Férc(film)művek – A filmtörténet zsenijeinek közreműködése ismeretlen fércművekben

2017. augusztus 18. – írta Ritter György

Ismeri valaki Tarkovszkij üzbég krimijét vagy Bergman kémfilmjét? Netalán hallott-e arról, hogy Antonioni csatát dirigált egy szégyentelenül pocsék peplumban, amelynek legnagyobb értéke Anita Ekberg dekoltázsának látványa? Az archívumok mélyén meglepően ócska módon összefércelt alkotásokat lehet fellelni, amelyekben a filmművészet legnagyobb alkotóinak nem felismerhető kézjegyeit őrzik.

Az olasz film története – A hatvanas évek filmművészete (2.)

2006. november 15. – írta Pintér Judit

„Az ideológiák kimentek a divatból, de a fecsegés tovább folyik. Csak azt nem lehet többé tudni, miről beszélnek. Az emberek tovább mennek, de már senki nem tudja, milyen irányba.” (Pier Paolo Pasolini: Madarak és ragadozómadarak, 1966)

Három film a szerelemről – Michelangelo Antonioni, Steven Soderbergh, Wong Kar-Wai: Eros

2006. február 15. – írta Tóth Orsolya

Az Eros érdekes filmtörténeti pillanat, három egyedi stílussal rendelkező rendező: Wong Kar Wai, Steven Soderbergh és Michelangelo Antonioni, három különálló filmet alkotott az erotika és a szerelem témájában. A maguk egyéni módján közelítették meg az örök misztériumot: Antonioni a rá jellemző filozofikus meditációval beszél a férfiak és a nők közötti szakadékról, ugyanakkor meglepően sikamlós képekkel fűszerezte a mondanivalóját, Soderbergh filmje furcsa humorú, kissé perverz komédia, Wong Kar Wai különös hangulatú, szinte fájóan érzelmes, gazdag képi kifejező erővel rendelkező, kegyetlen történetet mond el.

Felhők fölött az ég – Michelangelo Antonioni, Wim Wenders: Al di lá delle nuvole / Túl a felhőkön

2000. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs

Újabb meglepetés. Nemcsak azért, mert a hazai forgalmazók az elmúlt tíz évben két banit sem adtak európai művészfilmekre, hanem azért is mert ez a film nem „mai csirke". Több mint öt éves. Hogy Antonioni utolsó filmje mégis a mozikba került, talán mégsem annyira az azóta mennyei filmstúdiókba költözött olasz nagymester elismertségének köszönhető, hanem inkább a felvonultatott sztároknak. John Malkovich, Sophie Marceau, Jean Reno, Iréné Jacob neve sokkal többet mond mozinézők ezreinek, mint az Antonionié. No meg a Wim Wenders nevénél is, aki alázatos társrendezőként segített megvalósítani a tolószékhez kötött mester elképzeléseit.