Kollektív bűnünk, kollektív tragédiánk – Alexander Nanau: colectiv

2020. február 18. – írta Jakab-Benke Nándor

A Colectiv-tragédia hatásairól készült dokumentumfilm elszomorító és dühítő látlelet napjaink Romániájáról; meg-megbicsakló dramaturgiája ellenére átütő élmény.

Kéz kezet mos – Cătălin Rotaru, Gabi Virginia Șarga: Să nu ucizi

2019. március 9. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Să nu ucizi (Ne ölj) érzékeny portrét nyújt egy demitizált hősről és egy országról, amelynek becsületén véres foltott ejtett a kapzsiság.

Tanácsok tiniknek – Gabriel Sandu: Un pas în urma serafimilor

2017. szeptember 26. – írta Berecki Beáta Hajnalka

„Ha tudsz valamit, ne mondd el. Ha elmondod, ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne lepődj meg.” Daniel Sandu debütfilmjéből megtanulhatunk (a történet szemszögéből) néhány, a fentihez hasonló alapigazságot, arról hogy miként lehet tiniként egy korrupt rendszerben létezni. Többek között azt, hogy senkiben sem szabad megbízni, milyen mimikával lehet hitelesen hazudni és milyen lehetőségeink vannak arra, hogy átverjük a rendszert.

Sajtóetika, újhullámosan – Adrian Sitaru: Fixeur

2017. január 23. – írta Jakab-Benke Nándor

A Fixeur látszólag egy szexkereskedelem-sztorit göngyölít fel, de igazából egy vágynok újságíró meghasonulásáról szól.

Valami pisztolyos – Steven C. Miller: Marauders

2016. szeptember 2. – írta Szabó R. Ádám

Vannak azok a filmek, amelyeknek már a nézési körülményei is jelentőségesek, a Marauders vetítése is ilyen volt: miután elmondtam a kasszáskisasszonynak, hogy melyik filmre kérem a jegyet, meg sem néztem a kapott bilétát, beirányítottak egy terembe, ahol épp kezdődött a film, megjelent egy péppé vert arcú Miles Teller, és én azt hittem, élvezni fogom ezt a filmet...

Apai szív – Cristian Mungiu: Bacalaureat / Érettségi

2016. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

A Cannes-ból a legjobb rendező díjával hazatérő film egy zseniális, könyörtelen, precíz társadalmi látlelet, ami után erősen elgondolkodunk, hogy érdemes-e Romániában élni.

A pénz elviselhetetlen szaga – Adam McKay: The Big Short / A nagy dobás

2016. február 3. – írta Pernecker Dávid

Nem fognak mostanában A nagy dobásnál szórakoztatóbb filmet csinálni a legmélyebb emberi kapzsiság ganédombjáról.

Vizsgálat néhány, minden gyanú felett álló polgár ügyében – Tudor Giurgiu: De ce eu? / Miért én?

2015. február 27. – írta Jakab-Benke Nándor

Giurgiu már előző filmjeivel, az Emberek és csigákkal (Despre oameni și melci), valamint a Szerelem másképpel (Legături bolnăvicioase) megmutatta, hogy ha van román újhullám, akkor annak a műfajibb részén lubickol. A Miért én?-nel ezt erősíti meg, de új, merész vizekre evez: a megszokott kommunizmusbéli vagy a rendszerváltás utáni sztorik helyett egy olyan megtörtént eseményt választ alapanyagnak, amelynek politikai kontextusa erősebb mint valaha, ráadásul Romániában eddig meghonosítatlan műfajban teszi azt.

Férfias játékok – Jim Mickle: Cold In July / Rideg világ

2015. február 23. – írta Pernecker Dávid

Ha nem Texasban játszódna, és nem a 80-as évek végén, a Cold in July nem lenne kifejezetten hihető. Nem mintha egyébként az lenne, de mégis, Jim Mickle stíluskísérletnek is felérő bravúros noir-westernje sokat kamatoztat Joe R. Lansdale regényeredetijének helyszínéből. Ott és akkor, délen, a vadnyugat pusztulása után hosszú évtizedekkel még vagány volt a pornóbajusz és mullet, nagyon ment az üldözési mániás, családvédő és erkölcscsőszködő reaganizmus, sok volt a napcserzette, bűzlő martalóc, és még több a rohadék rendőr.

Szigorúan piszkos vámügyek – Julien Leclercq: Gibraltar / The Informant / Gibraltár

2014. november 20. – írta Csiger Ádám

A Gibraltár csak egy jól megcsinált, de könnyen felejthető bűnthriller lenne, ha nincs ott az elején a szöveg, mely szerint megtörtént eseményeken alapul. Az magától értetődik, hogy a suspense erősebb, ha a sztori hiteles és realisztikus, de kevés film profitál ebből ilyen sokat.