Egy jól sikerült kudarc krónikája – Alex García López, Laura Mora Ortega: Száz év magány / Cien años de soledad

2025. január 6. – írta Papp Attila Zsolt

A Száz év magány Netflix-adaptációja különös alkímiai műveletet hajt végre: a mágikus realizmus alapművét pompás szappanoperává változtatja. És nem feltétlenül negatív értelemben, mert a végeredmény fénylik, mint a García Márquez-regény egyik fő motívumának tekinthető transzmutáció során előállítandó nemesfémek.

Módszer nincs, varázslat van – Enyedi Ildikó: Simon mágus, 1999

2024. szeptember 27. – írta Papp Attila Zsolt

Enyedi Ildikó különös hangulatú, a maga nemében egyedülálló filmjében a csoda szinte észrevétlenül, mondhatni titokban megy végbe – oly módon, hogy maga az alkotás válik mágiává.

Átok vára – Fantasztikum a magyar némafilmben II. - A fekete

2019. szeptember 28. – írta Balogh Gyöngyi

A magyar filmtörténet egy kevéssé ismert metszetét mutatjuk be két részben: a mai szemmel is meglepően gazdag némafilmes termés fantasztikus oldalait. Míg az előző részben a „fehér” zsánerekről volt szó, ezúttal a sötétebb, horrorral kacérkodó műfajokat vesszük górcső alá.

A rítusvadászó performer – Marco Del Fiol: The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil / A távolság, ami összeköt

2017. május 4. – írta Fám Erika

Sajátos dokumentarista műfaj jött létre a sztárművészek mindennapjainak, illetve munkamódszerének a bemutatására, amely részben az alany igényét elégíti ki, másrészt pedig közönségük más médiumon keresztül való megszólítását teszi lehetővé, egy új közönségréteget is megcélozva, amelynek része a sokszor felfokozott exhibicionizmus is.

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky rendezései 2.

2014. május 9. – írta Csiger Ádám

Jodorowsky mindig figyelmen kívül hagyta a közízlést, így meggyűlt a baja a nagyközönséggel, azonban a midnight movie prototípusaként méltatott El Topóval saját műfajt fejlesztett ki (egyben maga a Jodorowsky-film vált zsánerré), ezzel híveket, követőket toborzott. Többi filmje producerek hozzájárulásával jött létre (Allen Kleintől Michel Seydoux-ig) vagy miattuk hiúsult meg (O története, Dűne).

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky, a rendező 1.

2014. május 8. – írta Csiger Ádám

Alejandro Jodorowsky minden eddiginél hosszabb, 23 éves hiátus után jelentkezik mozival. Rögtön kettővel: a Jodorowsky’s Dune dokumentumfilm legambiciózusabb megvalósítatlan projektjéről, saját könyvén alapuló rendezése, A valóság tánca pedig életmű-összegző személyes-szerzői mozi és önéletrajzi film a rendkívüli karriert maga mögött tudó 85 éves művésztől.

A mozivarázslat és a mai „varázslós mozi” – Neil Burger: The Illusionist / A mágus

2007. április 15. – írta Makai Beáta

Neil Burger (Interview With the Assassin, 2002) második filmje a The Illusionist (Steven Millhauser novellájának, az Eisenheim, the Illusionistnak az adaptációja), a századfordulós Bécsben játszódik. Abban a korban, amikor még hittek a misztikumban, de amikor a technikai újítások és feltalálások egész sora jelent meg – mint például a filmfelvevőgép.

Anime-álom és pályacsúcs – Miyazaki Hayao: Sen to Chihiro no kamikakushi / Chihiro szellemországban

2002. november 15. – írta Varró Attila

„Miya-san legnagyobb baja, hogy minden egyes művével a világot szeretné megváltani, le sem ül a rajzasztalához úgy, hogy ne jelen korunk valamelyik égető problémája lebegjen szeme előtt.” Mamoru Oshii, a japán rajzfilmgyártás egyik oszlopos tagja 1995-ben hozta meg ezt a gunyoros ítéletet nemzete legismertebb animációs művészéről, az idén 61 esztendős Miyazaki Hayao-ról.