Harry Dean Stanton senki sem volt – John Carroll Lynch: Lucky

2018. január 9. – írta Pernecker Dávid

A Lucky Stantonja megbékél életével és közelgő halálával, ahogy a színészlegenda Stanton is tette, aki az evilági szarságokat és saját rejtélyességének jelentőségét is cigifüstbe burkolva fújta boldogan a semmibe.

A sheriff apja tüzet hoz a fiának – Ethan és Joel Coen: No Country for Old Men / Nem vénnek való vidék, 2007

2017. október 14. – írta Pernecker Dávid

Cormac McCarthy legmegfilmesíthetőbb regényéből a Coen testvérek 10 éve készítettek maradandó, megkerülhetetlen, mesteri és Oscar-díjakkal is elismert filmet, melyet ugyanakkor nem mindenki értett meg annyira, amennyire kellett volna.

Kern, amikor vígjátékot csinál a rákról – Kern András: Gondolj rám

2016. január 22. – írta Sándor Anna

Lépést tartani a korral és méltósággal megöregedni egyenként is kihívást jelent, de ha az ember egy kifejezetten rá épülő filmben bukja el ezeket, az már több, mint kínos. Kern András legújabb filmjével viszont nem is az a legnagyobb probléma, hogy a kutya sem hiszi el, hogy ez a megereszkedett, 58 évesnek hazudott férfi lenne a különböző életkorú női szereplők számára a vágy titokzatos tárgya; és még csak az sem, hogy mintha megállt volna benne az idő, és csak a kötelező termékelhelyezések emlékeztetnek arra, hogy már nem a 90-es években vagyunk. Hanem az, hogy a megúszásra játszik.

Nyolcvan és fél – Paolo Sorrentino: Youth / Ifjúság

2015. november 10. – írta Petz Anna

Paolo Sorrentino ismét egy olyan alkotással jelentkezik, melyet Fellini hagyatékának atmoszférája leng körül. Az Ifjúság azonban nem az Édes életet, hanem a 8½-t helyezi az intertextualitás célkeresztjébe.

Too Old To Rock’n’Roll… – Dan Fogelman: Danny Collins

2015. április 24. – írta Jakab-Benke Nándor

…too young to die – énekelte Ian Anderson ironikusan, mindössze 29 évesen a Jethro Tull élén, a hetvenes évek közepén, amikor Al Pacino olyan legendás filmekben domborított, mint a Serpico, a Kánikulai délután (Dog Day Afternoon), vagy a Keresztapák.

Gerontószatíra – Felix Herngren: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

2014. június 11. – írta Ferenczi Szilárd

Ha egy regényről úgy hírlik, hogy megjelenésekor az év legviccesebb olvasmánya volt, mintegy harminc nyelvre lefordították és hatalmas siker amerre jár, azt mindenáron be kell szerezzük. Nekihasalunk hát, kuncogunk fölötte, nagyokat csettintünk, vég nélkül élvezzük a szókimondó és repetitív prózában lefektetett, apránként dagadó cselekményt, a fergetegesen megrajzolt karikatúrákat, a huszadik század nagy eseményeinél statisztáló főhős abszurd kalandjait, mígnem híre jön, hogy elkészült filmen és vetítik a városban. Epekedve váltunk rá jegyet, két órával később viszont csalódottan távozunk.

„Szörnyű megöregedni” – Alexander Payne: Nebraska

2014. február 28. – írta Kovács Patrik

Jó érzés látni, ahogy egy rendező felteszi a koronát egyébként is impozáns életművére. Alexander Payne Nebraskája ilyen kivételes alkalommal örvendezteti meg a közönséget. A film nem az újítás szándékával készült, ellenben olyannyira kiforrott és egységes stílussal bír, hogy minden egyes képe megmarad az emlékezetben.

Még éppen vállalható nyugdíjasok – Dean Parisot: RED 2

2013. augusztus 7. – írta Jakab-Benke Nándor

A DC Comics már egy ideje próbálja behozni a Marvel lépéselőnyét. Képregényadaptációik hálistennek valamiféle valamiféle műfaji változatosságot hoznak a nagy vetélytárs által diktált egy(en)hangúságba.

Elhaló hangok – Yaron Zilberman: A Late Quartet / Búcsúkoncert

2013. július 25. – írta Pálos Máté

Bár a nyári blockbusterszezon óriásrobotjai, acélemberei és örökifjú vámpírjai körül gerjesztett PR-zajban úgy tűnhet, hogy a mai mozik már főleg csak kamaszoknak (esetleg kamaszlelkű felnőtteknek) tartogatnak izgalmakat, a szélesen értelmezett fősodorban éppen ellentétes irányú folyamatok zajlanak. Mivel az ötvenes évek autósmozijaiban fogant baby-boomerek mára nyugdíjasok lettek, jelenleg a leggyorsabb ütemben növekvő korcsoportot amerikában a hatvanöt év felettiek képezik.

Így veszekszünk anyátokkal – Judd Apatow: This is 40 / 40 és annyi

2013. január 17. – írta Székely Bíborka

A cenzúrázatlan humoráról és valósághű szituációiról ismert Judd Apatow úgy gondolta, itt az ideje kedvenc színészeit és családtagjait egy helyre gyűjteni, kezükbe adni emlékezetes veszekedéseik főtémáit, és összeugrasztani őket. Lesz, ami lesz, előbb vagy utóbb nevetni fogunk rajtuk. Utóbb lett.