Videojátékról szóló filmre szerződött el Daniel Radcliffe

2015. április 23. – írta a szerk.

Daniel Radcliffe és Bill Paxton játssza a főszerepeket a Game Changer című tévéfilmben, amely a Grand Theft Auto nevű videojáték mögött álló srácok történetét meséli el.

Az iPad-generáció Harry Pottere – Gavin Hood: Ender’s Game / Végjáték

2013. november 13. – írta Soós Tamás

A kultikus sci-fi regény rég várt adaptációja a virtuális valóságokban felnőtt tinédzserek igényeihez finomítja a pszichológiai megfigyelésekben dús, tragikus történetet.

Meggyógyulhat? – A videójáték-film problémáiról 2.

2013. augusztus 24. – írta Szabó R. Ádám

Cikkünk előző részében megállapítottuk, hogy a játékadaptációk rendezői valószínűleg értelmi fogyatékosnak tekintették nézőjüket, és elszörnyülködtünk-csodálkoztunk Uwe Boll remekein. De talán van még remény.

Játsszunk orvosost! – A videójáték-film problémáiról 1.

2013. augusztus 23. – írta Szabó R. Ádám

Mi a baj a videojáték-adaptációkkal? Mert valami gond van velük, ez tagadhatatlan. Nem született egyelőre olyan nagy számú játék-film, mint amennyi mondjuk a hasonlóan intermediális adaptációnak számító képregény-filmből, de ezen alkotások színvonala és sikere (legyen az kritikai vagy anyagi) arányaiban is messze alulmúlja Batmanékét. Valamiféle betegségben szenved a műfaj, amelyre egyelőre még nem találták meg a filmesek a gyógyszert. Következzen egy félig-meddig kronologikus diagnosztizálás!

Nézd és játszd – A filmekből készült videojátékok adaptációs lehetőségeiről

2013. augusztus 9. – írta Pernecker Dávid

Míg a filmkritikusok a mai napig sírva-röhögve emlékeznek meg az egyes játékadaptációkról, addig a játékkritikusok pontosan ugyanígy viszonyulnak a filmből készült játékokhoz. Feltehetően abból kifolyólag, hogy a játékokból készült filmek sorra elvéreztek a kritikusok íróasztalán – és úgy általában véve borzalmas a megítélésük – a filmelméleti vizsgálódások nem tartják kutatásra érdemesnek a témát. A játékokat kutató tudomány (game studies) pedig a videojátékok inherens, önmagában álló mediális sajátosságaira koncentrál, mely kategóriába a játékok narratív aspektusai nem igazán férnek bele – lévén, hogy a játékok játékszerűségének nem feltétele a narrativitás. Azonban a játékkutatás és a filmtudományok által is felettébb gyorsan rövidre zárt adaptációprobléma a mai napig magában rejt némi paradox jelleget.

Assassin’s Creed-film készül

2013. január 16. – írta a szerk.

Az Assassin’s Creed című népszerű számítógépes játék filmes adaptációja zöld utat kapott: író is került a főszereplő mellé.

„Az ellentmondásos karakterek érdekesebbek” – Beszélgetés Takashi Miike japán filmrendezővel

2012. március 28. – írta Nagy Boglárka

Takashi Miike a mai japán film fenegyereke, korunk egyik „legtermékenyebb” filmrendezője. Legújabb filmje, az Ace Attorney – amely az azonos című, népszerű videójáték adaptációja – világpremierje az idei Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Interjúnk a bemutató másnapján készült.

Pc-gladiátorok – Mark Neveldine – Brian Taylor: Gamer / Játék a végsőkig

2009. november 2. – írta Békés Bálint

Bryan Taylor és Mark Neveldine, a Crank-sorozat alkotópárosa ismét rekordtempójú filmet készített a számítógépes játékok látványvilágát és a klipek gyors vágásait alkalmazva, ám az akciók mögé most sablonos társadalomkritikát csempésztek.

Egy 9 milliméteres és néhány szem fájdalomcsillapító – John Moore: Max Payne – Egyszemélyes háború

2008. október 31. – írta Kriston Attila

A Max Payne volt az első film idén, amit tényleg kíváncsian vártam. Utánaolvastam, megnéztem az összes fellelhető trailert. Tapasztalatból tudom, hogy a nagy várakozás sokszor szül csalódást, valahogy ezzel a filmmel kapcsolatban azonban lelkem mélyén mégis pislákolt a bizalom pirinyó lángocskája. Feleslegesen.

A szerepek játéka – Nic Balthazar: BenX

2008. október 8. – írta Harmat Eszter

[kritikaíró pályázat] Be kell vallanom, nem vagyok egy hőstípus, sosem éreztem késztetést arra, hogy az emberiség jótevője legyek. Nic Balthazar filmje után azonban úgy döntöttem, megkezdem karitatív tevékenységeim sorát. Első lépésként például embereket fogok bevonszolni a BenX című film vetítésére. Belátom, kissé erőszakos, és időigényes módja ez a közszolgálatnak, ám félő, hogy máskülönben egy újabb remekmű süllyed a lát(hat)atlan filmek sorába.