Rendes feltámadás – Balogh Gyöngyi−Zágoni Bálint szerk.: A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig

2009. november 30. – írta Margitházi Beja

A filmektől elbűvölt pszichológus, Hugo Münsterberg éppen ekkoriban (1916) írja le azt a korát messze megelőző meglátását, hogy a film természetes helye a néző fejében van, mivel itt rendeződik össze értelmes egésszé, majd itt raktározódik, tárolódik, akár hosszú éveken át. Vászonra vetíthető filmek híján ez kávébarna kötet sokat tesz ezért, hogy a fejünkben, ha nem is film-, de érzéki élménnyé álljanak össze a fennmaradt kolozsvári némafilmes relikviák.

Az iPodnál korszakosabb technikai innováció – Beszélgetés Paolo Cherchi Usai filmtörténésszel, a pordenonéi némafilmfesztivál egyik alapítójával

2009. október 21. – írta Margitházi Beja

Három éve folyamatosan tudósítunk arról a pordenonéi „népünnepélyről”, amelyre a világ minden tájáról érkeznek azok a megszállott filmrajongók, akik reggeltől estig, élőzenei kíséret mellett bámulják a széles vásznon imádott, rég vagy sohasem látott, netán elveszettnek hitt némafilmjeiket. Idén a fesztivál egyik kulcsfiguráját, a frappáns felkonferálások és mamutprojektek több nyelven beszélő, „utolérhetetlen sztárját”, Paolo Cherchi Usait szólaltattuk meg.

A QuickTime mint az új kinetoszkóp – A kortárs némafilm mint médium-archívum

2009. március 24. – írta Blos-Jáni Melinda

A legutóbbi némafilm-ősbemutatóra 2008. december 5-én került sor. Történt ugyanis, hogy Karl Lagerfeld, a Chanel divatház művészeti igazgatója nemcsak egy újabb fekete-fehér (és piros) kollekciót tervezett, hanem annak bemutatójára egy saját rendezésű, 10 perces fekete-fehér némafilmmel is előrukkolt.

Némafilm készülőfélben

2009. március 17. – írta a szerk.

Dan Pritzker milliárdos és elsőfilmes rendező nemrég fejezte be néhány film forgatását, melyek közül az egyik némafilm – írja a Variety.

Filmek a partról – Portugál filmtörténet 1.

2008. december 10. – írta Nagy Boglárka

Portugáliáról rendszerint a foci, a parafa és a tengerpart jut az emberek eszébe, véletlenül sem a film. Pedig, ahogy mindig az elsők között volt különféle áruk importálásában, Portugália a filmipar és -művészet terén sem maradt el a többi európai országtól.

A londoni piros szőnyeg – BFI London, 2008. október 15–31.

2008. november 7. – írta Tóth Orsolya

Sok érdeklődő, pörgős program, piros szőnyeg és minden más, ami szükséges, megvolt ahhoz, hogy úgy érezzem, nagy és komoly fesztiválra érkeztem. London amúgy is igazi fesztiválváros, minden sarkon történik valami. A BFI filmfesztivál is beleolvad ebbe a körforgásba díszmeghívottjaival, filmbemutatóival együtt.

A fesztivál, ahol minden évben átírják a filmtörténetet – 27. Le Giornate del Cinema Muto – Pordenone, 2008. október 4–11.

2008. október 29. – írta Zágoni Bálint

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ennek a némafilmfesztiválnak minden évben sikerül egy kicsit átírnia a filmtörténet egyes általánosan elfogadott fejezeteit. Az idei, igen találó példa: Oroszoroszágban jövő hónapban ünnepelnék az orosz film százéves évfordulóját – Pordenonéban pedig most mutatták be egy ezidáig ismeretlen orosz alkotó 102 éves animációit.

Minden régi film egy kicsit „szenzáció” – Eva Orbanz filmről és archiválásról

2008. október 13. – írta Fám Erika

A FIAF (La Fédération Internationale des Archives du Film) elnökasszonyát, Eva Orbanzot, a Német Filmtéka – Film- és Tévémúzeum (Deutschen Kinemathek – Museum für Film und Fernsehen) speciális projektjeinek kurátorát kérdeztem a filmarchiválás és a filmkonzerválás sajátosságairól, aktuális helyzetéről, nehézségeiről, kilátásairól.

Kis dán filmtörténet I. – A némától a színesig (1897–1956)

2008. szeptember 26. – írta Csoma Emőke

Bár nem volt sem Sjöströmük, sem Bergmanjuk, a dánok már az 1800-as évek végén belemerítkeztek az újonnan felfedezett filmes technika rejtelmeibe. A földrajzi és eszmei szempontból is elszigetelt kis ország keményen megdolgozott kiemelkedően jól működő filmiparáért, így bő százévnyi tevékenykedés után bátran ki lehet mondani: megérte.

21. századi börleszk az időutazásról – Rolf de Heer: Dr. Plonk

2008. szeptember 8. – írta Blos-Jáni Melinda

A 21. századi némafilmek egyre divatosabbak, és egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy a némafilmkorszak a mozi kulturális öröksége. A korai korszak formanyelvét, emblematikus alkotásait imitáló vagy újrahasznosító szándékok azonban igencsak változatosak. A legutóbbi vállalkozás címe és főhőse Dr. Plonk, célja pedig a nevettetés.