Álomból Önkívületbe – Neil Gaiman: The Sandman

2021. július 20. – írta Stefucz Bálint-Csaba

[Esszépályázat 2021 – dicséret] Mi oka lenne bárkinek is felvonni akár egy szemöldökét is a hír hallatán, hogy újabb képregény-adaptáció készül horribilis büdzsével? Miért érdemes erről beszélni azoknak, akik még nem ismerik a The Sandmant? Az ok egyszerű: Neil Gaiman The Sandmanje egy olyan felnőtt irodalmi és művészeti manifesztáció, ami megjelenésekor alapjaiban értelmezte újra a nyugati mainstream képregénykultúrát és az azt ellátó iparág status quóját.

Csak a hatéveseké a világ – James Gunn: Guardians of the Galaxy / A galaxis őrzői

2014. augusztus 15. – írta Kovács Patrik

Színes, rendkívül látványos, pergő ritmusú, és az általa bemutatott univerzum is nagyon egységes. Kérdés, elég-e ennyi ahhoz, hogy A galaxis őrzői az év legjobb álomgyári filmjévé avanzsáljon.

Szex az X-szel – Bryan Singer: X-Men: Days of Future Past / X-Men: Az eljövendő múlt napjai

2014. május 23. – írta Veres Szilárd

A téren és időn átívelő mutáns csapategyesítő az egyik legszórakoztatóbb nyári móka, egyben az eddigi legjobb X-Men-film, így kijelenthető, hogy a franchise él és virul!

Elemi pókösztön – Marc Webb: The Amazing Spider-Man 2 / A csodálatos Pókember 2.

2014. május 2. – írta Verpeléti András

Évek óta töretlen a képregényfilmeket övező óriási érdeklődés, úgyhogy akár tetszik, akár nem, garantáltan megélünk még jó pár folytatást és rebootot. Még a Marvel Entertainment leggyengébb produkcióinak számító Thor-filmek is olyan sok pénzt termelnek, hogy Michael Cimino is csak nehezen tudná elszórni. Ezek után nem csoda, hogy a Sony is szerette volna minél előbb bebiztosítani a frissen újraindított Pókember-univerzumot egy folytatással. Míg az előző opusz a hangsúlyos eredettörténet mellett csak egy viszonylag gyengébb antagonistát vetett be, az új film ennek tökéletes ellentétét ígérte. Más kérdés, hogy a végeredmény mégsem egészen ezt tükrözi.

Kapitány újratöltve – Anthony és Joe Russo: Captain America: The Winter Soldier / Amerika Kapitány: A tél katonája

2014. április 7. – írta Németh Szabolcs Előd

Át kellett valahogy vészelni az első felvonás szuperhőseinek középszerű bemutatkozó filmjeit, hogy megkapjuk a remek Bosszúállókat, amivel a Marvel magasra tette a lécet  a második felvonásra. A Vasember 3 hozta a formát. A Thor: Sötét világgal csúnyán alulteljesített, de az Amerika Kapitány - A tél katonájával folytatódik a minőség és az egyre izgalmasabbnak ígérkező saga.

Athéni vér a kamerán – Noam Murro: 300: Rise of an Empire / 300 – A birodalom hajnala

2014. március 14. – írta Papp Attila Zsolt

Akinek bejött annak idején a Zack Snyder-féle 300 vizuális orgiája, joggal reménykedhetett abban, hogy A birodalom hajnalától nagyjából ugyanazt kapja. Hát nagyjából ugyanazt is kapja, csak felturbózott változatban – és épp ez a baj.

Egy műfaj születése – A képregényfilmek története. 2. rész

2013. december 27. – írta Szabó R. Ádám

Az első részben röviden áttekintettük, hogy miként jutott el a képregényfilm műfaja a kezdeti „primitív”, naiv időszakából a rizikósabb alkotásokig, odáig, hogy már itt-ott felbukkant komolyabban vehető próbálkozás az adaptálásra, most pedig folytatjuk a filmtörténeti áttekintést, amely a képregényfilm mint tagadhatatlanul önálló, erős műfaj létrejöttéhez vezető utat mutatja be.

Rajzpapírról a filmvászonra – A képregényfilmek története. 1. rész

2013. december 25. – írta Szabó R. Ádám

A modern kori művészettörténet tyúk vagy tojás kérdése lehetne, hogy a film vagy a képregény képi és művészeti fejlődése befolyásolta jobban a másikat, hiszen két, csaknem teljesen egyidős műfajról van szó, még a fejlődési ívükben is felfedezhető némi hasonlóság, mostanra pedig szinte összeforrt, „összeért” a két médium: saját sikereiket nagyban köszönhetik a másikéinak.

Rodriguez Kills – Robert Rodriguez-portré

2013. október 18. – írta Géczi Zoltán

Egy tejano bandita színes élete és kirívóan termékeny ámokfutása, avagy így vált „egy 23 éves, 7000 dollárral rendelkező filmes hollywoodi játékossá”.

Üres álca – Jeff Wadlow: Kick-Ass 2.

2013. augusztus 21. – írta Iszlai József

A képregényadaptációk elmúlt évtizedének hagyományán próbált túlmutatni három éve a Kick-Ass (Ha/Ver) című, friss lélegzetvételű akciófilm, amely furfangos célt tűzött ki magának az amerikai mozilátogatók meglepetésére. Úgy ragaszkodott formailag a (szuper)hősök mítoszához, hogy a protagonisták emberfeletti képességeit mind mellőzte. A képregényes konvenciókhoz ragaszkodó képi és tartalmi megvalósítás olyan állandó helyzetkomikumot kölcsönzött a cselekménynek, amely néhány esetben már az abszurditást érintette. Mindezekkel egyidőben az emberfelettitől megfosztott akciófilm hű maradt az archetipikus képregényhős beavatási folyamatához: felismerés, szembesülés, majd ezáltal az eredettörténetből fakadó félelmektől való felszabadulás. Ez az a mindannyiunkban lezajló változás, amit az önnön megismerés jegyében vállalunk fel – és amit a második rész teljes mértékben megtagad mind nézőitől, mind szereplőitől.