Ezt írtuk a filmről:

King Kong Casablancában – Max Steiner, a filmzene atyja

Az osztrák származású Max Steinert joggal tarthatjuk a hollywoodi filmzene atyjának: közel négy évtizedet felölelő pályafutása során körülbelül 250 filmhez írt aláfestést.

Bogart, Ingrid és Madonna – Csapón kívül 2.: Michael Curtiz: Casablanca

Épp egy hete lett 74 éves a filmtörténet egyik legismertebb háborús, romantikus filmdrámája, a Casablanca. Miért tiltották ki a stábot a reptérről? Kik énekelték a Marseillaise-t? Kivel veszekedett folyton Bogart a forgatási szünetekben, és miért hordott magas talpú cipőt? És mi köze Madonnának a Casablancához? Íme egy sor érdekesség triviarovatunk második részében.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 3. rész: a Warner stúdió réme

Kibírhatatlan volt. Udvariatlan és könyörtelen. Jól megtaposta azokat, akik nem tudták megvédeni magukat. De bármilyen durván bánt is a színészeivel, azért csak sikerült kilenc Oscar-jelölt alakítást kihoznia belőlük.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 2. rész: a zsáner-kaméleon

Évekig nem számított sztárrendezőnek Amerikában. Gondos, tendenciózus helyezkedéssel került az élvonalba: ismerte a stúdiórendszer működési elvét, s Jack Warner kémeit kijátszva próbálta beleszuszakolni filmjeibe az egyéni stílust és mondanivalót. De kivirult az amerikai életvitel, értékrendszer, ethosz haszonélvezőjeként és filmes tolmácsolójaként. Erősen vonzódott a pátosszal teli melodrámához és az elsöprő lendületű történelmi kalandfilmekhez. De minden filmzsánerben helytállt.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 1. rész: az európai tanulóévek

A filmezés jelentette számára az életet. Már-már betegesen kényszeres munkakedvvel ugrott egyik produkcióból a másikba. Udvariasságot hírből sem ismerő maximalizmusával, kiabálásaival, tirádáival sztárok és technikusok százait tartotta félelemben évtizedeken át. De Rettenthetetlen Miksa valódi virtuóz volt: az észrevétlen klasszikus hollywoodi filmnyelv gyakorlójaként is eredeti beállítások és élelmes kameramozgások briliáns kiötlője. És kétségtelenül minden idők egyik legsokoldalúbb rendezője. Utolérhetetlen, fáradhatatlan és kibírhatatlan. 

Kertésztől Curtizig

„Hol végződik Korda Sándor karrierje, nem tudom. Azt hiszem ott, ahová vágya vezeti, a hírnév, vagyon, munkátlan boldog élet, fiatal öregség, nagy-nagy szivarok társaságában. Kertész Mihály pedig az első lesz, akit a külföld felismer, és kit a megnyíló sorompókon keresztül nyugatra visz az expresszvonat, olyan hírnév felé, amelyet nálunk senki sem érhet el.” (Gál Ernő, 1917)

Magyarok Hollywoodban 2. – Sztárok akcentussal

A magyar származású szakemberek, színészek, üzletemberek többsége a húszas években, a magyar filmgyártás összeomlása után telepedett le Amerikában. Összeállításunk első részében két nagy producer, Fox és Zukor, valamint két rendező, Korda és Kertész életművével foglalkoztunk. Most hollywoodi-magyar színészek és színésznők kerülnek terítékre.

„You must remember this” – Michael Curtiz (Kertész Mihály): Casablanca, 1942

„Ha nem szállsz fel arra a gépre, egész életedben bánni fogod. Talán nem ma, talán nem holnap, de hamarosan, az életed végéig.” – mondja egy kócos, cingár, szemüveges férfi. „A Casablancából van. Egész életemben vártam, hogy elmondjam” – teszi hozzá és elbúcsúzik a szeretett nőtől, a repülőtéri ködben. Elsétál, miközben egy kalapos, ballonkabátos fickó rekedten, lefordíthatatlan mondatával int utána: „Here’s looking at you, kid.”

A weepie-k nagy korszaka – A melodráma műfajtörténete 3/2.

Greta Garbo, Bette Davis, Ingrid Bergman, Joan Crawford: csak néhány sztár neve azon színésznők közül, akik alakításaikkal örökre beírták magukat a melodráma műfajtörténetébe. A zsánert bemutató sorozat második része az ő szerepeiken keresztül tárja fel a műfaj fejlődését 1950-ig.

Filmtörténet tizennégy részben (VIII.) – Hollywood aranykora – Az amerikai hangosfilm a harmincas évektől az ötvenesekig

A húszas évek második felére Amerika elveszteni látszik azt a vezető szerepet, amelyet a világ filmgyártásában addig játszott. Az inga ismét Európa felé leng ki, a folyamatosan pattogó labda most megint az óvilági térfélre kerül. Ez a libikóka-játék végigkíséri a mozgókép történetét a kezdetektől napjainkig.