Én, Truman és a srác, aki meg fog halni – Cesc Gay: Truman

2016. január 4. – írta Csiger Ádám

A Torontói Filmfesztivál programjába beválogatott Truman címszereplője egy kutya, a főhőse pedig egy haldokló színész. A film mindez alapján egy hollywoodias giccsnek néz ki, valójában a kiköpött ellentéte.

Ha a kerek fejű gyerek szerelmes, mindenki szerelmes – Steve Martino: The Peanuts Movie / Snoopy és Charlie Brown - A Peanuts-film

2015. december 29. – írta Pernecker Dávid

Meghalt Charles M. Schulz, éljen Charles M. Schulz! Charlie Brown és barátai 35 év után újra a vásznon találkoznak, és még mindig tündériek.

Csak ugat, nem harap – Pejó Róbert: Mancs

2015. január 29. – írta Tóth Menyhért

A magyar állatcelebek két legismertebb képviselője minden bizonnyal Overdose, a versenymén, illetve Mancs, az életmentő német juhász. Overdose-ról két évvel ezelőtt készített kiváló dokumentumfilmet Ferenczi Gábor, Mancsról pedig mostanra sikerült összehozni egy hiánypótló jelleggel beharangozott családi mozit, melynek megtekintése után nem a hiányérzetünk csökkent, hanem a filmalap által támogatott, kortárs magyar filmbe vetett hitünk.

Hosszúra nyúlt búcsú – Jean-Luc Godard: Adieu au langage / Búcsú a nyelvtől

2014. december 16. – írta Verpeléti András

A filmes 3D technológiával és annak létjogosultságával kapcsolatban az egyik legtöbbször feltett kérdés (illetve kritika), hogy az milyen módon emelhető a rongyrázó speciális effektusok szintjéről ténylegesen a filmnyelvbe. Jean-Luc Godard legújabb – de állítólag utolsó – műve pontosan erre tesz kísérletet, és mivel a legtöbb 3D-s mozi nem elsősorban ezt a problémát igyekszik megoldani, talán tényleg itt az ideje, hogy valaki legalább megfogalmazza a kérdéseket.

Bérgyilkos a szomszédból – David Leitch, Chad Stahelski: John Wick

2014. november 12. – írta Tóth Menyhért

Amikor beülsz a John Wickre és megpillantod Keanu Reevest, amint felesége temetése után zokogva ölelgeti cuki kiskutyáját, valószínűleg kétségbeesetten fogsz feszengeni a székben attól tartva, hogy véletlenül az Édes november második részére váltottál jegyet. Aztán mikor az egész film hirtelen átcsap egy vérgőzös akcióorgiába, rájössz, hogy novemberben maximum a bosszú édes.

Kutyavendetta Budapest utcáin – avagy új magyar utópia? – Mundruczó Kornél: Fehér isten

2014. május 25. – írta Szalkai Réka

Mundruczó Kornél mintegy másfél évtizede gyártja kompromisszumot nem ismerő filmjeit. Legtöbbször vér, erőszak, gyilkosság és brutalitás jellemzi azt a kemény világot, amelyet a néző elé tár, és a rendezők gyakran olyankor teszik ezt, lásd Pasolini Salóját vagy éppen Kim Ki-duk tavalyelőtti velencei Arany Oroszlán-nyertes filmjét, a Piétát, ha jelezni akarják: nagy  a baj körülöttünk.

Cukiságpornó – Nicholas Vanier: Belle és Sébastien

2013. december 19. – írta Veres Szilárd

A Belle és Sébastien egy újabb béna gyerekes-kutyás mozi, amiben csak picivel több a belefektetett energia, mint egy átlagos Teletubbies-epizódnál.

In Los Angeles – Martin McDonagh: Seven Psychopaths / A hét pszichopata és a si-cu

2012. december 19. – írta Szelle Ákos

Minden tiszteletem Martin McDonagh-é: ellentétben a túlnyomó többséggel, ő a sikeres elsőfilmes bemutatkozás után nem rohant Hollywoodba 200 milliós szuperhősfilmet forgatni, hanem folytatta a megkezdett utat. Az eredmény egy újabb kult-gyanús, a briliáns Erőszakikhoz méltó film, ami egyben az év legbetegebb másfél óráját kínálja.

Ad hoc absurdum – Quentin Dupieux: Wrong / Gázos

2012. október 11. – írta Soós Tamás

Újabb és újabb Dupieux-filmet nézni olyan, mint azzal a hóbortos lánnyal randizgatni, akinek különcsége mögött nem is annyira furcsa, excentrikus személyiség, hanem a mindenki mástól való különbözés vágya sejlik fel.

A Belleville-i randevú akkor is jobb! – Sylvain Chomet: Les Triplettes de Belleville / Belleville randevú – Francia rémes

2004. október 15. – írta Keresztes Péter

2004-ben három rajzfilmet jelöltek Oscar-díjra: a Finding Nemót, a Brother Beart és a Les Triplettes de Belleville-t. Az első kettő Disney égisze alatt készült, történetmesélés szempontjából a hagyományos filmekhez sorolható. A harmadik film nagyon eltér ezektől, és fel is vállalja a másságát. A kanadai–francia–belga–angol koprodukció ezért (és talán egyéb pénzügyi meggondolások miatt) nem nyerte el az Akadémia díját sem animációs filmként, sem a címzenéért.