Könnyfakasztás Moretti-módra – Nanni Moretti: Tre piani

2022. január 26. – írta Zakariás Ágota

A veterán olasz rendező tíz évig követi egy elegáns római társbérlet lakóinak szappanopera-szerűen szövevényes történetét, de a túlzott érzelgősség és kimunkáltság, valamint a társadalmi kontextus teljes hiánya a filmet tét nélkülivé, a néző türelmét pedig alaposan próbára teszik.

Coentől Trumpig – Tom Ford: Nocturnal Animals / Éjszakai ragadozók

2016. november 16. – írta Soós Tamás

Tom Ford megelégedhetett volna azzal, hogy izgalmasan összefűzzön két történetet – egy válásét az újgazdag művészvilágból, és egy bűntettét a nem városinak való vidékről –, de ő az amerikai társadalmat szétszabdaló árkokról is mondani akart valamit. Jól tette.

Inkább zombihorrort erről a témáról – Christopher Papakaliatis: Enas allos kosmos / Worlds Apart / Határtalan szerelem

2016. szeptember 22. – írta Tóth Menyhért

A Határtalan szerelem érezhetően nagyon szeretne valami lényegeset elmondani az Európában jelenleg fennálló társadalmi-politikai helyzetről, ám ez maximum annyira sikerül neki, mint amennyit a Vészhelyzetnek az orvostudományról.

Hét szereplő szerzőt keres – Paul Haggis: Third Person

2014. július 9. – írta Ferenczi Szilárd

Egy író egy eseményből elvileg millió történetet faraghat, ám ha az illető esemény rá nézvést sorsdöntő pillanat volt, megregényesítése során minduntalan kudarcot vall. A feladat súlya alatt összeroppan a mondat, vég nélkül bújócskáznak a betűk, s a szövegszerkesztő felület csak és kizárólag közhelyes fordulatokban kíván tobzódni, konokul. Tegyük fel, hogy valamikor, nem olyan régen egyetlen félpercig figyelmetlen volt, amivel családjában mély tragédiát okozott. Ezt próbálja kiírni magából, de bármivel kísérletezik, abból nem lesz irodalom. Csupán egy filléres lányregény harsány, gyenge utánzata.

Señora Tentacion – Andrei Zincă: Puzzle

2013. május 27. – írta Jakab-Benke Nándor

A Puzzle egy olyan kirakós, aminek már egyetlen darabja magában hordozza az egész történetet. Nem kristályszerkezete által, hanem azért, mert már láttuk.

Road nélküli road-movie – Dan Chișu: Și caii sunt verzi pe pereți

2012. november 6. – írta Péter Árpád

Dan Chișu rendező nevének kiejtése még nem kavar vihart a román film tengerén. Tapogatózó debütje, a 2010-es WebSiteStory, majd – legalábbis az elnézőbb kritikusok szemében – az igazabb, teljesebb Ursul (A medve, 2011) című próbálkozása után idén újabb egészestés filmmel vonul be a lassan önismétlésbe fulladó román filmművészet ezeken az új hullámokon hánykolódó flottájába.

Róma, bárhol – Woody Allen: To Rome with Love / Rómának szeretettel

2012. szeptember 4. – írta Kovács Bea

A New York-i aranykor után európai turné zajlik, és Woody Allen kamerája most éppen Rómában landolt – ennek a találkozásnak, amint azt a rendező elmondta, nemcsak egy régi álom volt az oka, hanem egy, az olasz forgalmazók által felajánlott anyagi támogatás is.

Pulykasütés az akolban – Bent Hamer: Hjem til jul / Északi karácsony

2011. január 4. – írta Vízkeleti Dániel

Bent Hamer legújabb filmje kitűnő ellenpéldával szolgál azoknak, akik szerint a Magnólia típusú, egymástól teljesen eltérő szálon futtatott cselekményű filmek már nem annyira érdekesek. Hamer bátorsága abból látszik leginkább, hogy a film játékidejét a szentestére helyezte, ami a valaha látott leggiccsesebb jeleneteket is eredményezhette volna – a biztos kezű rendező végül minden csapdát ügyesen elkerült.

Egy fecske nem csinál tavaszt – Antoine Fuqua: Brooklyn’s Finest / Brooklyn mélyén

2010. április 26. – írta Szalay Dorottya

Egy sematizmusba fulladó polgárháborús akciómozit (A nap könnyei), egy lebutított, melodrámába hajló történelmi kalandfilmet (Arthur király), illetve egy valamivel sikerültebb, de továbbra is a megszokott panelekből építkező politikai thrillert (Orvlövész) maga mögött hagyva Antoine Fuqua visszatért New York utcáira, hogy 3 kilátástalan helyzetbe jutott zsaru kálváriájának bemutatásával tegyen kísérletet egy, a nagyvárosi mocskot felszínre hozó krimi elkészítésére.

Oscarütközés(ek) – Paul Haggis: Crash / Ütközések

2006. május 15. – írta Farkas István

A dán filozófus-teológus, Søren Kierkegaard a Vagy-vagy című művében ír arról a művészetben jelen levő sorsszerűségről, mely bizonyos témákat eljuttat egyes alkotókhoz, jelentős műalkotásokat „szülve” ezáltal.