Gazdasági álság – Costa-Gavras: Le capital / Bennfentes játék

2013. augusztus 8. – írta Soós Tamás

A szebb napokat és komolyabb politikai kríziseket is látott Costa-Gavras most a gazdasági válság kirobbantásáért felelős bankszakma amorális tisztségviselőit állítja kamerája ítélőszéke elé. Gúnyos felütése a Tőzsdecápák 3-at, szakszerű analízise pedig a Bennfentesek játékfilmes verzióját ígéri.

Kapcsolati tőke – Călin Peter Netzer: Poziţia copilului / Anyai szív

2013. március 11. – írta Papp Attila Zsolt

Călin Peter Netzer Poziţia copilului című filmjének berlini sikere azt mutatja, hogy az újhullámosnak nevezett kortárs román film iránti nemzetközi érdeklődés nem csökken, a mai román filmesek továbbra is az európai fesztiválvilág kedvencei. Ebben tagadhatatlanul nagy szerepe van annak, hogy a szóban forgó címke alá besorolható filmek a jobbára hétköznapi élethelyzeteket erős társadalmi beágyazottságukban ábrázolják, az átlagos hősök sorsán keresztül a román (és kelet-európai) valóság visszásságai mutatkoznak meg.

Tört-énet – Allen Hughes: Broken City / Megtört város

2013. február 13. – írta Kruppa Noémi

Ambiciózus film meglepően jó színészgárdával, és sok kihagyással – talán így lehetne egy mondatban jellemezni Allen Hughes krimi-thrillerjét, melyet úgy tűnik, csupán a történet inkoherenciái ébresztette kérdések képesek felszínen tartani. Brian Tucker első forgatókönyve biztosra megy: nagyvárosi bűnözéstől a politikai korrupcióig mindent tartalmaz, ami egy echte kortárs krimihez kell, a Megtört város mégis jobban megállta volna helyét ’40-es évekbeli film noir-ként, mint napjainkban játszódó „autentikus” történetként.

Erdélyi alkotók nyertek az Átláccón

2011. december 13. – írta a szerk.

Kihirdette a DocuArttal és az Indexszel közösen meghirdetett videópályázatának eredményeit a Transparency International a Korrupcióellenes Világnap alkalmából a Gödör Klubban rendezett fesztiválon. A fődíjat Oláh Badi Levente és Szén János közös rendezése nyerte el.

Aki dudás akart lenni – Robert Rossen: All The King’s Men / A király összes embere, 1949

2010. szeptember 3. – írta Ruprech Dániel

„Az egész világ Willie Stark lehetett volna. Miért teszi ezt velem, Willie Starkkal?” – kérdezi Willie Stark, Louisiana kormányzója, mielőtt belehal lövés okozta sérüléseibe. 1949 legjobb filmje kiábrándító választ ad a korrupt és diktatórikus politikus – ebben az esetben – őszinte kérdésére.

Pénzevő cápák és olajfürdők hazai tájakon – Alexandru Solomon: Kapitalism – reţeta noastră secretă / Kapitalizmus – a mi titkos receptünk

2010. április 28. – írta Nagy Boglárka

Ceauşescu feltámad halottaiból, hogy rácsodálkozzék a 20 éve viruló kapitalista Romániára. Leszáll a bukaresti reptéren, díszmenet élén behajt a reklámokkal teli szeretett fővárosába és megismeri a jelenkori kiskirályokat, cápákat és újgazdagokat. Illetve többségüket nem megismeri, hanem viszontlátja, így összehasonlíthatja múltjukat és jelenüket, szerepvállalásukat a kommunista diktatúra idején és most.

Egy fecske nem csinál tavaszt – Antoine Fuqua: Brooklyn’s Finest / Brooklyn mélyén

2010. április 26. – írta Szalay Dorottya

Egy sematizmusba fulladó polgárháborús akciómozit (A nap könnyei), egy lebutított, melodrámába hajló történelmi kalandfilmet (Arthur király), illetve egy valamivel sikerültebb, de továbbra is a megszokott panelekből építkező politikai thrillert (Orvlövész) maga mögött hagyva Antoine Fuqua visszatért New York utcáira, hogy 3 kilátástalan helyzetbe jutott zsaru kálváriájának bemutatásával tegyen kísérletet egy, a nagyvárosi mocskot felszínre hozó krimi elkészítésére.

Oligarchák hálója – Makk Károly: Így, ahogy vagytok

2010. február 18. – írta Ritter György

A magyar filmtörténet egyik nagy ikonja, Makk Károly, a hét éve készült, meglehetősen színtelen Egy hét Pesten és Budán (2003) után újra forgatott az idei Szemlére. A visszatérés apropója egy a gazdasági, politikai és alvilági életet bemutató színpadias filmdráma. A rendező valószínűleg azt a rést próbálta kitölteni, amit a rendszerváltás utáni társadalomkritikus dokumentum- és tévéfilmek között érzékelt, a nagy dobást azonban nem bírta szusszal.

Rossz rendőrhadnagy, jó film – Werner Herzog: Bad Lieutenant – Port of call New Orleans / Mocskos zsaru – New Orleans utcáin

2009. november 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Kétféle filmes provokatőr létezik. Az elsőfajta harsányan-hangosan-csattogva szít botrányt, mint ahogy Pasolini, Jodorowsky, Makavejev vagy a fiatal Buñuel; a másik a szubverzív fajta: lassabban, csendesen mossa alá az ember morális tartóoszlopait, mint a késői Buñuel, Ferreri, Lynch vagy a jó öreg Herzog. A kalandos életű, sokat látott és tapasztalt német újhullámos most megmutatja, hogy mégis van értelme remake-et készíteni.

Oscarütközés(ek) – Paul Haggis: Crash / Ütközések

2006. május 15. – írta Farkas István

A dán filozófus-teológus, Søren Kierkegaard a Vagy-vagy című művében ír arról a művészetben jelen levő sorsszerűségről, mely bizonyos témákat eljuttat egyes alkotókhoz, jelentős műalkotásokat „szülve” ezáltal.