Terrence Malick legújabb filmje egy olyan hollywoodi ember szemszögéből nézve festi fel a talmi sikerlét szükségszerű bukását, akinek mindene megvan és nincs semmije. Egyvalami mozgatja az álomgyári sztárvalakit: az idő és tér dimenzióin túlmutató kutatás, a teljesség meglelése élete kiteljesedett üressége mögött.
A kortárs görög film egyik főalakja, Jorgosz Lanthimosz elkészítette első angol nyelvű produkcióját – ez persze nem azt jelenti, hogy bármennyire is visszavett volna a tőle megszokott abszurditásból. A bizarr görög film – ha az ország határain túl is – de tovább él A homárral.
Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.