Tökéletes szerelmi háromszög – Radu Muntean: Marţi, după crăciun / Ünnepek után

2010. szeptember 28. – írta Nagy Boglárka

Radu Munteanról ezerszer elhangzott, hogy realista filmeket készít. Igen is, meg nem is. A minap azt mondta egy barátom, hogy egy ítélet-utáni világban élünk. És miközben azon gondolkoztam, hogy mi újat írhatnék Muntean új filmjéről, a Marţi după crăciunról (Ünnepek után), egyre erőteljesebben visszhangzott bennem ez a gondolat. És annál inkább elhalványult bennem az új román film realizmusát dicsőítő szempont.

A vágy titokzatos trágya – Bertrand Blier: Préparez vos mouchoirs / Elő a zsebkendőkkel!, 1978

2010. március 19. – írta Oláh-Badi Levente

1979 filmes szempontból nekünk nem akkora ováció: a nagy hazai drukk ellenére Fábri Zoltán Magyarokja elől Blier halászta el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Fábri második Oscar-jelölését ezúttal sem válthatta díjra (először a Pál utcai fiúkért jelölték, akkor Bondarcsuk Háború és békéje nyert). A francia rendező mintha nekünk üzent volna a filmcímmel: Elő a zsebkendőkkel!

Körbe írt háromszög – Alejandro Amenábar: Agora

2010. február 24. – írta Nagy Boglárka

Látványos, akciódús, szép és botrányos. Az Agora tehát ideális figyelemfelkeltő. Ráadásul egy gyönyörű nő emeli az összhatás fényét, hiszen a főszereplő Hypatia (Rachel Weisz) az első ismert női tudós és filozófus. Mindezek ellenére Alejandro Amenábar bőven számíthat sértődésekre és fröcsögésre a legutóbbi filmje kapcsán, hiszen az Agora nem éppen hízelgő portrét fest a korai keresztényekről.

Nehéz háború, könnyű szerelem, könnyű film – John Maybury: The Edge of Love / A szerelem határai

2008. november 11. – írta Farkas István

A tengerentúli filmgyárban az utóbbi pár évben mondhatni divattá vált a (világ)háborús szerelmi történetek (értsd: háborús szörnyűségek háromszög alapú love story-val fűszerezve), illetve az életrajzok vászonra vetítése. E kettő különleges elegye John Maybury legfrissebb opusza, A szerelem határai.

Délutáni agymosás – Peter Hedges: Dan in Real Life / Dan és a szerelem

2008. szeptember 29. – írta Márton Imola

Mostanában szinte mindig szidom az amerikai filmeket. Nem előítéletről van szó: valahogy mindig rám találnak az élvezhetetlen, sablonos filmek. Pl. a romantikus komédiák, amelyek szinte kivétel nélkül azonos recept szerint készülnek: egy kis szerelem, csipetnyi konfliktus, elcsépelt poénok, nem túlzottan bonyolult figurák, sok méz és egy óriási happy end.

Bravúros ismétlések – Claude Chabrol: La fille coupée en deux / A kettévágott lány

2008. május 13. – írta Nagy Boglárka

Egy kedves, fiatal bemondólánynak két férfi kezd el udvarolni. Egyikük idős, sármos, elismert író, tudja, hogyan csábítsa el a lányt. A másik fiatal, gazdag, gyerekesen követelőző ficsúr, aki megszokta, hogy hatalommal és pénzzel bármit megszerezhet. A kettévágott lány Claude Chabrol hatvankilencedik filmje.

A közeg nem áll ellen – Tudor Giurgiu: Legături bolnăvicioase / Szerelem másképp

2006. június 15. – írta Virginás Andrea

A filmvászon nemcsak anyagi voltában fehér lap, hanem abban az értelemben is, ahogyan a rajta egy rétegben futó képekre további nyomokként rárakódnak a film készítésének és létrejöttének jelei, a néző által felvitt árnyalatokról nem is beszélve.

Emlékek egy makulátlan elméről – Michel Gondry: Eternal Sunshine of the Spotless Mind / Egy makulátlan elme örök ragyogása

2004. november 15. – írta Köles Tamás

Joel Barish egy késő őszi reggelen a már megszokott melankóliával ébred, kimegy a vasútállomásra, és várja a szerelvényt, ami majd elviszi a munkahelyére. Miközben gondolatai saját jelentéktelensége körül forognak, egyszer csak elege lesz mindenből, és hirtelen felindulásában az ellenkező irányba induló vonatra száll. El kell jutnia a tengerpartra; talán maga sem tudja, miért pont oda, de valami mégis erre készteti. Megérkezik, majd betelefonál a munkahelyére és beteget jelent; magában kicsit talán már bánja is, hogy idejött.

Pearl Harbor, New York... – Michael Bay: Pearl Harbor / Pearl Harbor – Égi háború

2001. október 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Talán szerencsésnek mondható, hogy a Pearl Harbor című film fél éves késéssel jutott el a romániai mozikba, ugyanis a New Yorkot ért terrortámadások után rettentően megnőtt az aktualitása. Mindkét esetben a washingtoni politikai elit csak több ezer áldozatot szedő csapások után ébredt rá, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a világ dolgaiban.