Akira
Történet
Katsuhiro Otomo nagyszabású animációs mesterműve a végről és a kezdetről mesél. 2019-et írunk, harminc évvel a nagy világégést követően az összeomlás szélén álló Neo-Tokyo utcáit zavargások szántják fel, a vezetőség korrupt és tehetetlen, a fiatalok öntörvényű motoros bandákba tömörülve róják a környéket. Az egyik ilyen gang tagját, Tetsuót kormánykatonák fogják el, hogy egy olyan titkos kísérletnek vessék alá, melyben természetfeletti erőkkel ruházzák fel a heves természetű fiút. Közben Kaneda, a bandavezér, hogy barátját kiszabadítsa, csatlakozik egy lázadó kommandóhoz, akik a vezetőség megdöntésére szervezkednek, azonban ahogy a Tetsuóban felgyülemlett pusztító energiák elszabadulnak, a katasztrófa elkerülhetetlennek tűnik…
Ezt írtuk a filmről:
Az eljövendő vég traumája – A posztapokaliptikus film vágyszerkezete
Jelen tanulmányban a trauma fogalmát vizsgálom, hogy utat találjak annak a magyarázatához, hogy a filmes apokaliptikus víziók miért jutnak jelentős piaci szerephez és figyelemhez a posztmillenáris filmkultúrában. A trauma elméleti beágyazottságának köszönhetően ez a vizsgálat elkerülhetetlenül a pszichoanalízis érvrendszerére támaszkodó értelmezést feltételez.
Hullámról hullámra – A japán filmstúdiók története II.
A japán filmtörténet első virágzását – a némafilmes korszakot és a hangra való áttérést – az előző részben ismertettük. Lássuk, mi történt a felkelő nap országának stúdióival a második világháborúban és azt követően.
Akira fekete dobozban – Katsuhiro Otomo: Akira (DVD)
2019, Neo-Tokió. A harmadik világháború után hamvaiból újjáéledt főváros újabb válságot él át. A tömeglázadások, terrorista akciók, rendőri-katonai beavatkozások mindennaposak. Aki éppen semmit sem akar felrobbantani, az a kivonulás és önkábítás különféle módozatai között válogathat, a vallási fanatizmustól a drogokig. A fiatalok motoros bandákba verődve, ön- és közveszélyes párbajokban tombolják ki szabadságvágyukat.
Virtuálisvalóság-reprezentációk a cyberpunk animében
Az anime gyűjtőfogalom, amely a japán animációs filmet jelöli. Technikai szempontból többnyire hasonló az európai rajzfilmhez. A kettő azonban minden más tekintetben lényegesen különbözik egymástól. Az anime nem a nyugati rajzfilmek keleti megfelelője, hanem a mozgóképes médiacsoporton belül az élőszereplős filmek és a rajzfilmek mellett egy azokkal azonos rangú kategóriát képvisel. Míg a nyugati kultúrában a rajz- és animációs filmek többnyire a gyerek nézőközönség számára készülnek, addig Japánban az anime önálló médiaként tagolódik műfajokra, a nyugati élőszereplős filmeknek megfelelően. Az animék és a mangák jellegzetességének alapja, hogy szorosan kötődnek a japán emberek életéhez, látásmódjához, kultúrájához. A túlidealizáltság, a szélsőséges romantika éppúgy a japán kultúrából ered, mint a halál és az erőszak naturális ábrázolása vagy akár a szexuális nyitottság. De ilyen jellegzetesség: a tradíció és az újszerű technológiák montázsa, a fantázia lehetséges világaira való nyitottság a formák és a narratívák terén.
Szellemek a gépben, avagy a mélység ritka – A sci-fi története 4/4. (1977–1999)
A vén műfaj a rendelkezésére álló ismereteket továbbgondolva létrehozta történetének legösszetettebb kései klasszikusait (Szárnyas fejvadász, Akira, Videodrome), miközben minden társánál nagyobb közönséget vonzott óriás költségvetésű szuperfilmekkel.