Pályakezdő rendezők A-kategóriás fesztiválokon bemutatott és díjazott, valamint a kolozsvári Transilvania Pitch Stopon fejlesztett nagyjátékfilmjei versenyeznek a május 31. és június 9. között zajló 18. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). A szervezők 12 versenyfilmet jelentettek be.
A Transilvania Trófeáért első vagy második nagyjátékfilmjénél tartó rendezők szállnak ringbe, az idei mezőny fő témája az emberi kapcsolatok, a legtöbbször kétségbeesett vágy a szeretetre és a valakihez tartozásra, derül ki a szervezők közleményéből.
A versenyfilmek között két olyan alkotás is van, amely korábban a TIFF szakmai fórumán, a Transilvania Pitch Stopon indult. Az egyik a mezőny egyetlen román alkotása, Marius Olteanu Monștri című filmje, amely a Berlinale Forumon debütált, majd nagydíjat nyert Szófiában. A szerelmi történet a kompromisszumokról, társadalmi nyomásról és fájdalmas felismerésekről szól. A Transilvania Pitch Stop másik felfedezése a Natasa Merkulova-Alekszej Csupo páros második filmje, a Chelovek, kotoryy udivil vsekh (The Man Who Surprised Everyone), amelyért Natalia Kudriasova színészi díjat nyert Velencében, ahol az Orizzonti szekcióban vetítették az alkotást. Mikor a szibériai tajgán élő erdész megtudja, hogy már csak két hónapja van hátra, radikális megoldást talál a halál kicselezésére.

Versenyben van Mihail Idov orosz rendező első nagyjátékfilmje, a Yumorist (The Humorist), amely Borisz Arkadijev stand-up comedy-előadóról szól. A ’80-as évek Szovjetuniójában a cenzúra és saját bizonytalansága kínozza a humoristát, aki híres ugyan, de nincs személyes szabadsága, amiért a színpadon áll majd bosszút egy váratlan végkimenetelű jelenetben.
Visszatér a 2018-ban a legjobb rendezés díját elnyerő izlandi Hlynur Palmason (Téli fivérek/Vinterbrødre) a Hvítur, Hvítur Dagur (A White, White Day) című filmmel, amelyet beválogattak a cannes-i Kritikusok Hetére is. Főszereplője egy hallgatag rendőr, akit két évvel felesége halála után is kísért a gondolat, hogy a nő esetleg megcsalhatta.
A bosszúról és a nő hagyományos társadalomban elfoglalt helyéről szól a ciprusi Pause, Tonia Mishiali feket humorral fűszerezett filmje. Főszereplőnője szeretetlen, elnyomó kapcsolatban él, és képzeletbeli erőszakkal védekezik ellene, amíg a valóság és a fantázia össze nem mosódik.

A Berlináléról érkezik a TIFF versenyszekciójába a Systemsprenger, Nora Fingscheidt zsigeri érzelmeket kiváltó filmje a kilenc éves, „problémás” kislányról, aki anyja szeretetének visszanyeréséért harcol, miután az elhagyja, hogy megvédje a többi gyermekét. Ugyancsak a berlini filmfesztivál Forum szekciójában mutatkozott be korábban a török Burak Çevik Belonging című thrillere, amely stilisztikailag talán a mezőny legkevésbé konvencionális darabja. A filmben egy titokzatos szerelmi történetről van szó, illetve egy személyes családi történetről: azt a pillanatot rekonstruálja, amikor a rendező nagynénje és annak szeretője 15 évvel korábban megölték a nagymamát.
A társadalmi normákkal szembeszálló szerelemről szól Barnaby Southcombe Scarborough című filmje: két tanár-diák pár éli meg tiltott kapcsolatát egy brit tengerparti kisvárosban.

Versenyez Louis Garrel második nagyjátékfilmje is, az Un homme fidele című, bonyolult párkapcsolatról szóló romantikus komédia, amelyben a rendező színészként is dolgozott felesége, Laetitia Casta oldalán. A szereposztás tagja Vanessa Paradis és Johnny Depp lánya, Lily-Rose Depp is. A filmet San Sebastiánban a legjobb forgatókönyv díjával tüntették ki.
Időutazással bonyolítja a szerelmi történetet a Cesar és José Esteban Alenda spanyol alkotópáros Not The End című sci-fijében: a főszereplő visszautazik a múltba, hogy jóvátegye tragikus következményekkel járó hibáját.
Kolozsvárra érkezik a Sundance fesztivál közönségdíját elnyerő Dronningen (Queen of Hearts), May el-Toukhy filmje, aki másodszor dolgozik együtt Trine Dyrholmmal. A dán színésznő sikeres ügyvédet alakít, aki látszólag boldog családban él, amíg el nem csábítja kamasz mostohafiát.
Szintén a Sundance fesztiválon nyerte el a zsűri különdíját a kolumbiai Alejandro Landes Monos című filmje, az egyetlen a TIFF versenyszekciójából, amely a zaklatott jelenkorban játszódik, bár a társadalmi kontextus itt sem hangsúlyos. Túlélés, hatalom és anarchia mozgatja a lázadó gyermekcsapatot a filmben, amely az Apokalipszis most (Apocalypse Now) és a Legyek ura (Lord of the Flies) keveréke.