Szegény, szegény Paris – Sofia Coppola: The Bling Ring / Lopom a sztárom

2013. július 2. – írta Pálos Máté

Sokkoló hírt közölt a minap egy népszerű netes bulvármagazin: Paris Hilton többé már nem „olcsó diszkóribanc”. A cannes-i művészfilmmustrára például, ahova a Lopom a sztárom premierjének alkalmából tett látogatást, állítólag egészen ízlésesen öltözött fel.

Ezt láttuk a TIFF-en 7. – Somewhere / Made in Hollywood; Jianyu / Reign of Assasins; Apflickorna / She-Monkeys; Kill me Please

2011. június 11. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Csoma Emőke, Oláh-Badi Levente

Végezetül pedig még pár film, amit holnap, az utolsó napon megnézhettek a TIFF-en: a maradék versenyfilm, egy velencei Arany Oroszlán-díjas és kettő a horror- és thrillereket futtató Árnyak szekcióból.

Sofia Coppola filmje kapta az Arany Oroszlánt Velencében

2010. szeptember 13. – írta a szerk.

Sofia Coppola amerikai rendezőnő Somewhere (Valahol) című filmjének ítélte szombaton a Quentin Tarantino vezette zsűri a velencei filmfesztivál legjobb filmnek járó Arany Oroszlán díját. (MTI)

A nők, akik túl sokat tudtak – A szebbik nem a rendezői székben II.

2010. április 10. – írta Csoma Emőke

Az előző részből megtudhattuk, hogy a kezdetek kezdetén még nem is számított extrém dolognak az, ha egy nő filmet rendezett, valamint azt is, hogy a filmkészítés iparosodásával időközben ez teljesen megváltozott. Ebben a részben megismerkedhetünk Európai filmes női pionírjaival, valamint a rendezőnők mai helyzetére is vetünk egy pillantást.

Sütemény és vérpad… – Sofia Coppola: Marie Antoinette

2007. május 15. – írta Sándor Anna

Az osztrák Maria Antoinette az egyik legellentmondásosabb francia uralkodóként szerzett magának hírnevet. Számtalan történelmi pletyka szól mértéktelen költekezéseiről, alattvalóival szembeni érzéketlenségéről, s hogy végül az ő botrányai vezettek a forradalom kitöréséhez.

Elveszve lenni Tokióban – Sofia Coppola: Lost In Translation / Elveszett jelentés

2004. szeptember 15. – írta Moise Gabriella

Egy kellemesen rózsaszín és legalább annyira kellemesen átlátszó bugyiba burkolt női fenék, lassan, nyugodtan távolodó perspektívában fekvő alak az unalom és szendergés mezsgyéjén, lolitás ártatlanságban.

Amerikai film a jelentés hiányáról – Sofia Coppola: Lost in Translation / Elveszett jelentés

2004. május 15. – írta Gagyi Ágnes

A fiatal, bájos Charlotte és a középkorú filmsztár, Bob ugyanazon hotelben érzik egyedül és idegenül magukat Tokióban, így találnak egymásra. A korkülönbséget átívelő erotikus feszültség szikrája nem kap lángra a filmben, pislákoló fényénél mélyebb, a hiányok árnyékát élesebben kirajzoló kapcsolat szövődik a két szereplő között.

Filmgyilkos szüzek – Sofia Coppola: The Virgin Suicides / Öngyilkos szüzek

2001. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs

Nem könnyű Valakinek a fia, lánya lenni. A filmes világban ez óhatatlanul azzal jár, hogy az embert Valaki fia-lányaként emlegetik, apjához mérik, átörökölt művészi hajlamokat, fogásokat, stílust keresnek filmjeiben (fránya kritikusok és esztéták). Másfelől a Valaki fia (jelen esetben lánya) vagy vállalja a családfát abban a reményben, hogy a Valaki családnév hallatán majd őrá gondol az utókor (lásd Mozart), vagy látványosan a külön utakon indul el.