A gyerekkorunk nem ereszt – Jason Reitman: Ghostbusters: Afterlife / Szellemirtók: Az örökség

2021. november 19. – írta Szabó R. Ádám

Kevés jövedelmezőbb „gimmick” létezik manapság a hollywoodi filmiparban, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek iránt érzett retró-nosztalgia érzés. Ez némiképp érthető is, hiszen az akkori gyerekek azóta fizetőképes felnőttek lettek – vagy éppen ők lettek a döntésképes alkotók egy-egy film vagy sorozat mögött. Mondhatni generációváltás történt, ezt pedig talán semmi nem példázza jobban, mint a legújabb Szellemirtók-film.

Irány a horrorverzum! – Michael Chaves: The Curse of La Llorona / A gyászoló asszony átka

2019. május 3. – írta Farkas Boglárka Angéla

Bár Michael Chaves első nagyjátékfilmje egy kisiklott horror, arra hívja fel a figyelmet, hogy az általa képviselt műfaj átalakulóban van.

Szellemek léteznek – Guillermo del Toro: Crimson Peak / Bíborhegy

2015. október 14. – írta Dobi Ferenc

Del Toro gótikus szerelmesfilmje a 19. századi viktoriánus regények történetvezetését ötvözi a Hammer-horrorok színvilágával és grafikus jeleneteivel egy képileg és hangulatilag érdekes, korrekt nosztalgiafilm keretében.

Szerencsétlen tizenévesek – David Robert Mitchell: It Follows / Valami követ

2015. május 21. – írta Pernecker Dávid

A Valami követ a nemzetközi és a hazai kritikusok szerint is minimum az évtized horrorja. Ezek szerint ez az évtized eddig nagyon nem a horror évtizede.   

A kevesebb néha több – James Wan: The Conjuring / Démonok között

2013. augusztus 13. – írta Kruppa Noémi

Egy család új lakásba költözik, melyben – a kezdetben még megmagyarázhatatlan – események paranormális jelenségekre utalnak. A Fűrészről híres James Wan legújabb filmje a kísértetház-horror szubzsánerében készült, s jóleső fellélegzés azok számára, akik a „kevesebb néha több” szabály hívei: a The Conjuring kerüli az explicit képekeket, inkább rettegésben tart, mint megijeszt, és a vérrel is csínján bánik.

Inkább a halál – Robert Schwentke: R.I.P.D. – Szellemzsaruk

2013. július 22. – írta Pernecker Dávid

Bevett szokás manapság azon keseregni – kicsit már unalmas is – hogy Hollywood kifogyott az ötletekből. Noha a megannyi képregény-adaptáció egyértelműen érvényesíti a klónteremtési zsákutcákon történő lamentálást, a sirámok egyvalamit hajlamosak kifelejteni a diskurzusból.

Szellemidézések – Juan Antonio Bayona: El Orfanato / Árvaház

2008. április 15. – írta Oláh-Badi Levente

A horror tulajdonképpen az anyák filmje. Mert szenvedni, aggódni, félteni tudni kell, ha a horrorfilmes katarzist akarja az ember. Mert egy jó horrorfilm alatt apait-anyait beleszorong a néző. Az Árvaház 2007 legsikeresebb, egyébként Oscarra is jelölt, spanyol filmje. Méltán számíthattam (volna) igazi borzongásra.