Don Juan, a dán királyfi – Cserhalmi György aránytalan portréja

2018. október 4. – írta Ritter György

Cserhalmi örök nyughatatlanként jelent meg a ’70-es évek elején a színpadon és a filmvásznon. Hamlet, Don Juan és Coriolanus szerepében ünnepelte a kritika. A ’80-as években Jancsó, Bódy, Lugossy, András és Tarr „állandó” színésze, majd szinte alkotótársa lett. A rendszerváltás generációjának is meghatározó alakja maradt. Színházcsináló, aki idén, halkan ünnepelte hetvenedik születésnapját.

Gyújtópontőr – A 90 éve született Zolnay Pál portréja

2018. március 26. – írta Ritter György

A gyújtópont az a „hely” a kamerában, ahol a gyűjtőlencse által megtört, homorú tükrön visszaverődő fény egyesül. Zolnay Pál filmjeiben elvontan soha nem ezt a pontot, hanem a visszaverődést, a fény útját figyelte. Számára a film folyamat volt, egy állandóan születő mozgóképvers.

Az erdélyi krimi is lehet olyan izgalmas, mint a skandináv – Beszélgetés Bagota Bélával

2017. december 26. – írta Soós Tamás

Bányászthriller forog februártól az erdélyi hegyekben, aminek a hátterében ott kísért a rendszerváltás, a gyerekkereskedelem, és mindaz a feszültség, ami felhalmozódott az elmúlt húsz évben a magyarok és románok lakta kisvárosokban. De miért megy egy budapesti rendező Erdélyig a thrillerével? Miért vállalja a fagyoskodást mínusz húsz fokban? És milyen embernek ismerte meg Ridley Scottot? Mi döbbentette meg Angelina Jolie forgatásán? Bagota Béla mindezek mellett arról is mesélt, mikor érezte úgy, hogy kilökődött az űrbe, és mit köszönhet a Filmtettnek.

Szüzesség meg rendőrállam – Török Ferenc: Moszkva tér (2001)

2017. október 28. – írta Kriston Attila

Megvan még a gimis szerelem? Az a mindent felülíró, elvetemült, szenvedélyes érzés, ami sokszor a valóságunkat is torzítja? Amelynek a végkifejlete jobb esetben ártatlanságunk elvesztése, a felnőtté válásunk folyamatának egyik utolsó lépcsőfoka? Vagy éppen két kis béna kamasz kölcsönös nyöszörgése a nagy szerelmet mímelve valami tó mellett egy sátorban? Meglepő érzékenységgel és egyszerűséggel mutatja ezt meg Török Ferenc filmje, teszi mindezt úgy, hogy közben az 1989-es Magyarországról is egy különlegesen, nosztalgikusan közhelyes képet fest.

Konzervdoboz-gurítás, macskakövön kutyauszítás – Szomjas Györy: Roncsfilm (1992)

2017. szeptember 23. – írta Ferenczi Szilárd

A 90-es évek közepén, egy kisvárosi filmklubból kijövet, kamaszfejjel azt hittem, hogy a Roncsfilm idővel értelmezhetetlenné válik. Tévedtem.

Rendszert vágók – Töprengések a rendszerváltás filmjeiről

2014. december 22. – írta Ritter György

A 20. század mint történeti korszak (1914–1991) záróakkordja a hol bársonyosan, hol véresen lezajlott rendszerváltás volt. Az újjászületésre adott recepció nem maradt el, főként nem a filmművészetben.

Screen Memories – konferencia a kelet-európai rendszerváltásokról

2014. október 29. – írta a szerk.

Államszocializmus és 1989 emlékezete a mozgóképkultúrában – ez a témája annak a filmfesztivállal egybekötött konferenciának, amely november 20 és 26. között fog zajlani Budapesten.

1706 km – Villáminterjú Szőcs Petrával, A kivégzés rendezőjével

2014. május 28. – írta Jakab-Benke Nándor

Szőcs Petra. Kolozsvári származású filmes. Kisjátékfilmje, a Ceauşescuék utolsó perceiről és a rendszervált(oz)ásról személyes hangnemben mesélő A kivégzés Kolozsváron játszódik, a 13. Filmtettfeszten is vetítettük. Ehhez képest a köztudatba egy vargabetűvel robbant be nemrég: azon kevés magyar filmek egyikeként, amelyek a talán legnagyobb presztízsű filmfesztiválon, Cannes-ban versenyeznek. Vörösszőnyeges élményeiről kérdeztük az alkotót.

Super 8-as kamerával az „aranykorban” – Interjú Haáz Sándorral

2012. július 23. – írta Blos-Jáni Melinda

Ma a szentegyházi zenetanárként ismerjük, de gimnazista korában animációs filmeket készített, később Super8-as privát felvételeket. Az interjúban arról mesélt, hogyan lehetett filmezőgépet, nyersanyagot beszerezni, milyen filmklubba lehetett járni a kommunizmus idején: azaz megtudhatjuk milyen kalandokat élhetett meg az „aranykor” amatőr filmese.

A fekete kém – Török Ferenc: Apacsok

2011. május 12. – írta Ritter György

Jobb későn, mint soha – írhatnám. Húsz évvel a rendszerváltás után az a filmrendező csinálta meg a legjobb Kádár-korabeli ügynökfilmet, aki így jöttem-mozijában, a Moszkva térben csak háttérből nézte a rendszerváltást.