Szeptember 9. és 17. között az év legnagyobb filmjei versengenek egymással a CineFest versenyprogramjában.
A korábban már bejelentett három magyar premier (Hat hét, Magasságok és mélységek, Nyugati nyaralás) és két cannes-i nagyágyú (Fiú a mennyből, Szent pók) – mellett olyan rendezőóriások legfrissebb filmjei kerültek a programba, mint Park Chan-wook, Lukas Dhont és Jerzy Skolimowski.
Amikor a mozi önmagát alakítja – A Magasságok és mélységek forgatásán jártunk
Legutóbb ősszel volt szerencsém részt venni egy igazi nagyjátékfilm-forgatáson, most pedig egy másik, Budapesten készülő filmre látogattam ki. A különbség sok szempontból nem is lehetne nagyobb, hiszen akkor egy korabeli, kosztümös, magyar közegben nagy költségvetésűnek számító készülő mozifilmen láthattam akcióban egy nagyméretű, veterán filmesekből álló stábot, ezúttal pedig egy szerényebb költségekből készülő, a közelmúltban játszódó, személyes (mondhatni életrajzi) alkotás készülését látogathattam meg, amelyen egy majdnem kizárólag elsőfilmesekből verbuvált, fiatal stáb dolgozik.
Az Oldboy és A szobalány alkotója, Park Chan-wook idén Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó elismerést kapta A titokzatos nő (Heojil kyolshim / Decision to Leave) című, a klasszikus noirok hangulatát a dél-korai filmekkel, valamint természetesen Park saját stílusával megbolondító filmjéért. A történet főhőse, Hae-jun nyomozó egy mélybe zuhant hegymászó ügyén dolgozik, és az eset felgöngyölítése során megismerkedik a titokzatos és vonzó özveggyel, Seo-rae-val. A kihallgatások alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Sisi története igen kedves a hazai nézőknek, a cannes-i Un Certain Regard szekcióból a CineFestre érkező Fűző (Corsage) azonban minden mítoszt lerombol, amit a Romy Schneiderrel készült filmtrilógia annak idején felépített. Ezúttal a fenomenális Fantomszál felfedezettje, Vicky Krieps bújik a 40. születésnapján érzelmi válságba kerülő Wittelsbach Erzsébet bőrébe. Vajon hogy érzi magát a nő, akit mindenki fiatalos szépségéről ismer? Milyen magánélete volt egy uralkodónőnek, akinek a társadalomban elfoglalt helyét inkább a férje pozíciója, mint a saját erényei jelölték ki?
Az idei cannes-i zsűri díjas Jerzy Skolimowski EO című alkotásának főszereplője egy szamár, aki megtapasztalja a depresszív és brutális Keletet, de megjárja a dekadens Nyugatot is. Az EO egyszerre képzeletbeli utazás, lenyűgöző látvány- és hangulatfilm, mélyre nyúló dráma, egyúttal kőkemény társadalomkritika és görbe tükör az általunk teremtett világra.
Lukas Dhont rendező a megosztott Grand Prix-t (a Zsűri Nagydíját) érdemelte ki Cannes-ban a Közel (Close) című alkotásával, és a legtöbb kritikus szerint az idei versenyprogram egyik legjobb filmje volt – a magyar nézőközönség hamarosan eldöntheti, hogy Miskolcon is ez lesz-e az egyik legkiemelkedőbb alkotás. A dráma két koratinédzser barátságáról szól, amit egy verbális zaklatás tör meg. Dhont előző rendezéséhez, a Lányhoz hasonlóan ezúttal is társadalmilag rendkívül fontos témákat érint, kivételes érzékenységgel.
A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált A vád (Les choses humaines / The Accusation) egy nemi erőszak története, ami a #MeToo mozgalom korszakában tesz fel kényelmetlen kérdéseket, két különböző nézőponttal szemléltetve, hogy semmi sem fekete vagy fehér. A film igazi francia sztárparádé: a rendező a színészként is ismert Yvan Attal, a szereplők között pedig feltűnik Charlotte Gainsbourg és Mathieu Kassovitz is.
