Vászon és képernyő – Robert Altman tévéfilmjeiről

2007. november 15. – írta Blos-Jáni Melinda

David Bordwell 2006-os The Way Hollywood Tells It című könyve szerint a kortárs amerikai filmek stílusa valójában nem tekinthető annyira nóvumnak, mint amennyire azt magukról állítani szokták. Az új Hollywood formanyelve nem egy új stílus, hanem a klasszikus hollywoodi filmek kontinuitásra épülő formájának egy variánsa csupán, Bordwell szóhasználatában felfokozott kontinuitás. Könyvében ennek a fokozott kontinuitásnak a fő formai vonásait írja le és igazolja empirikus adatokkal, valamint a stílusvariáns létrejöttének az okai után kutakodik.

Altman utolsó adása – Robert Altman: A Prairie Home Companion / Az utolsó adás

2007. február 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Tavaly november huszadikán szomorú aktualitást kapott Az utolsó adás (eredetileg tervezett angol címe szerint: The Last Broadcast) – Altman utolsó filmjének bizonyult.

„Emberek jönnek, mennek... és sosem történik semmi.” – Multiplex narratíva az amerikai filmekben

2005. április 15. – írta Vajda Judit

A multiplex narratíva, azaz a többszálú cselekményvezetés Robert Altman filmrendezővel tett szert rendkívüli népszerűségre, de valójában már a harmincas években létezett. A párhuzamosan bonyolított szálak intellektuális varázsa és az ehhez kapcsolódó sztárparádék máig rabul ejtik a nézőket. Vajon mitől olyan népszerűek a Rövidre vágva, a Divatdiktátorok, a Szeress, ha tudsz és társaik?

Film, arisztokratikus távolságtartással – Robert Altman: Gosford Park

2002. november 15. – írta Gyenge Zsolt

Grófnők, lakájok, lordok, komornyikok, cselédek és bárók forgatagába csöppenünk: angol vidéki kastélyban tartott vadászatra érkezik a vendégsereg. Urak és szolgáik elszállásolásának zűrzavarában, bőröndök és ékszeres ládikák között kapkodjuk a fejünket, nevek és címek röpködnek. Az egyszerűség kedvéért uruk nevén nyilvántartott lakájokat még el se helyezték, mire a szalonban az első pohár italt fogyasztják, néhány pillanat múlva pedig már az a legfontosabb kérdés, hogy ki kit öltöztet fel az esti vacsorához.

Filmtörténet tizennégy részben (XIV.) – Új-Hollywood négy évtizede

2002. május 15. – írta Nevelős Zoltán

Hollywoodot a XX. század első évtizedeiben bevándorlók és szerencselovagok tették naggyá, akik a filmkészítés fortélyait munka közben sajátították el, gyakran kifutófiúként kezdve járták végig a ranglétrát a rendezői vagy produceri csúcsokig. Sokan közülük nemcsak a filmtudományokban nem voltak felső fokon iskolázottak – igaz, ezt a tantárgyat akkoriban még sehol sem oktatták.

A festészet filmszerződése

2001. szeptember 15. – írta Pethő Ágnes

A festészettel szerződött filmekben a pikturalizmus rálátást nyit nemcsak a filmfestészet, hanem a képszínház, a képköltészet, a képírás, a képes beszédés a képzene kaleidoszkópszerűen változékony alakzataira is.