Néhány szó a futó bűnügyi sorozatokról I. – CSI / CSI: A helyszínelők; Sherlock; Charlie's Angels / Charlie angyalai; Criminal Minds / Gyilkos elmék; Fringe / A rejtély

2012. március 30.

Detektívek, nagyvárosi amazonok, hullakémek, zseniális laboránsok, lélektani és logikai útvesztők... Lépjünk most hátra, és nézzük meg, mitől működnek – vagy nem működnek – azok a bűnügyi sorozatok, amelyeknek legújabb évadját várva vártuk.

Sikertelen próbálkozás – Lucian Georgescu: Tatăl fantomă

2012. március 13.

Ha a saját rendezőink is olyan kliséken keresztül ábrázolják az országot, mint vámpírok és lerobbant posztkommunista helyszínek, akkor ne csodálkozzunk majd, ha ezek a jellemzők „természetessé” válnak Romániával kapcsolatban. Lucian Georgescu ugyanis teljesen lebutítva jeleníti meg az országot és az embereket. Ha legalább viccesen tenné, akkor rendben is lenne, de csak próbál vicces lenni.

„Újraélesztett” bábok – James Bobin: The Muppets / Muppets

2012. január 24.

Régi sorozatból új filmet készíteni csak akkor érdemes, ha valamit hozzáadunk, ha valami aktuálissal tudjuk kiegészíteni vagy a kettő viszonyából tudunk valami újat kihozni. Csak azért filmet készíteni a legendás The Muppet Show-ból, mert annak biztosan lesz közönsége, olcsó reklámfogás. Pedig valami ilyesmi történhetett, ugyanis a Muppets az egykori tévésorozat bármelyik epizódjánál gyengébb.

Családi kötelékek – David Michôd: Animal Kingdom – A rettegés birodalma

2011. december 7.

Tarantino szerint ez a film 2010 harmadik legjobb filmje, de én meg merném kockáztatni, hogy az első – legalábbis ami a történetet illeti. David Michôd olyan forgatókönyvet vitt a vászonra, amelynek eredményeként a néző egy percig sem tud nyugton ülni. A film minden egyes perce maximális feszültséggel bír, és a végkimenetel állandóan átíródik. Ezt nevezem meglepetések filmjének!

Megtört nevetések – Anca Damian: Crulic – Drumul spre dincolo / Crulic – A túlvilágra vezető út

2011. november 16.

Megrázó történet rajzokban megmutatva. És nem akárhogy: a főszereplő tényleg életre kel, a történet teljesen filmszerű, a nézőt beleélésre vagy legalábbis együttérzésre bírja a lehető legfelsőbb fokon. Ezt játékfilmben sem könnyű elérni, hát még animációban.

Erdélyi filmesek a pénzszerzés nehézségeiről – Szakmai kerekasztal a 11. Filmtettfeszt – Magyar Filmnapokon, 2011. október 7.

2011. október 10.

A tegnap véget ért Filmtettfeszt idén először szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett. A pénteken délután 3 órától a Sapientia Egyetem Óváry-termében tartott esemény témája: Az erdélyi (magyar) filmgyártás jelene, jövője, lehetőségei. A meghívottak között szerepelt dr. Néder Sarolta, a magyarországi Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap támogatási vezérigazgató-helyettese, Zágoni Balázs, a Román Országos Filmközpont (CNC) igazgatói tanácsának tagja, és a frissen megalakult Erdélyi Magyar Filmszövetség igazgatótanácsi tagjai, Felméri Cecília, Lakatos Róbert, valamint Bálint Arthur.

Akció + lány = Hanna – Joe Wright: Hanna – Gyilkos természet

2011. június 28.

Ambivalens viszonyulást vált ki ez a film a nézőből: egyszerre jó is, meg nem is. Végig fenntartja a nézőben a feszültséget, fokozatosan adagolja az információt, míg a végére minden szépen kikerekedik. És mégis marad egyfajta hiányérzet bennünk, nem kapunk minden kérdésre választ.

Félig cirkusz, félig film, félig mese – Francis Lawrence: Water for Elephants

2011. május 11.

Ez a film akár jó is lehetett volna. Végülis egy cirkusz életéről szól, ami mókás és érdekes kellene legyen. De nem volt az. Egy csöpögős, nyálas kis szerelmi háromszög sarkait járja be a történet, a cirkusz és a pöttyösfülű elefánt pedig csak körítésnek szolgál a nyáltenger körül.

Aludj velünk! – Roger Michell: Morning Glory / Ébredj velünk

2011. március 24.

Azok a filmek, amelyek film- vagy tévéműsorok készítéséről szólnak, többletjelentéseket hordoznak, okkal van megmutatva bennünk a apparátus. Ez a film kivétel. Az apparátus szerepeltetése ugyanakkor az önreflexív tartalmak kibontására is lehetőséget adna, de itt szó sincs önreflexivitásról vagy valamiféle pluszról – csak a szórakoztatás a cél, de sajnos még az sem sikerül.

Donorsors – Mark Romanek: Never Let Me Go

2011. február 24.

Sci-fi – noha ez a legfontosabb tudnivaló a filmmel kapcsolatban, Mark Romanek olyan környezetbe helyezte a történetet, ahol a film tudományos-fantasztikus mivoltáról szinte teljesen megfeledkezünk: olyan mintha egy Jane Austen-adaptációba csöppennénk bele, a hősnőket is láttuk már ilyen filmekben (Keira Knightley, Carey Mulligan).