Szintén Velencében a zsűri különdíját nyerte A barlang (Il buco / The Hole). Bár a film egy korábbi barlangkutató expedíciót idéz meg, a rendezőt a föld alá menekülésnek egy másik dimenziója érdekli. A rejtett labirintusokhoz vezető lyuk egyfajta Hádész kapuja, a holtak birodalmának bejárata, amely körül egy idős, beteg pásztor köröz nap mint nap. A barlangok falaira lassan rárakódik az idő, a bolygó több milliárd éves léte pedig maga az örökkévalóság a kérgén élő, tétován botladozó és gyorsan elillanó törékeny állati, növényi és emberi életekhez és a belőlük szőtt történetekhez képest. A film megható történet a természet szépségéről és a pásztor arcára írt sorsáról.
Az élet egyszer – Michelangelo Frammartino: Il buco / The Hole / A barlang
Az Élet négyszer rendezője ismét alkotott egy kis, kontemplatív slow cinema-gyöngyszemet.
A tizenéves heroinfüggő lány rehabon töltött időszakát tiszta, kifinomult, 4:3 formátumba zárt képkockákban elmesélő Szeplőtelen (Imaculat / Immaculate) újabb bizonyíték arra, hogy a román filmművészetben határtalan új energiák és váratlan érzelmek feszülnek. A legutóbbi velencei fesztivál Giornate degli Autori (Venice Days) válogatásában vetített film a legjobb debütálásnak járó Jövő Oroszlánja díjat nyerte.
Az idei Berlinale versenyprogramjának talán legerősebb filmje volt a Porrá leszünk, amely két kívülálló elrendezett házasságán keresztül kíméletlen őszinteséggel mutatja be a kínai vidék nyers realizmusát, de mesterien ötvözi mindezt a váratlanul kibontakozó érzelmek erejébe vetett mesebeli hittel.
A CineFest mindig fontosnak tartotta, hogy a legjelentősebb amerikai független filmeket elhozza a hazai közönségnek, és ez idén sincs másképp. A Sundance-et megjárt, majd a Berlinale-n is vetített A szerelmesdal (A Love Song) lírai dráma a hétköznapok múló szépségének felidézésével. Páratlan gyengédséggel és finom humorral mutatja be Faye-t (Dale Dickey), a magányos utazót, aki egy elhagyatott coloradói kempingben vár a távoli múltjából érkező férfire, Litora (Wes Studi). Nemrég mindketten elvesztettek valakit, akit szerettek, és most azt remélik, egymásban megtalálják a vigaszt és a társat. Robert Machoian író-rendező új filmje, a Tribeca Filmfesztiválról érkező Joseph Chambers becsülete (The Integrity of Joseph Chambers) sajátosan lecsupaszított, atmoszférikus dráma. Machoian ügyesen, gondosan kimért adagokban szállítja a borzongást. A gyér párbeszédekkel és hosszú rettegéssel teli elbeszélés lenyűgözően tárja fel a vadászatra induló címszereplő érzelmeit, miközben a nézőt egy komor morális fabula elkötelezett szemlélőjévé teszi.
Kristina Buožytė tíz évvel ezelőtt Emeric Pressburger-díjat kapott a CineFesten Eltűnő hullámok (Aurora) című filmjéért, így igazán örömteli hír, hogy legújabb – az előzőnél lényegesen nagyobb költségvetésű – sci-fijével visszatér a versenyprogramba. A Vesper címszereplője egy 13 éves lány. Vesper mindent megtesz azért, hogy élelmet szerezzen magának és lebénult apjának, közben pedig biológiai mintákkal kísérletezik a laboratóriumában. Egy nap az erdőben váratlanul egy nőre bukkan. Azt reméli tőle, hogy elviszi a Citadellára, egy olyan helyre, ahol a hatalmasok döntenek a világ maradékának sorsáról.
A 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált idén 2022. szeptember 9. és 17. között rendezik meg Miskolcon. A fesztivál részletes programfüzete ide kattintva elérhető. A fesztivál hivatalos honlapján szerdától jegyvásárlásra is lesz lehetőség.
(a szervezők közleménye)
