451 Fahrenheit
Történet
A jövő társadalmában a könyvekben rejlő ismeretanyag rejti a legnagyobb veszedelmet az uralkodó rend számára. A hatalom ezért létrehozta a Tűzőrség intézményét, hogy könyörtelenül lecsaphasson a könyveket birtokló kisebbségre, és megsemmisítse a szabad gondolkodás jelképeit: a könyveket. Guy Montag, az előléptetés előtt álló, tehetséges fiatalember megbecsült tagja a Tűzőrségnek, aki nap mint nap részt vesz a rituális könyvégetéseken. Egy nap azonban találkozik egy fiatal tanárnővel, Clarisse-szal, aki gondolkodásával, életfelfogásával teljesen megbabonázza a férfit. A rendszeres találkozások átformálják Montag világképét, és egyre kevésbé hiszi azt, hogy a könyvek antiszociálissá és kezelhetetlenné teszik az embereket. Montagnak a végső lökést a rendszerhez hű felesége, Linda árulása adja, aki feljelenti őt a hatóságoknál. A menekülő férfi csatlakozik az ellenálláshoz, a "könyvemberekhez", hogy együttes erővel rántsák le a társadalom szeméről az évtizedek során rárakodott hályogot...
Ezt írtuk a filmről:
Olvasni tilos! – François Truffaut: Fahrenheit 451 (1966)
Megjósolhatja-e egy film a jövőt? Lehet-e a fikcióból valóság? Ray Bradbury honnan sejthette 1953-ban, hogy fél évszázad múlva számos családnak lesz házimozija? Új, kimondottan középiskolásoknak szóló rovatunkban ezekre is választ kaphatunk.
Hitchcock zeneszerzője voltam – Bernard Herrmann-portré
A 105 éve született Bernard Herrmann első filmje az Aranypolgár, az utolsó a Taxisofőr volt – ez a két határkő talán mindennél jobban jellemzi a közel 35 éven át ívelő karrier sokszínűségét. Ha bármelyik amerikai filmzeneszerzőről filmet lehetne készíteni, Herrmann lenne a legideálisabb jelölt – a művészi vízióit senki kedvéért sem kompromittálta, nekiment a stúdiórendszernek és még legfontosabb munkatársával, Alfred Hitchcockkal is szembement egy alkalommal. Habár magánélete a karrierjéhez képest színes volt (három felesége volt, az első kettőt ugyanúgy hívták, ráadásul unokatestvérek voltak), terjedelmi okokból inkább a szakmai tevékenységére összpontosítunk.
A jelen nosztalgiája a sci-fiben
A 19. század utolsó éveiben megszületik a mozi. A valóság fogalma az első filmek dokumentarista jellege ellenére máris megváltozik. A kamera képeket rögzít. Emberekről, akik a vonatot várják, amely megérkezik, aztán eltávozik. Ezek a felvételek megőrzik az emberek nyomait, de meghamisítják az időbeliséget. Ez az idő nem valóságos, és nem is esik egybe az esemény idejével. Nem létezik többé múlt vagy jövő. Amint a film véget ér, újra lejátszható más nézők számára, akik szintén megrémülnek majd, amint a vonat feléjük indul...
Sci-fi-kalauz stopposoknak – Vázlatos sci-fi térkép
Stanislaw Lem úgy határozta meg a science-fiction fogalmát, mint „azok a dolgok (...), amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek létezhettek volna, mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek".
Az irodalom visszavág – A sci-fi története 4/3. (1959–1977)
A tudományos fantasztikum keserédes pubertásévei után felnőttkorba lépett: a felhalmozott anyag rendszerezésre, elmélyítésre kerül, a műfaji korlátok megszilárdulnak. A rangos irodalmi művek pedig egészen a 70-es évek közepéig kísérik a műfaj útját.