Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
Történet
"Ajánlás: Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a mi filmünk egy kicsit hozzásegíti. És nagyon sajnáljuk: többet fog kapni, mint amire számít. Letisztult. Előrelátó. Felhasználóbarát. Jancsó Miklós"
Ezt írtuk a filmről:
Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története
A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.
Jancsó és a politikai modernizmus eszmetörténete – Andrei Gorzo: Imagini încadrate în istorie. Secolul lui Miklós Jancsó
Andrei Gorzo kötete szerint Jancsó filmjeinek avantgardizmusa több szempontból is problematikus, hiszen egyrészt a rendező nem szakít teljesen az elbeszéléssel, másfelől pedig használja a művészfilmes ipar közegeit, jelen van a filmkészítés és -forgalmazás intézményes struktúráiban – tehát egy nagy játékos az európai művészfilmek piacán, ugyanakkor mégis a modernizmus, a modernista avantgárd része. Gorzo jó példának tartja Jancsót arra, hogy hitelesen is fel lehet vállalni a didaxist a filmben.
Hősök tere (és ideje) – Jancsó Miklós-portré 2.
Jancsó Miklós a hatvanas években esszencialista, a történelmi tapasztalatokból, az egymást váltó jobb- és baloldali ideológiákból leszűrt princípiumokkal dolgozik. A Szegénylegények, az Így jöttem, a Csillagosok, katonák vagy a Csend és kiáltás című filmjei egy sajátos történelemszemlélet jegyében fogantak.
A katasztrófa értelmezése – Jancsó Miklós-portré 1.
Jancsó Miklós életében a katasztrófa többszörösen meghatározó tényező: már negyvenkét éves, amikor az első szerzői filmjét forgatja; alig fog bele a balos filmek forgatásába, a hetvenes évekre ki kell ábrándulnia; ennek ellenére a nemzetközi filmtörténetben nemzeti klasszikus vált belőle; a „katasztrófa” értelmezésével indul a nyolcvanas években az egyik jelentős stíluskorszakát meghatározó filmje. Jancsó Miklós ma kilencven éves, és még mindig alkot – sőt egész jó filmeket.
A filmek legelső kritikusai – Beszélgetés Csákány Zsuzsa és Lemhényi Réka vágókkal
A két hölgy nemrég a Bem 1/2 10 nevű budapesti filmklub vendége volt. Néhány általuk vágott film részleteinek a vetítése után arról beszélgettünk, mit jelentett a vágás mestersége (művészete?) néhány évtizeddel ezelőtt, és mi a vágó feladata ma.
A humor és a magyar film – Min is nevetünk mi, magyarok?
Ha a címben jelzett témák kapcsolatát akarjuk kutatni, látszólag joggal fordulnánk a magyar vígjátékhoz, mint ahhoz a műfajhoz, amely nevetésre ingerli közönségét. Nagyot fogunk azonban csalódni.
A Jancsó-életmű feledésbe merülő (video)képei – Rendezőportrék: Jancsó Miklós
Jancsó Miklós most éppen nem készít új filmet – vagy legalábbis nem tudni róla; nem közeledik kerek évfordulója, nem készülnek újabb elismerésben részesíteni, tehát semmi aktuális esemény nem indokolja, hogy újabb írás szülessen róla. Ennek mindig is egy megbízható, és – megkockáztatom – kimeríthetetlen indoka lesz: ő maga és teljes életműve.