A cannes-i zsűri különdíjával elismert The Seed of the Sacred Fig versenyez az elmúlt év legjobb külföldi filmjenek járó Oscar-díjért Németország részéről. Rendezője, Mohammad Raszulof ugyanis ott él, mióta elszökött Iránból, ahol filmjei politikai tartalma miatt nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
Simon Stephenson forgatókönyvíró állítja, hogy a Téli álom (The Holdowers) feltűnő hasonlóságokat mutat az ő Frisco című, 2013-ban megírt forgatókönyvével, amelyből soha nem készült film.
A Nimona a sokszínűség méltó ábrázolásáért folytatott amerikai kultúrharc tökéletes lenyomata, ami egyáltalán nem lenne baj – hiszen a harc célja nemes –, ha kevésbé lenne didaktikus, és több eredeti ötlet szorult volna bele.
Évente csupán néhány filmet jelölnek a megannyi elkészült produkcióból az Amerikai Filmakadémia legrangosabb elismerésére, az Oscar-díjra. Jellemző azonban, hogy a számos kategória közül méltatlanul kevés figyelem övezi a rövidfilmes nevezetteket, noha ezen alkotások korlátozott játékidejük ellenére gyakran épp olyan összetett és magával ragadó, egyedi történeteket mesélnek el, mint egészestés társaik.
Az amerikai filmakadémia vezetőtestülete megszavazta, hogy külön-külön „identitást” kapjanak a rövid és az egészestés animációs filmek, amelyekre mostanig egyszerre lehetett voksolni az Oscar-szavazás folyamatában.
A Robotálmok Sara Varon azonos című képregényének rajzfilmváltozataként mesél a barátság örömeiről és törékenységéről. Pablo Berger Oscar-díjra jelölt animációja ráadásul saját médiumának jellegzetességeit kiemelve csempész némi (ön)reflexivitást a meghitt történetbe.
Érdekes jelenséget dolgoz fel a Cord Jefferson mozis debütje, az American Fiction. Ami azonban még a cselekménynél is érdekesebb, az a rendezői megközelítés, amit elbeszéléséhez választott. Az Amerikai Filmakadémia által ironikus módon nagyra értékelt film egy olyan problémát dolgoz fel, ami nemcsak az amerikai irodalom vagy filmművészet, de a teljes modern amerikai társadalom sajátja.