Adjátok vissza a tengereimet – Ben Wheatley: Meg 2: The Trench / Meg 2.: Az árok

2023. augusztus 7. – írta Siklódi Lehel

A Meg 2. – Az árok egy közepes színvonalú, időnként káoszba torkolló egynyári popcornmozi, ami kicsit több következetességgel még akár egy jópofa szörnyfilm is lehetett volna.

Univerzum-kaleidoszkóp bálnával – Ayumu Watanabe: Kaijû no kodomo / Children of the Sea / A tenger gyermekei

2020. december 3. – írta Buzogány Klára

Álltál már valaha egy akvárium óriási üvegfelülete előtt, belefeledkezve a túloldal masszív víztömegében kavargó halak sokaságába? Ha esetleg gyerekként és egy nagyszabásúbb akvárium, mondjuk egy óceanárium hatalmas, változatos életközösséget bemutató tengerdarabkája előtt élted meg ezt a pillanatot, akkor nagyon fogod érezni ezt a filmet. Érteni nem biztos.

Hajótörés nem volt még ilyen érdektelen – Baltasar Kormákur: Adrift / Sodródás

2018. július 6. – írta Gyöngyösi Lilla

Mióta az izlandi Baltasar Kormákur átnyergelt a hollywoodi produkciókra, rajongói egyre azért drukkolnak, hogy végre az új körülmények között is bizonyítsa tehetségét. Az áttörést sajnos a Sodródás sem hozza el, éppen ellenkezőleg: a rendező pályájának egyik leggyengébb darabjával van dolgunk.

A csodára várva – Bakhtyar Khudojnazarov: V ozhidanii morya / A tengerre várva

2014. július 14. – írta Csiger Ádám

A tengerre várva bonyodalma alapján misztikus horror-fantasynek is beillik, de elsősorban a mágikus realizmus zsánerébe sorolják. A 2012-es Római Filmfesztivál nyitódarabjaként bemutatott mozi esetében viszont a mágikus realizmus pusztán annyit tesz, hogy egy szokványos drámát vizeznek fel némi fantasztikummal.

A Phillips-ultimátum – Paul Greengrass: Captain Phillips / Phillips kapitány

2013. november 12. – írta Csiger Ádám

Paul Greengrass újfent megtörtént eseményről készített filmet: a Phillips kapitány egy elhíresült szomáliai kalózincidens feldolgozása. Esszenciális Greengrass-film, egyszerre gondolatébresztő dokudráma és intenzív akcióthriller.

Robbanások és mellek – Peter Berg: Battleship / Csatahajó

2012. április 23. – írta Iszlai József

Nem elegendő csak úgy hozzányúlni egy Hasbro-társasjátékhoz és filmre adaptálni, valami többre is szükség lenne - gondolhatta Erich és Jon Hoeber, amikor fene tudja kicsoda megbízásából azt a feladatot kapták, hogy filmet írjanak a Csatahajó olcsó című, de 13 éven alul mindenképp ajánlott játékélményből. Nagy szerencséjükre volt amiből merítkezni. Az elmúlt pár év Hasbro-adaptációit végignyalva ügyesen kijegyzteleték a korábbról ismert munkák (G. I. Joe, Transformers) legfontosabb építőelemeit és nekiláttak egy újabb csontig hatoló sebet hasítani a filmtörténet vén, fájdalmait nyugalommal elhallgató testébe.

A jellegzetes halála – Ferzan Özpetek: Mine vaganti / Szerelem, pasta, tenger

2011. február 2. – írta Kovács Bea

A klasszikus dramaturgia értelmében a főhős – és ezáltal a történet – valahonnan valahová kell jusson. Özpetek új filmjében fel-felvillannak emberek és emberi életek, de hiányzik a mindent átfogó összetevő, amely szilárddá kötné a laza cselekményszálakat. Eddigi munkásságának tükrében önutánzásként hat a produkció: dráma és komédia között ingadozik, és megcáfolja mindazt, amit eddig elvként és értékként mutatott fel a rendező repertoárja.

Mily mély a sekélység? – Alejandro Amenábar: Mar adentro / A belső tenger

2005. április 15. – írta Gagyi Ágnes

A szakmai zsűri díja a Velencei Filmfesztiválon, a legjobb rendező és legjobb színész díja az Európai Filmakadémiától, a legjobb idegen nyelvű film az idei Golden Globe-on és az Oscaron, továbbá tizenhárom a spanyol Goya-díjak közül. De miért?