére a film élvezhető. Számunkra annyi marad, hogy a zsenikre bízzuk, próbáljanak valamit megvalósítani az egészből, mi meg csak álmodozzunk azon, hogy a Föld gyomrába vezető úton teherautó nagyságú gyémántokkal is találkozhatunk.
