Végzetes érzelmek hálójában
Történet
Werner Herzog riportregényét Aaaron Sorkin adaptálta a gyöngyvászonra, a világhírű olasz mester, Bertolucci segítségével, aki a párbeszédeket segített olaszra ültetni. A film Rómában játszódik, ahol egy sármos, de hazug tolvaj, Jack (George Clooney) utolsó bevetését készíti elő, de nem számít arra, hogy új asszisztense, Sarah (Cameron Diaz) a liechtensteini titkosrendőrségnek dolgozik, amelyet a könyörtelen háborús veterán Egyszem (Gojko Mitic) vezet. Főhősünk szerelmes lesz Egyszem titkárnőjébe (Marisa Tomei), aki rájön hogy a negyedik iksz után is lehet romantikus az ember. Sok csetlés-botlás és vicces félreértés után Jack rájön, hogy a liechtensteini titkosrendőrség őrmesterével (Csányi Sándor) féltestvérek, de nem tudnak kibékülni, mert a humoros római rendőrfőnök (Til Schweiger) túszul ejti Sarah-t, akiről ő sem tudja, hogy szintén az igazságszolgáltatásnak dolgozik. Így aztán a testvérek vállvetve próbálják megmenteni a gyönyörű Sarah-t, miközben Marisa Tomei féltékeny lesz és megpróbálja megakadályozni a mentőakciót. Csak éppen azt nem tudják, hogy Egyszem főnöknek pont aznap van a születésnapja... vagy mégsem?
Ezt írtuk a filmről:
Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában
[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.
Emmerich túl jó filmje – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában
[kabaré] „Légy hű önmagadhoz. Nem engedheted, hogy érzelmeid kísértsenek. Légy, akár egy lombhullató, amely lombjait hullatja, de sosem tekint rájuk vissza. Könnyeid sose gördüljenek le arcodon csak úgy, és higgy a végzet igazában, hiszen a végzet igaza igazabb, mint egyéb igaz, ami nem tud egészen annyira igaz lenni sosem.” Ritkán fordul elő, hogy egy mai filmben elhangzó herzogi idézettel indíthasson az ember egy kritikát, de valahol lelkem legeslegmélyén, ahol a film nem puszta filmként hat rám, hanem, mint atomjaira bontott érzelmet tároló impulzusok tömege, azt hiszem megengedhetem magamnak.... Ezúttal nagyon eltaláltak valamit.