Betonon végigrángatott polkorrekt idealizmus – S. Craig Zahler: Dragged Across Concrete

2019. április 1. – írta Pernecker Dávid

S. Craig Zahler új filmjével úgy táncol pengeélen a színtiszta reakciós provokáció és az idézőjeles hősei iránt mutatott majdhogynem egészségtelen rokonszenv között, ahogy arra csak nagyon kevesen lennének képesek.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény – Kim Ki-duk: Human, Space, Time and Human

2018. június 2. – írta Papp Attila Zsolt

A koreai film fenegyereke nagyívű – és szokása szerint vériszamos – parabolát rendezett az emberi természetről és a társadalom működéséről. Akinek bírják az idegei (meg a gyomra), nézze meg; mégis az az érzésünk, hogy Kim Ki-duk ezúttal – főként néhány korábbi remeklésének ismeretében – túl sokat markolt és keveset fogott.

Unsafe space – Ruben Östlund: The Square / A négyzet

2017. szeptember 12. – írta Dobi Ferenc

Túlzás lenne azt állítani, hogy Östlund legújabb filmje egy lavina erejével rendelkezik, de humora éppolyan velős, társadalomkritikája pedig talán még élesebb a korábbi alkotásainál.

Hazug komfortzónák – Politikai korrektség a kortárs filmben

2017. április 4. – írta Pernecker Dávid

A politikai korrektség iránti erőszakos vágy eredménye egyfajta művészi kényszerzubbony, amit az író-rendezők magukra öltve talmi szociális félvilágokba száműzik filmjeik nem fehér, nem hím karaktereit.

Eddig még jó – Antoine Fuqua: The Magnificent Seven / A hét mesterlövész

2016. szeptember 21. – írta Sándor Anna

Az eredeti A hét mesterlövész nemzedékeken átívelő western-élmény, de azért nem váltotta meg annak idején a műfajt: kellemes kis film, amit újra és újra meg lehet nézni a családdal. A friss remake szórakoztató és lendületes, és bár esélye sincs, hogy hasonlóan legendássá váljon, de jó adag lövöldözést és menő figurákat így is kapunk benne. És azt is megerősíti, hogy a Vadnyugat sokkal modernebb és sokszínűbb volt, mint ahogy eddig ábrázolták.

Alex Proyas magyarázkodik

2015. november 30. – írta a szerk.

Bocsánatot kért a februárban mozikba kerülő Gods of Egypt című produkció fehér szereposztása miatt Alex Proyas rendező és a Lionsgate filmstúdió.

Trekológia: az új nemzedék – A Star Trek-franchise története II.

2013. május 24. – írta Rudolf Dániel

Az első részt ott hagytuk abba, hogy a negyedik Star Trek-film, az 1986-os A hazatérés meglehetősen sikeres volt, de az eredeti sorozat kreátora, Gene Roddenberry fokozatosan kezdett kiszorulni a döntéshozatalból.

A középső ujj mestere – Larry Charles: The Dictator / A diktátor

2012. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs próbálkozás eredményeképpen „rendes” narratívája van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne röhögni rajta.

Kultúra és kerti zsázsa – Crossing Europe Filmfesztivál – Linz, 2008. április 22–27.

2008. május 1. – írta Buglya Zsófia

Az ötödik alkalommal Linzben megrendezett Crossing Europe filmfesztivált idén is átgondolt és olajozott szervezés és következetes arculatépítés jellemezte. Most azonban sikerült megtalálnia ideális méreteit is. Az eredmény: egy európai mércével mérve is egyedi és erős program, amely így is bizonyára a szűkebb vonzáskörzet mozikultúrájának színvonalát emeli a közeljövőben.

A fantasztikus négyes – Trey Parker: South Park: Bigger, Longer and Uncut / South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlan

2000. december 15. – írta Varró Attila

Amikor néhány évvel ezelőtt Stan Lee-t, a Marvel világhírű képregény-rajzolóját, akinek olyan sorozatok köszönhetik születésüket, mint a frissen filmesített X-Men vagy a legendás Pókember, az egyik comics levelezési rovatán keresztül megkérdezték, vajon miért kötötte Fantasztikus Négyes szupercsapatának tagjait egy-egy ógörög archéhez, az alkotó nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy fogalma sincs róla, egyáltalán nem állt szándékában és különben is mi az az arché.