Alphaville - Lemmy Caution különös kalandja

Fekete-fehér, francia, olasz, 99 perc, 1965

Magyar cím

Eredeti cím

Alphaville, une étrange aventure de Lemmy Caution

Rendező

Jean-Luc Godard

Író

Paul Éluard

Forgatókönyvíró

Jean-Luc Godard

Szereplők

Eddie Constantine, Anna Karina, Akim Tamiroff, Jean-Pierre Léaud

Operatőr

Raoul Coutard

Vágó

Agnès Guillemot

Zene

Paul Misraki

Producer

André Michelin

Gyártó

Athos Films, Chaumiane

Történet

Jean-Luc Godard híres science fiction filmje a jövőben játszódik (1965-ben forgatták, a történet pedig 1984-ben játszódik). A rendező egyik érdekes ötlete, hogy lemondott mindenféle futurisztikus hatásról, és a képeket Párizs átlagos utcáin készítették. Alphaville egy több millió fényévnyi távolságban lévő galaxis fővárosa. Ide érkezik Lemmy Caution a "Figaro-Pravda" újság tudósítójaként. Valójában Lemmy egy titkosügynök, akinek kapcsolatba kell lépnie von Braun professzorral. Von Braun, akit kiutasítottak az óvilágból, létrehozta Alphaville-ben az Alpha 60 nevű elektronikus agyat. A mesterséges intelligencia egyeduralmi rendszert vezetett be a városban. Alphaville-ben minden érzés be lett tiltva, a "zene", a "költészet", a "szerelem" szavakat pedig kitörölték a nyelvből... Lemmy tisztában van azzal, hogy az előző ügynökök mind nyomtalanul eltűntek. Megismeri a város brutális valóságát és ebben tolmácsa, Natasa segíti, aki von Braun lánya. Lemmynek végül sikerül megölnie a professzort és elpusztítania Alpha 60-at. Miközben menekül a káosz uralta Alphaville-ből, kiderül, hogy Natasából még nem veszett ki minden emberi érzés.

Ezt írtuk a filmről:

Sci-fi-kalauz stopposoknak – Vázlatos sci-fi térkép

Stanislaw Lem úgy határozta meg a science-fiction fogalmát, mint „azok a dolgok (...), amelyek pillanatnyilag nincsenek, de valamikor a jövőben megszülethetnek, valamint azok, amelyek nincsenek, és minden bizonnyal nem is lesznek, de amelyek létezhettek volna, mert létezésük a legcsekélyebb mértékben sem mond ellent a természet törvényeinek".

Tanulmány, 2005. június 15. – írta Szilágyi Zoltán

Olvasd tovább

Az irodalom visszavág – A sci-fi története 4/3. (1959–1977)

A tudományos fantasztikum keserédes pubertásévei után felnőttkorba lépett: a felhalmozott anyag rendszerezésre, elmélyítésre kerül, a műfaji korlátok megszilárdulnak. A rangos irodalmi művek pedig egészen a 70-es évek közepéig kísérik a műfaj útját.

Tanulmány, 2001. május 15. – írta Varró Attila

Olvasd tovább

Filmtörténet tizennégy részben (XII.) – A francia új hullám

Az új hullám ugyanolyan a művészi esemény a mozgókép történetében, amely a századelőn forradalmasította az irodalmat és a képzőművészetet. A fiatalok lázadása apáik ellen, az újítóké a konzervatívok ellen, a művészeké az iparosokkal és üzletemberekkel szemben, az elbeszélés személyességéé a történetmesélés (hollywoodi) pszichológiai realizmusával szemben, az európai érzékenységé a tengerentúli mozi rossz ízlésével szemben.

Tanulmány, 2002. március 15. – írta Báron György

Olvasd tovább