A Lumière Fesztivál különprogramot szentel az André de Toth néven, a film noir és a western megújítójaként világhírűvé vált magyar rendező, Tóth Endre 1940 előtt, Magyarországon készült filmjeinek.
Még nem André de Tothnak hívták, hanem Tóth Endrének, és még nem volt „Hollywood utolsó félszemű rendezője”, akit Bertrand Tavernier, Martin Scorsese és Quentin Tarantino is olyan sokra tartott. Filmkedvelő polgári család sarjaként 1913-ban született Makón. Sikertelen színműírói próbálkozásait követően a drámaíró Molnár Ferenc és a költő Babits Mihály vette pártfogásába. Nekik köszönhetően látogatott el a budapesti Hunnia Stúdióba, s rögtön igazi tehetségnek bizonyult. Tudását utazásai során tökéletesítette: Londontól, ahol a brit filmipart megalapozó Korda testvérek munkatársa volt, Berlinen át Hollywoodig jutott, ahonnan visszatért Budapestre.
1939-ben egyetlen év alatt zsinórban öt filmet forgatott: krimit (5 óra 40), női történetet (Két lány az uccán), történelmi életrajzot (Semmelweis), kémfilmbe oltott melodrámát (Toprini nász), és tantörténetet (Hat hét boldogság). Ezek nyitották meg számára Hollywood kapuit, ahova a fasizmus erősödése és a világháborús fenyegetettség idején sok honfitársához hasonlóan emigrált.
Saját visszaemlékezései szerint mindent – az autóját pl. a Keleti pályaudvar előtt, benne a kulccsal – hátrahagyva távozott Budapestről. Hollywoodban André de Toth néven számos híres háborús filmet, westernt és film noirt rendezett, és a legenda szerint ő adta a Charles Buchinsky nevű fiatal színésznek a Bronson nevet. Érdekesség, hogy mivel gyermekkorában elveszítette egyik szeme világát, félszeműként, csökkentett térlátással is képes volt szobrászként is kiemelkedőt alkotni. Egyik művét a Vatikánban őrzik, és ő volt a rendezője az egyik első amerikai 3D-s játékfilmnek is (Panoptikum – A viaszbabák háza).
Napjainkban különösen izgalmas felidézni a 2002-ben elhunyt rendező kevéssé ismert, ígéretes pályakezdését. Filmjei korát megelőző módon modernek vizuálisan és témaválasztásukban is. Semmelweis Ignácról készített alkotása a mai napig az egyik legjobb magyar életrajzi film.
A Két lány az uccán restaurálása 2010-ben Martin Scorsese és a Lumière Intézet kezdeményezésére a The Film Foundation World Cinema Project keretében valósult meg, erről Scorsese videóinterjúban nyilatkozott.
A további négy Tóth Endre-filmet a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum és Filmlabor igazgatóságainak szakemberei újították fel digitálisan 2022-ben.
A restaurált filmek legjelentősebb fesztiválját, a Lumière Fesztivált Thierry Frémaux, a Cannes-i Fesztivál művészeti igazgatója és Bertrand Tavernier világhírű francia rendező hívta életre. Programjában 2017 óta rendszeresen szerepelnek restaurált magyar filmek (2017: Körhinta, 2018: Hannibál tanár úr, 2019: Az ötödik pecsét, Ők ketten; 2020: Sodrásban, 2021: Fényes szelek), a Lumière Intézet és a filmarchívum igazgatóság együttműködésének köszönhetően. Idén először mutatnak be öt magyar filmet a válogatásban.
(az NFI közleménye)
