A majmok bolygója
Történet
2029: Leo Davidson asztronauta (Mark Wahlberg) egy tudományos űrtelepről készül elszállítani egy kísérleti csimpánzt, ám mágneses viharba kerül. A viharban a tér-idő viszonya is felborul, Davidson egy furcsa bolygón landol. Majmok uralják a bolygót, ahol az emberi faj leigázva él. A majmok között hatalmi kérdés az emberekkel való bánásmód. Ari (Helena Bonham Carter), egy szenátor lánya az egyenjogúságukért száll síkra, míg Thade generális (Tim Roth) az emberek megsemmisítését tűzte ki célul. Davidson lázadást szít az emberek között és a felkelés élére áll. Az emberiség jövőjéről elgondolkodtató klasszikus sci-fi az 1968-as eredeti film felújítása, amely több ponton szellemesen tovább viszi a szálakat. Pierre Boulle eredeti regényére alapozva készült a film.
Ezt írtuk a filmről:
Emberszabásúak a szélesvásznon – Remake-be szabva: Majmok bolygója (1968, 2001, 2011)
Minden remake esetében feltevődik a kérdés: tényleg szükség volt erre? Nem sok „újraértelmezés” képes az eredetije főlé nőni, de van olyan eset is, amikor ez sikerül. Persze nem árt hozzá néhány próbálkozás, de néha Hollywood is képes értelmesen adaptálni, sőt újraadaptálni. Ezen kevés pozitív példa egyike A majmok bolygója-széria, amelynek újkori inkarnációi sokszor feledtetni tudják elődeik hibáit, továbbgondolják, nem pedig megismétlik azok mondanivalóját.
Befejezett jövő? – Időutazás filmen
Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.
A birodalom visszavág – A 20th Century Fox stúdió története III.
A Fox bábáskodásával életre hívott A muzsika hangjának zajos sikere tévútra terelte a nagyobb stúdiók vezetőségét, akik a hatvanas évek végétől hatalmas összegeket költöttek sztárokkal telezsúfolt musicalekre, miközben az American International Pictures B-filmjein felnőtt generáció sokkal inkább Dennis Hopper és Roger Corman féktelen szabadságot hirdető produkciói mellett tette le a voksát.
A remake-ről – avagy játszd újra, Sam! – Az önző remake
A remake a tömegfilm legnagyobb talányának számít, miközben látszólag a létező legegyszerűbb sikerreceptet kínálja a piacorientált filmipar számára: újraforgatni egy korábban már bevált mozidarabot és friss csomagolásban ismét felkínálni a nagyközönség számára. A filmkészítők attól kezdve élnek lehetőségével, hogy megszülettek az első másolható művek (a Megöntözött öntözőt tucatnyi utánzat követte hónapokon belül); manapság a hollywoodi stúdiótermés közel egyötöde sorolható kategóriájába. Mindennek ellenére a remake ma is éppoly misztikus jelenség, mint az éjszakai égbolt csillagképei az ókori hajósok szemében: hónapról-hónapra használják a szent cél érdekében, törvényeit mégsem értik, a működésére vonatkozó praktikus ismeretekből legfeljebb homályos jóslatokra futja.
Megint majom – Tim Burton: Planet of the Apes / A majmok bolygója
Történt, hogy 1968-ban, a 20. Century Fox égisze alatt Franklin J. Schaffner és csapata filmre vitte Pierre Boulle A majmok bolygója című regényét. A készítők nem számítottak nagy bummra, a siker azonban minden álmukat meghaladta. Amerikában kitört a majommánia, a bevételek a plafonig ugrottak, és ennek természetesen meg is volt az eredménye: 1970 és 75 között négy folytatás követte a nagy őst, de készült a sztori alapján tévé- illetve rajzfilmsorozat is.