Ti, élők! – Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz

2008. október 11. – írta Szilvási József

[kritikaíró pályázat] Előre kell bocsátanom, hogy én nem tartozom azon keménykötésű skandináv művészfilmeket kedvelők hermetikusan zárt táborába, akik kizárólag vasárnapi ünneplőben hajlandóak áldozni az árnyak oltárán, s akik az obskurus és komoly fogalmi zavarokban tobzódó képsoroknak a legájtatosabb képpel lendülnek a nyomába.

Testetlen képek – Fliegauf Benedek: Tejút

2008. október 10. – írta Pálos Máté

[kritikaíró pályázat] Sok szempontból úgy tűnik, Fliegauf Benedek Tejút című filmje egy távoli naprendszerből pottyant a magyar nézőközönség lába elé. Még a rendező korábbi munkáihoz, a szintén epizodikusan építkező Rengeteghez és a meditatív képi világú Dealerhez képest is alapvetően újszerűen hat.

Életu(n)tak? – Todd Haynes: I’m not there – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Ritter György

[kritikaíró pályázat] Todd Haynes amerikai, félig-meddig független filmes pályája legalább annyira sokszínű, mint az I’m Not There hősének, a pop-költő Bob Dylannek. A csokorba gyűjtött panoptikum mozgókép, a 60-as években berobbanó zenész ikon világait igyekszik megrajzolni, tagadva a biopic mozi összes sallangját.

Variációk egy legendára – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Jankovics Márton

Todd Haynes nem megoldani akarja a Dylant övező rejtélyt, hanem minden ellentmondásával együtt elénk tárni. A leghíresebb dalok születésének kínosan egyszerű pszichológiai indoklása is teljesen hiányzik a filmből. Ami viszont van helyettük: 135 percnyi bolyongás Dylan személyiségének útvesztőiben.

Óda egy áfonyás pitéhez – Wong Kar-Wai: My Blueberry Nights – A távolság íze

2008. október 9. – írta Fodor Kata

[kritikaíró pályázat] Wong Kar-Wai első angol nyelvű filmjébe igyekszik átmenteni jellegzetes szerzői látásmódját, de a Távol-Kelet finom érzékkel ábrázolt egzotikuma helyett ezúttal csak a klisékkel teli urbánus Amerikából kapunk ízelítőt.

A szerepek játéka – Nic Balthazar: BenX

2008. október 8. – írta Harmat Eszter

[kritikaíró pályázat] Be kell vallanom, nem vagyok egy hőstípus, sosem éreztem késztetést arra, hogy az emberiség jótevője legyek. Nic Balthazar filmje után azonban úgy döntöttem, megkezdem karitatív tevékenységeim sorát. Első lépésként például embereket fogok bevonszolni a BenX című film vetítésére. Belátom, kissé erőszakos, és időigényes módja ez a közszolgálatnak, ám félő, hogy máskülönben egy újabb remekmű süllyed a lát(hat)atlan filmek sorába.