Ezt írtuk a filmről:

„Mindenkit úgy kell leültetni, hogy benne legyen a gépben” – Az erdélyi némafilm tableau-esztétikája

Benne lenni a „gépben”, vagyis jól látszani a képen – tapint rá akaratlanul is a filmkép komponálásának, a kamera számára színrevitt jelenet elrendezésének aranyszabályára Az utolsó éjszaka forgatásáról tudósító névtelen újságíró 1917-ben. A kolozsvári némafilmekből alig maradt fenn néhány, és azok sem mind hiánytalan, teljes változatban, nem véletlen tehát, hogy ritkán értekezünk Janovics, Korda, Kertész, Garas, Mérei vagy Fekete Mihály itt készült műveinek stílusáról vagy vágástechnikájáról. Ebben az írásban mégis arra teszek kísérletet, hogy az erdélyi némafilmet a korabeli európai film stílustrendjeinek kontextusában helyezzem el, és a téma további, filmek híján is megvalósítható kutatására tegyek javaslatot.

Szőts István, a mértékegység – Interjú Fazekas Eszterrel, a MaNDA restaurátor-filmtörténészével

A nemzeti filmkincs, a filmtörténeti hagyomány ébren tartása szempontjából filmgyártás fenntartása mellett égetően fontos a régebbi, még nem digitális technikával készült filmek ‒ különösen a meghatározó alkotások ‒ megőrzése és felújítása. Magyarországon ezzel egyetlen intézmény foglalkozik, a MaNDA, ahol Fazekas Eszter filmtörténész, restaurátor, DVD- kiadványszerkesztővel beszélgettünk a közelmúltban restaurált és DVD-n is kiadott Szőts István-filmek kapcsán.

Élőzenés hazatérés – Kertész Mihály: A tolonc

Egy szervezési baki miatt, a(z egyik) meghirdetett időpont után egy órával később kezdődött el a 14. TIFF egyik legfontosabb különleges eseménye, Kertész Mihály 1914-es A toloncának a Kolozsvári Magyar Opera szimfonikus zenekara által kísért díszvetítése, a hazatért némafilm élménye azonban láthatólag kárpótolta az operába látogatókat, álló vastapssal ünnepelték a vetítés után a filmet és az azt kísérő zenekart.

A tolonc második diadalútja – Felújított Kertész-filmkinccsel indított az I. Magyar Filmhét

Ihletett döntésnek bizonyult a budapesti Filmhét szervezői részéről, hogy a Művészetek Palotájában tartott hétfő esti ünnepélyes megnyitón nem egy, a Filmalap által támogatott új magyar produkció került bemutatásra, hanem Kertész Mihály ezelőtt száz évvel forgatott filmje restaurált kópiájának világpremierjét tekinthette meg a közönség.

Ez nem a magyar „spanyol viasz” – Avagy működik-e a Magyar Filmakadémia és az Oscarként emlegetett Filmhét?

Kulka János mosolyog, Tenki Réka rémülten rezzen össze, Pindroch Csaba akkurátusan emel egy pattogatott kukoricát az ajkaihoz, míg Nagy Mari önfeledten felkacag. Az október 13–19. között megszervezésre kerülő Magyar Filmhetet népszerűsítő spotban a magyar színészszakma krémje tölt meg egy mozitermet, és míg arcukon tükröződik a vászonról érkező érzelmek sokasága, feltűnik a szlogen: Gyere, ülj mellém! Magyar filmek a moziban. A reklámban látható kellemes atmoszféra azonban korántsem lengi körül a médiában és a filmszakmában egyaránt nagy port kavaró, kvázi titokban létrehozott Magyar Filmakadémiát és a támogatásával létrejövő Magyar Filmhetet. Hogy is van ez?

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 3. rész: a Warner stúdió réme

Kibírhatatlan volt. Udvariatlan és könyörtelen. Jól megtaposta azokat, akik nem tudták megvédeni magukat. De bármilyen durván bánt is a színészeivel, azért csak sikerült kilenc Oscar-jelölt alakítást kihoznia belőlük.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 1. rész: az európai tanulóévek

A filmezés jelentette számára az életet. Már-már betegesen kényszeres munkakedvvel ugrott egyik produkcióból a másikba. Udvariasságot hírből sem ismerő maximalizmusával, kiabálásaival, tirádáival sztárok és technikusok százait tartotta félelemben évtizedeken át. De Rettenthetetlen Miksa valódi virtuóz volt: az észrevétlen klasszikus hollywoodi filmnyelv gyakorlójaként is eredeti beállítások és élelmes kameramozgások briliáns kiötlője. És kétségtelenül minden idők egyik legsokoldalúbb rendezője. Utolérhetetlen, fáradhatatlan és kibírhatatlan. 

Kertésztől Curtizig

„Hol végződik Korda Sándor karrierje, nem tudom. Azt hiszem ott, ahová vágya vezeti, a hírnév, vagyon, munkátlan boldog élet, fiatal öregség, nagy-nagy szivarok társaságában. Kertész Mihály pedig az első lesz, akit a külföld felismer, és kit a megnyíló sorompókon keresztül nyugatra visz az expresszvonat, olyan hírnév felé, amelyet nálunk senki sem érhet el.” (Gál Ernő, 1917)

Magyarok Hollywoodban 2. – Sztárok akcentussal

A magyar származású szakemberek, színészek, üzletemberek többsége a húszas években, a magyar filmgyártás összeomlása után telepedett le Amerikában. Összeállításunk első részében két nagy producer, Fox és Zukor, valamint két rendező, Korda és Kertész életművével foglalkoztunk. Most hollywoodi-magyar színészek és színésznők kerülnek terítékre.