Magnum opus – Ulrich Seidl: Paradicsom-trilógia (Liebe, Glaube, Hoffnung)

2013. május 31. – írta Csoma Emőke

Egy osztrák család női tagjai külön-külön töltik vakációjukat: Teresa a vakítóan fehér kenyai partokon keresi a feketék egzotikus romantikáját; nővére, Anna Maria végre élete legnagyobb szerelmének, Jézusnak szentelheti minden szabad percét; lánya, Melanie pedig egy túlsúlyos tizenévesektől hemzsegő diétázó-táborban próbál megszabadulni fölösleges kilóitól és lehetőleg ártatlanságától is. Három nő, három történet, három nagyjátékfilm: fikció vagy dokumentált valóság? 

A hosszútávfutó magányossága – Benjamin Heisenberg: Der Räuber / A rabló

2010. június 4. – írta Papp Attila Zsolt

Általában gyanakvással tekintek az „igaz történeten alapszik” szlogennel reklámozott filmekre, ez ugyanis egyfajta felhívás arra, hogy a művet ne önmagában nézd, saját értékeivel vagy hibáival, hanem lásd a mögötte lévő valóságos történetet is, és elsősorban arra légy kíváncsi. Benjamin Heisenberg filmjének alaptörténete viszont valóban annyira regényes, hogy szinte kiált az irodalmi és filmes feldolgozás után.

Hóba hulló izzó vasdarab – Götz Spielmann: Revanche / Revans

2010. május 4. – írta Veres Attila

Götz Spielmann eddigi csaknem 20 éves karrierje során mindössze négy alkotást termelt ki, a sorból épp a legutóbbi hozta meg számára a nemzetközi áttörést. A rendező Oscar-jelölt filmje olyan, mint amikor hóba izzó vasdarab hull: hideg fejjel mesél vágyról és bosszúról, megbocsátásról és szeretetről. Kaméleonként álcázza magát több műfajnak is, hogy végül egy tipikus fesztiválfilm váljon belőle, de elég erős ahhoz, hogy ez ne legyen baj.

Ápol és felkavar – Diagonale 2010 – Graz, március 16-21.

2010. március 29. – írta Buglya Zsófia

13. éve minden tavasszal Grazban rendezik meg az osztrák film fesztiválját. A DIAGONALE mára élvonalbeli kulturális eseménnyé vált, mégsem a közönségnek szól csupán. Egy eleven szakma önvizsgálata, vagy ahogy az év színésze, Andreas Lust mondja: „az osztrák film testápolása”. És kényeztető testápolása, hiszen az osztrák film újabban fürdik a díjakban, a növekvő nézőszámokban és – kormányzati ígéret szerint – a gyarapodó forrásokban is.

Páni(k,) félelem – Michael Haneke: Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte / A fehér szalag

2009. november 25. – írta Csoma Emőke

Az ezredforduló óta Haneke minden második évben előrukkol valami újdonsággal. Legyen az saját történet (Rejtély, Farkasok ideje), adaptáció (A zongoratanárnő) vagy remake (Furcsa játék) – a szelíd tekintetű osztrák rendező minden egyes alkalommal feladja a leckét a felkészületlen nézőnek. Na de fel lehet-e egyáltalán készülni Haneke filmjeire? Én már két éve készülök A fehér szalagra, Haneke mégis piszok módon becsapott.

A vaj a kenyérre – Diagonale 2009 (Graz, március 17–22.)

2009. március 27. – írta Buglya Zsófia

Köszönjük a vajat a kenyérre – mondta vasárnap a Diagonale idei díjazottjainak egyike, miután átvette az elismerést, s a vele járó párezer eurót. A német szólás magyarul is találó. A fesztiválok – a figyelem, a díjak – úgy kellenek a filmszakmának, mint vaj a kenyérre: az ízét adják – igaz, nem többek a felszínnél.

Sally története: pénz, pezsgő és keringő? – Stefan Ruzowitzky: Die Fälscher / Pénzhamisítók

2008. május 29. – írta Katona Linda

Kalitkába zárt magány, mégis súrlódásokkal, érintkezésekkel összekötött sorsok: egy fogolytábor elszigetelt zugaiban mindez kikerülhetetlen. Finom gesztusok, visszafogott érzelmek: kidolgozott, mégis steril jellemábrázolás. Ez a rideg film talán épp távolságtartásával nem válik nyomasztóvá, bár a nehéz téma sokatmeséltségével válik fülledtté…

Az osztrák film rövid története 2. – A „feel bad movie” fővárosa

2008. május 12. – írta Löwensohn Enikő

Manapság leáldozott a nosztalgikus-zenés osztrák filmek csillaga. A hideg, elemző art-mozi és a felvilágosító ökofilmek vannak divatban. Mintha ellensúlyozni igyekeznének azokat a hosszú évtizedeket, amikor az osztrák filmmel a könnyed szórakozást, a jó kedélyt és a szentimentális humort asszociálta a világ.

Az osztrák film rövid története 1. – A két „graf”-tól A harmadik emberig

2008. április 15. – írta Löwensohn Enikő

Ausztria a kezdetektől fogva termelte és befogadta a tehetséges filmeseket. Történelme folytán azonban nagy veszteségeket szenvedett el a folyamatos emigráció révén. Állandó identitáskereséséhez az is hozzájárult, hogy mind gazdaságilag, mind nyelvileg a nagy német piactól függött.

A véletlen játékai – Michael Haneke filmjei

2002. február 15. – írta Gyenge Zsolt

A szerzői film rajongóinak listáin néhány éve talán már helyet kapott az osztrák rendező, de valószínűleg ritkán került a kedvencek közé. Kényelmetlen, nézőit meghasonult, bizonytalan helyzetbe hozó, nehezen értelmezhető munkáival azonban beírta magát a jelentős fesztiválok állandó résztvevői közé.